Ma petit vie

Tegnap voltam szupervízion 2 év (gyes) után, már el is felejtettem mennyire szeretem kibeszélni valakinek a dolgokat akiröl tudom, hogy nem ítélkezik és mégis próbáld megérteni. A blogom sem ítélkezik, úgyhogy jöjjön egy kis felzárkóztatás az utókornak. :) [johi ha te ezt egyszer elolvasod ...�csak kérdezd anyádat ]

Szoval 2018 óta történt egy s más, továbbra is én vagyok a leglojálisabb munkaerö,es én maradtam az egyetlen aki kezdetektöl ott van(szerencsére 2 év szünettel). 2022 március óta újra dolgozok heti 20 órát,ami másfél munkanapot tesz ki(az más tészta, hogy én ebbe a másfél napba mit süritek bele), a többi napon Family first. 

Az egyetemet abbahagytam(klinikai szocmunka mester,itt Bécsben) már csak a diplomamunka hiányzott, de túl nagy falatnak éreztem es feladtam. Helyette ismerem Bécs összes játszóterét,es tudom melyiknek mi a specialitása:) 

 De nagyot ugrottam, szóval 2017szeptember es 2020 szeptembere között egyetemre jartam, es 30 órában dolgoztam, egész pontosan 30 órában dolgoztam es mellette egyetemre jartam ,valószínűleg ezért nem lett kesz a diplomamunka mert a munka fontosabb volt. 

Aztan Johi a covid elsö lezarasa előtt 2 héttel megszületett , anyukám még látta pár naposan,a többi nagyszülö csak honapokkal később, bár a saskajaras nem hiányzott, jól elvoltunk így hárman, Konrad is itthon volt 1 hónapot,  el sem tudom kèpzelni mi lett volna ha nem ... a 2 év elrepült,örülök, hogy végül úgy döntöttem nem írok szakdogát,hanem alszok amikor a gyerek alszik, nem bírtam volna másképp, maxirespect annak aki gyerek mellett fejezi be az egyetemet!!! 

A 4 év alatt gazdagabb lettem pár jó kollegaval,akik már sajnos csak ex kollegak, 2 jó baráttal ,Johival ❤️

Egy baratsag megszakadt valószínűleg vegleg, de azt nem bánom, mert csak idöpazarlas volt. 

A régi barátságok kicsit megfakultak,de covid ide vagy oda vannak (Istennek hála) emberek akiket sem a távolság sem a ritka kommunikácio nem riaszt vissza. (Lindus,Orsi,Flóra, Tomi rátok gondolok elsö sorban,ha esetleg olvasnátok: )

Szoval itt tartunk nagyjabol.  

nos megint beadandót kellene írnom, sőt mi több szakdolgozatot, de megin túl sok a gondolat... a munkám megmarad, a szerződésem meg lesz hosszabbítva, úgyhogy kezdődik az egyéni szupervízió különben mindenkit őrületbe kergetek. Most minden oké, mert átmenetileg 3 gyerekünk van, ennyivel még fél kézzel is, de egy hét és jön az új fiú, aztán még kettő.(ráadásul kis pelusosok, jó móka lesz..) szóval restart van, aztán egy költözés valamikor, amikor a főnök talál egy jó kis kecót ennyi gyereknek ... de remélem addigra vár rám életem melója, és egy friss diploma a zsebben.

az egyetemen egyenlőre minden okés, 2es alatti átlagom van, úgyhogy beadtam az ösztöndíj kérvényemet (fordítva vannak a jegyek szóval az osztrák egyes a magyar ötös) amire azért egy kicsit (baromira nagyon) büszke vagyok, pénzt nem hiszem, hogy kapok, mert sok a stréber (nálam nagyobbak), de a tudat, hogy 30 órás meló, háztartás (hahaha) mellett, magyar anyanyelvűként ezt sikerült összehozni, jár a buksisimi magamnak. (valószínű 10 év mőlva ezt is vicces lesz visszaolvasni :D)

és ma minden passzol, a zene, az időjárás a kaja, a film, Augarten (azért van Bécsnek olyan helye ahol még nem voltam :D) , holnap, holnap is passzolni fog, majd biciklivel megyek csak 15 km  :D vagy futok, de ahhoz mostanában nem vagyok elég motivált.

na jolvan ennyi elég megyek írni.

nos. azt hiszem ez lesz az első munkahelyem, ahol leszarom a kollegialitást és elkezdek önző lenni. igen, jól írtam, egyesek szerint úgyis önző vagyok, akkor most legalább a saját malmomra hajtom a vizet. Szóval a lényeg, hogy eddig rengeteget dolgoztam, nem heti 30 órát, hanem inkább 50et, és mivel a túlórákat csak lecsúsztatni lehet, akkor inkább lecsúsztatom. Múlt héten beteget jelentettem, tányleg az voltam, még lázam is volt, ami amúgy sosincs. Most hétvégén be kellene ugranom, de nem akarok, mert Konráddal haza akartunk menni a Mama hotelba, (menekülünk a python elől, ami elszabadult itt Bécsben :D) de legalábbis végre ketten lenni, úg, hogy nincs egyetem, nincs meló, nincs házimunka. Már alig várom szeptemberben, hogy szabira menjünk...

a lényeg, hogy kikapcsoltam a telefonom, de rettegek, hogy ki mit fog mondani, mekkora arschloch vagyok, hogy ezt megtettem, amikor tudom, hogy ég a ház usw.

és mivel halálosan unatkozom, elvállaltam egy önkéntes munkát: egy anyaotthonban, és valószínőleg franciáról kellmajd németre fordítanom, a tanácsadási megbeszéléseket, jó móka lesz, ha fizetnének érte, az még fainabb lenne, de azért ez sem rossz.

megint ezer éve nem írtam. megint új munkám van. és megint minden új. és persze most sem éppen blogot kellene írnom, hanem csinálnom a dolgaimat, de már hetek óta halmozódik bennem a gondolat, és tegnap valamennyire sikerült kibeszélni Annával (bármennyire is hihetetlen, ő nem a skizofrén énem, hanem, Anna, a csoporttársam, ja igen, mert egyetemre járok újra, de most rendesre :D)

Szóval kezdjük a munkával, (most mégis többes számot használtam...) a lányeg, hogy 3 év után vsszatértem oda ahol kezdtem, mármint a gyerekvédelembe, egy újonnan indított gyerekotthonba. Ami tele van számomra kihívásokkal és pozitív reményekkel, mert 3 év alatt látható, hogy mennyit fejlődtem, ha valaki kritizál le tudom szarni, ha valakinek valami nem tetszik szintén, és amire a legbüszkébb vagyok: 3 nap után a kollégáim visszahúzódónak tartanak, ugyanis taktikát váltottam... Megfigyelek, ki milyen ember kinek mekkora a pofája ki hogyan viselkedik a gyerekekkel, ki mit akar elérni, én meg a túlélésre hajtok, illetve arra, hogy jól végezzem a munkám a gyerekeknek meg jó legyen. ( 3at már ismerek, ők beszélnek amúgy magyarul is... és nagyon cukik, de azért 1-2 év és megnőnek és belépnek az általam kritikusnak tartott korba, de szerencsére, csak fél évre van szerződés velem is és a gyerekotthonnak is csak fél évre szól az engedélye, aztán majd a politika eldönti, hogy mi lesz... ezt szakmai szempontból most nem vesézem ki, hogy mennyire jó illetve inkább rossz.)
Érdekes a csapat külön megérne egy bejegyzést, hogy milyen az összetétel, már volt "hajtépés" is, ismét hasznosíthattam a patronaban szerzett gyakorlatomat, de most nem én téptem, hanem nyugodtan kommunikáltam, és még az asztalra sem csaptam, amikor már huszadjára vágtak a szavamba...a kommunikációs képességeim biztos, hogy tovább fognak fejlődni, mert különben megint elvérzek, de msot már legalább értem miken múlnak a sikerek.

Már volt egy megbeszélésem is az átmeneti otthonban, ami után megdicsért a főnök, hogy mennyire professzionalisan közelítettem meg a témát, és, hogy milyen profi voltam a gyerekekkel, megsimogatta a lelkemet, remélem ezzel a mondattal kihúzom 6 hónapig :D A munka maga oké, de a team egy kicsit töketlen, és persze ha valakinek olyan gyakorlati érzéke van mint nekem, az kicsit hátrány, mert ugye a főnök mindent jobban tud kivéve, ha mind a 8 gyereknek ugyanolyan szürlke törölközőt vesz, milyen tuti lesz amikor mindenki mindent összekever, fujjj, és nem vesz 30 darab törölközőt, csak 12-t... (nem kell ugye elmagyaráznom, ha a törcsi mosásban van épp nem ártana minimum gyerekenként 2 törcsi...) na ilyenek, ettől kiborulok, de ez van 30 óra hetente, és utána le kell szarnom, mindet a lábtörlőn hagyni, és a kedves- következetes pedagógus Anna szerepet ott kell hagynom. :D (ezt azért írom le, mert ez az amit meg kell tanulnom.)

ennyit erről.

az egyetem úgy nagyjából most elég laza, kicsit hajaz a BPK-ra, csoportmunka, easy vizsgák, de nem ártana elkezdeni írni a szakdolgozatomat, hiszen egy év múlva ilyenkor kell majd leadnom :D (és ugye németül kell írni, és ez mégiscsak egy master diploma lesz, szóval ennek tudományos munkának kell lennie, nem lehet wikipédiáról idézni meg a copy c és copy v sem játszik már :D)

úgy amúgy egész jól vagyok, tegnap beugrottunk Annával az orsaybe, vele nem jó menni ruhát vásárolni mert mindig picsog hogy nagy neki a 34-es nadrág, de 32-es sosincs, kivéve tegnap, de az meg túl kicsinek bizonyult és nem tudta lehúzni :D, a lányeg, hogy ilynekor mindig megnől a motivációm, hogy azért, hogy ilyen problámáim legyenek még bőven van mit tenni... ez is amúgy megérne egy külön bejegyzést, de van erről egy könyv amiben egész jól össze vannak szedve az olyan tévhitek, hogy a vékony lányoka  genetika miatt vékonyak, ami persze csak részben igaz, ugyanis Anna barátnőm heti 3szor ment kangoozni, amennyit csak lehet gyalogol, és keveset eszik, ezekhez pedig a genetikának nincs köze, szóval azért vékony mert igenis tesz valamit érte.

és még egy dolog, ami miatt nagyon boldog vagyok és itt is (ha még olvasod kedves Lindus) szeretnék Nektek nagyon gratulálni a házasságkötésetekhez :)

na ennyi. lehet többször fogok jelentkezni a jövőben, bár valúszínűleg ha ez így lesz szakmai picsogásokról lehet majd olvasni... :)

Valószínűleg már nincs ember a földön aki a blogomat olvassa, éppen ezért marad a 10 éve megszokott "stílus " (ha egyáltalán van olyanom ) .

Szóval 1 hete azon töprengek,  hogy mennyi minden változott körülöttem és velem kapcsolatban, és milyen jó lenne ezt leírni.  Papírra már meg sem próbálok írni,  mert mindig 10 naplóm van megkezdve és ez idegesit aztán. Itt meg minden okoSudár gondolat egy helyen van. � 10 éve... döbbenet (igaz , hogy a legtöbb bejegyzés vázlatként van fent és nem tudom abból mi látszik,  de majd rendbeszedem,  mert most úgyis nagyon ráérek ilyesmikre -nem. )

Szóval lássuk a változásokat:

1. Házas vagyok. Igen 25 évesen. Nem,  nem várok gyereket. Nem csak azért mert vallásos vagyok . 

Szóval házas vagyok, Konrád a férjem lassan 1 hónapja egyházilag és 2.5 hónapja polgárilag. Bécsben élünk immáron 3 éve,  van egy szuper lakásunk (amit bérelünk). 

2. Mesterképzésre (klinikai szociális munka) járok itt Bécsben. Igen, ez eléggé para, mert németül van , mert van normális követelményrendszer amit nem lehet copy c copy v-vel kijátszani és elvárás a tudományos munka. 

3. Most épp munkanélküli vagyok,  ami még nem voltam 2 hétnél tovább (amióta itt kint dolgozok ), persze ez azért van mert most nem is akarok dolgozni , fizessenek csak �

4. Nagy siker számomra  , hogy végre másfél év után ki tudták szedni a bölcsességfogaimat , most végre nem csak alibiből � és főleg az a siker , hogy 35 perc alatt fájdalom mentesen egy rém kedves doktor bácsi. Csak utólag mondta , hogy alul farigcsált... míg én egész végig azt hittem , higy azt majd felül kell , ahh már csak 1 maradt hátra.  Hahahaha majd másfél év múlva. � (kell az alibi �) na jó ez a fogas rész annyira nem passzol ide de mivel friss élmény le kellett írnom. 

nem is gondolná senki, hogy okozhat problémát. lehet ezt írom majd fel a kis lapra...:D
szóval az van, hogy apu elhagyta anyu táskáját amiben benne volt a nokia töltője, nekem  is van ugye nokiám, meg töltőm is, csak éppen Sopronban felejtettem, mert azt hittem anyu már régen szerzett egyet valahonnan és nem is gondoltam rá.

erre ő kiabál, hogy én vagyok az önző, meg hogy milyen hülye vagyok, amiben persze van valami nem tagadom, de keressük a megoldást, míg ő ezt mondogatta én írtam is a szomszédoknak, valakinek csak van egy nokia töltője... ő meg csak kiabált.

ez az amit nem szeretek, hogy mindig kiabálunk... a megoldáskeresés helyett...

ahh nem jó a nagy család túl sok a gond a stressz meg minden szar....

Két ország között állok. Az egyik lábam MAgyarországon, hiszen "Magyar vagyok, magyarnak születtem", de a másik lábam Ausztriában vetett gyökeret. Hogy miért? Az élet válaszút elé állított: maradok otthon, de szakmát váltok, keresek olyat amiből meg lehet élni, ezzel eladva a lelkem, vagy Ausztriában keresek munkát a szakmámban és így azzal adom el a lelkem, hogy kivándorlok. Igen kivándoroltam. Ausztriába meg be. Tehát én is migráns vagyok? Lehet.

Itt kint Bécsben is megoszlanak a vélemények, de az emberek felemelik magukat, veszik a menekülteknek a vizet és kaját, akik MAgyarországról jönne.(Igen jó, hogy annyit keres az ember, hogy nem sajnálja a pénzt ilyesmire), ezek az emberek akik segítenek mindenhonnan jönnek, talán van köztük magyar is, ezek a magyarok valószínű szégyellik magukat, hogy elveszett társaikból az emberség, azokból akik itt kint Bécsben megkeresik az 1500 eurót és hangos szóval ellenzik, azt hogy más menekültek idejöjjenek.

Ha itt kint olvasom az újságot csak azt látom benne hogy Magyarországnak el ment az esze. Az otthoni sajtó meg úgy közvetít, hogy minél nagyobb legyen a gyűlölet. Oszd meg a népet és uralkodj. Gyurcsány menekülteket fogad be a házába, Orbán elküldi őket, a Jobbik rasszistázik, Erdő Péternek elment az esze. (A mai ingyenes újságban volt egy cikk az itteni érsekkel, aki csak köszönetet mondott azoknak az ebereknek akikben van emberség.)

Én minden cikk elolvasása után sírok, lehet menekült ellenző vagy támogató a cikk. Azt gondolom, ha annak idején nem jönnek az országunkba mindenféle népek, vagy a Honfoglalás előtt nem fogunk össze más népekkel ma nem lenne országunk. Itt Bécsben ijesztően sok a külföldi. Én sem szeretem őket mindig, mert zavar, hogy az afrikaiak a fülem mellett üvöltenek, de nem bántjuk egymást, ez egészen addig van így amíg fel nem szítjuk a gyűlöletet. Onnantól fogva mindenki mindenkit meg fog erőszakolni, mindennapos lesz az erőszak, és az iskolában rettegni fognak a gyerekek. Lehet, hogy ez is csak egy feltételezés, lehet, hogy valóra válik.

De amikor én jártam a zarándokutamat, nekem segítettek. Spanyolországban, Franciaországban és itt Ausztriában is. Nekem is megmutatták az utat, hogy merre kell mennem, én is kaptam egy üveg kólát, amikor már nem volt erőm tovább menni, én is kaptam enni, kaptam kölcsön pénzt, amikor mindenemet elloptak és hozzámszóltak emberi nyelven, sokféle emberrel találkoztam, akiktől féltem az elején, a főnökömmel aki román, és mégis félretette a gyűlöletet, csak így lehetett együtt dolgozni.

én büszke vagyok magamra, hogy nem a kifogásokat keresem, hogy miért nem kell segíteni.

Sokfele erzes kavarog bennem, nagyon sok es regen irtam mar ki mindent magambol. Azt sem tudom, hogy megjelenik e ez a bejegyzes mar tul oreg vagyok a blogomhoz, de annyi emlek kot hozza hogy nem akarnam elkoltoztetni inne, Immar 9 eve hogy irom... nem beszel vissza, nem panaszkodik, hogy ezer eve nem irtam, stb.

2 het van a Nyaralasig, igen igy nagybetuvel, szamolom mint a gyerekek, vagom a centit a fel koffer mar be van pakolva pedg nem jllemzo ez az elörelatosag, egy evre egy nap alatt pakoltam be, de ez most mas lesz. 

5 nap, Konraddal, satorban remelhetoleg tengerre nezo kilatassal. ebben nottem fel, kiskorom ota minden nyaron kempingezni, amikor eloszor ereztem a sos tengert. klise, de azok a nyarak minden elmenyt felulirnak. Külön öröm, hogy van egy olyan pasi, aki mellesleg a <3-em :) velem jön, es nem finnyog a satorra, (na majd ha csipik a szunyogok es nme bir aludni mert meleg van, majd hideg lesz stb... ),aki mindenre vevö, külön hälät adok Istennek, hogy van erre lehetösegem, otthon ugyanennyi munkaval örülök ha a balcsira lemehetünk. Most meg ide is meg oda is mehetünk, Umag nincs messze csupan par szaz kilometer, de a tenger a szabadsag amikor a sos vizben uszom, az mar nagyon hianyzik, türelmetlenül varom. elszakadni innen el a beszelt nyelvektol egy olyan helyre menni ahol nincs munka, ahol csak reggel es este van, nincs ora, nincs metro nincs kotottseg, nem hotelba az nem olyan szabad. ott nincs meg ez a fajta "vad luxus"... ez segit tulelni azt ami most van...

ugyanis kiborult a kakis bili a munkahelyemen. mar csak arra vagyok kivancsi ki takaritja es hogyan fel a kakit...remelem meg nyaralas elott...mar varom.

alig varom, hogy fenykepezzek, hogy hallgassuk a kocsiban a zenet hogy elöször megpillantsuk a tengert, hogy elöször csbbanjunk, hogy kiprobaljuk a szuper matracainkat, ami utan egy napig jarkaltunk, es vegül szuper aron kaptunk ;) hogy csinosan felöltözzünk es elmenjünk vacsizni...

de addig is annyi minden lesz meg, es utana is csupa jo dolog, csupa pozitiv elmeny, osztalytaalalkozo, nyaralas, Zamardi, Lindusekkal Balaton <3 

i cant wait....

Tegnap este mentem egy lakast megnezni, bar ne mentem volna, a lakas kicsi es meg a lepcson is leestem...

de ugy hogy ma nem tudtam labra allni. Igy mivel tegnap megkaptam az ecardom ma batran hivtam mentot, akik mondtak hogy max egy oran belul jonnek, masfel ora mulva jottek is. Nagyon kedvesek voltak, es viccesek... Amikor mondtam, hogy hol dolgozok mindenki mondta, hogy milyen bator vagyok, merthogy ez egy hires hely... hat nem tudom, sztem Magyarorszag keleti vegeben nagyobb szivas lenne dolgozni.

A korhazban 3 orat vartam, de egy kedves doki megvizsgalt, megrontgeneztek, majd ujra beszelgettunk.

A mentos reggel azt mondta, hogy min 3 nap fekvogippsz es utana 8 het jarogipsz. Na itt megijedtem... NAGYON! 

majd 3 ora mulva mondja a doki, hogy se nem torott se nem szakadt a szaag... Az orangyalom egezs jol vigyazott ram ;) 

es az orvosokrol, noverekrol, betegszallitokrol, gyakornokokrol: itt is vannak bunkok, de ahhoz kepest, hogy fulllon volt az Ambulanz mindenki vicceskedett a betegekkel, es egymassal, nagyon segitokeszek voltak es kedvesek. 

sokat s<rtam mert azert jo lett volna ha mondjuk Koni ott van, de azert jobb mintha otthon estem volna le a lepcson. ott azt mondtak volna h menjek taxival korhazba... so ich habe Glück gehabt ;)

hol vannak azok a FÉRFIAK akik képesek tenni egy kapcsolatért? egy pasi azt mondaná, hogy ilyenek nem léteznek, bilibe lóg a kezed. nos én meg úgy gondolom, hogy ez a pasi(aki nem érdemli meg, hogy férfiként legyen említve) csupán azt akarja ezzel elérni, hogy elvegye a hitedet, a reményt és legfőképpen az önbizalmadat.

nincs jobb? lehet. 

Nos ma megtudtam:
1. a családból én vagyok az első, akinek van rendes diplomaosztója
2. Imrus jön a bálba

A mai teendőim ezek voltak:
felkeltem, csodálatos voltam, felkeltettem a Beát, aki nem volt csodálatos, mert sokat ivott...(ez megérne egy külön bejegyzést.)aztán elmentem tescoba kajáért, aztán ettem, Lacival beszéltem, aztán elkezdtem pakolászni, aztán rájöttem, hogy nagyon-nagyon sok cuccom van, közben asztalt foglaltam holnapra, parkolóhelyet kerestem a városban, hogy hol van ingyenes, olcsó, drága, és olcsóbb. Aztán Imrus közli, hogy a kedvemért mégiscsak eljön a bálba(ami iszonyú nagy szó, mert utál bálozni, nem szereti a báli táncokat, és azt el sem mertem mondani neki, hogy katolikus bál :D :D ezért meg fog ölni...) , akkor gyorsan hívni Ani nénit van-e még jegy, kell Ani néni száma, közben sötétedik és nekünk megint kiégett a lámpánk, és a 10 perces fáradtságra Beusnak nem volt ideje az egy hét alatt sebaj, megoldottam. Ani néni felhív, van jegy, 3500, (a 6000 helyett... köszönöm Ani néni), jó, de mi lesz itt alszik nem alszik? vendégszobában nincs hely. nem baj ezt is megoldottuk. bakker ki kell mennem a tescoba, ami 3 km-re van innen, tescos busz, nem tudom elérni, dideregni kell , inkább kisétálok, közben becsúszik egy munkalehetőség(erről is külön kellene írni.), azt is fejben helyére rakjuk, tesco, van 25 percem a busz indulásig(az ingyenes busz ugyebár...), okés hullámcsat nincs, ruha megvan, fülcsi harisnya megvan. tesco elött még beiktattam a fürcsi-hajmosást, tesco busz elérve, Spárnál leszáll hullámcsat nincs, végülis báli szezon van ostobááák. sebaj Klárinak van. Köszi Klári. hazajön beszélgetés a portással, égő beszerezve, létra is megvan, szomszédolás, égő kicserél pakolászás, ruhapróba, pakolászás, sok a vackom. közben ír Johannes , hogy márciusban menne Fro.-ba menjek vele, persze mennék de drága, sebaj repülőjegy vonatjegy mindent megnéztem. Este ír, hogy beszélt a bárkával Maud vette fela telefont? mi Maud és hangosan beleszólt? igen és mondta h nem csinált ma semmi különöset a foglalkoztatóban, 3 perc döbbenet. Vannak még csodák. most meg ezt írom, hogy a sok aztán után helyére kerüljenek a dolgok. még pakolni kell ruhapróba és az elszámolást megcsinálni. fél éjfél, nem baj szuperhős vagyok, minden kész lesz fél egyig. 

ritkán megyek, de ha megyek akkor is lebaszást kapok, bezzeg az öregasszonyokkal akik heti háromszor járnak dokihoz, azokhoz baromi kedves a doktornő, hát kapja be.

Szóval az volt, hogy akarok Ausztriában plazmát adni, mert hasznos, meg mert jó pénz. Itthon is adtam, lófasz 2000 ft-ért... Kint ugyanez 20 euró. Nem véletlen, hogy kint már magyar az orvos, magyarul tud az osztrák asszisztens, de van magyar asszisztens is.
Hogy miért kellett meglátogatnom ezt a kedves asszonyt? Nos, azért mert Nystagmusom van, kiskorom óta, sőt születésemtől fogva. És kell róla friss papír, ahhoz, hogy adhassak plazmát(Budapesten nem kellett papír..:D) 
Ehhez el kell mennem az ideggyógyászatra, azaz neurológiára, ami, beutalóköteles. A beutalót a háziorvos írja, nekem itt Sopronban ez a nő a háziorvosom, aki múltkor nem akart receptet írni, és azt mondta a másik doktornőnek, hogy "minek foglalkozol, te ezzel? " talán azért mert elötte 4 órát vártam a kórházban a kva nőgyógyászra, lázasan, torokfájással stb, és akartam még aznap valami gyógyszert de mire odaértem, már csak fél óra volt a rendelés végéig... 
MOst meg azt közölte velem ez a drága doktornő, hogy ha összeomlik az immunrendszerem a plazmázástól hozzá ne menjek panaszkodni. Köszi, cuki vagy.

1. nem fog összeomlani az immunrendszerem, mert a jó Isten 3 férfinál erősebb immunrendszerrel áldott meg.

2. nem akarok annyit plazmázni, értelmes ember vagyok, fogok dolgozni, és nem ebből keresem a pénzem, de most mást nem tudok, pénz meg kell.

3. hogy miért nem itthon adok vért? mert nem fizetnek érte, pedig megtehetnék, hogy miért nem itthon adok plazmát? mert csak Budapesten lehet... amúgy meg itthon is adtam.

4. Hogy miért nem Ausztriában megyek el ideggyógyászhoz? Idióta!!!!! Ahhoz  kinti lakcím kell...

szívem szerint panaszt tennék erre a hülyére az orvosi kamaránál...

mindezt egy hülye nystagmous miatt, és nem s-el mondjuk hanem sz-szel , mert latin! baszki!
És akkor még vigyem a papíromat, amit ezelött 20 évvel kaptam, amin annyi áll, hogy nisztagmusza van. fuck yeah!

nos. a nulladik héten úgy gondoltam maradni akarok, nem akarok dolgozni a nagybetűs életben, nem akarok elszakadni a biztonságtól és legfőképpen nem akarok szakdolgozatot írni. 

de a héten rádöbbentem, hogy mindent elhúzok, mégis ugyanúgy eljön a nem várt pillanat. Hogy a beadandót meg kell írni, az újságcikket le kell adni, és el kell menni vizsgázni, és el fog jönni a szakdolgozat leadásának a határideje is. 

tudom magamról, hogy egy hegyet meg tudok mozdítani, ha egy valaki hisz bennem. jelenleg egy családtagom sem és egy barátnőm sem hisz benne 100 %-ig, hogy nekem november 15-ig szakdogám lesz. De Szabolcs azt mondta 3 hét alatt össze lehet dobni. Tehát meg tudom csinálni. Persze csak azt tudom megcsinálni, ami érdekel. És úgy érzem sikerült kiválsztani egy olyan témát, amiért el tudok merülni egy szakmai könyvben ha kell, és órákig tudok hallgatni, kutatni. Most ezt érzem, és tele vagyok energiával(mivel a nyáron semmit nem csináltam...:D )és tudom, hogy ezt akarom igazán. 

Bánom, hogy nem gyógypedre mentem, de most fél év alatt, amit lehet magamba szívok, ahogy nyáron a szúnyogok szívták a véremet, úgy fogom én most a tudást.

Valamint rájöttem bármennyire is fos az egyetem rengeteget köszönhetek neki, elsősorban Lindust és az Imit...
Aztán Fro.-t és a SzentPálSzakkolit. Kezdem érezni, hogy ennek is vége lesz, és, hogy kész vagyok arra, hogy új életszakaszba lépjek, ami nem lesz könnyű, de valamiért mindennél biztosabb vagyok, hogy azt fogom csinálni amit szeretnék.

kezd rend lenni a fejemben, a szobámban és az életben is. meg kellett békélnem pár dologgal és emberrel, ahhoz, hogy így érezzek, de most magabiztosan állok a helyemen, és büszke vagyok, hogy itt és ezt tanulhatom. és hogy ennyi lehetőség van az életben...

bennem van az is, hogy tudom: nem mindig leszek ennyire optimista de akkor is ez itt lesz és elolvashatom, és lesz akkor is hitem és lesznek barátaim is. ez biztos, ha más nem is.

jelszó: irány szakdogát írni ;)

az elmúlt napokban tudatosan kényszerítem magam a dolgaim elvégzésére. Pl addig nem vásárolhatok/biciklizhetek/facebookozhatok stb amíg nincsenek kész a dolgaim. Eddig ez nem működött, azonban amióta tudom, hogy szeptemberben, októberben, novemberben és decemberben irgalmatlanul össze kell szednem magam ahhoz, hogy januárra én is pózolhassak diplomával a kezemben.
nézzük lépésről-lépésre
1. elhatározás, hogy nem halasztom mindig holnapra a dolgaimaz(ez mindig megvan, de hogyan tovább?)
2. Lista írás dátummal(ez is mindig megvan a de a lista nagy része tolódik, de itt jön a csavar!!!)
3. Korán, nagy pihenés után felkelni, biztosítani, hogy ne zavarjon meg senki a napi tervemben(ez szinte lehetetlen, mert VALAKI mindig jön.)
4. Sorrendet állítani a listán, és a sorrendtől nem eltérni!!!!! Előre kell venni az utált dolgokat és túlesni rajtuk.
Nekem segít, ha sok teendőt adok magamnak. Fontos, hogy rend legyen körülöttünk: ezért én a takarítás résszel kezdem, aztán jön az agyi munka, aztán jön a megérdemelt jutalom :)

jelen esetben az, hogy elmegyek biciklizni és napozni :)

igen ez vagyok én, ebből származik a legtöbb bajom, és ebből is fog. 

de  akkor is utálom az olyan embereket akik nem hallgatják meg mások véleményét, utálom azt is, ha 3ast adnak arra a munkámra amivel egy napot szenvedtem, minden követelménynek megfelel,színvonalas munka és óriási szakmai tudés (nem az enyém) van mögötte...

most sajnos nem azt kell bebizonyítanom, hogy okos vagyok, hanem azt, hogy ha muszáj akkor be fogom tudni fogni a pofámat, és nem fogok beszólni... most már nem a türelmet kell gyakorolnom, most a szép csendben hallgatást.

aktuális a tábla amit egyszer sznapomra kaptam Orsitól meg Katitól:
"Édes Istenem, add, hogy be tudjam fogni azt a nagy pofámat."

nos igen, ez még ma is aktuális....

persze mikor, máskor??? nos elkészültek a remekműveim, amiket soha senki nem fog elolvasni, pedig olyan megfogalmazást használtam és olyan mondatokat, hogy attól mindenki lehidalna. sikerült összefoglalnom az egy évet 25 oldalba, ami úgy érzem elég komoly teljesítmény. Ezzel lezártnak tekintem az évet, a két évet. Ugyanis közeledik ennek a tanévnek is a vége. Holnap még megírok két és fél beadandót, majd elmegyek két hétre gyakorlatra és ha minden igaz júni 30ig 71 kredit boldog gazdája leszek. 71, egy félévben... kezdem magamat elfáradva érezni, és már csak a JóIstenben bízok, hogy sikerül az enyhén sztahanovista tervem. ha Isten velünk ki ellenünk? Nos, ez egy jó kérdés :D

amúgy ma nagyon jó napom volt, apró örömökkel: Valentin normális volt, cserébe írok neki holnapra puskát, Kristóf is okos volt, remélem meg sem fognak bukni :D

Aztán van egy szép közös képem az Imrussal, amit Nina frankón összeszerkesztett, ennek is örültem.

Elkezdtem pakolni, hihetetlen boldogság.

Megírtam a beadandóimat, mérhetetlen büszkeség.

Tegnap elkészült a frankó napszemcsim, meg a táskám is.

Nina mutatott egy király blogot, érdekesebb mint az enyém :D annak is nagyon örültem, főleg hogy inspirált a munkára.

Plussz még az Imivel is beszéltem, meg dokinál is voltam. 

és kaptam a jó hírt is, hogy hétfőn mehetek gyakorlatra.

szóval már csak egy nap és felrakhatom otthon a cseresznyefa alatt a lábamat. két napra. aztán 2 hét múlva egy egész nyárra. 

szóval ezt a boldogságot kevés dologgal lehetne fokozni. :D DEO GRATIAS!!! :)

1. több dolgot meg lehet tenni egy nap alatt

2. ettől hasznosabbnak és energikusabbnak érzem magam

3. mivel korán kelek, korán le is akarok feküdni, tehát nincs helye éjszakázásnak

4. van időm mindenre amire csak akarom, hogy legyen.

5. reggel kevés a hülye ember a: templomban, bankban, gyógyszertárban, koleszban(főleg a konyhában), nincsenek ébren a nyivákoló lányok sem.

6. reggel finom friss a levegő és jobb bringázni is. :)

nos ki gondolta volna, hogy annyira fontos lesz Valentin jövője számomra, hogy képes vagyok május elsején reggel 8kor menni és tanulni vele...? 
én nem gondoltam volna. 
de a május 1. azt jelenti, hogy van egy hónapom arra, hogy a jegyeit közös munkával feljavítsuk, amennyiben ez sikerül elkönyvelem magamban, hogy sajátos pedagógiai módszernek nem nevezhető módszereim célba értek, nyugodt lesz a nyaram. és felteszem a lábam, hogy nincsenek reménytelen esetek. ha negatív tapasztalat lesza  vége, az is tapasztalat.

továbbá van négy hetem, hogy megírjam a 10 beadandómat. levizsgázzak 4 tárgyból és elkezdjem a gyakorlatomat.
valamint a szakdogámból legyen meg minimum 20 oldal. 

kissé sztahanovistának érzem magam, de szeretném feltenni a lábamat a merci ablakába és semmit nem csinálni a nyáron. Kihasználni az utolsó nyáriszünetemet. Majd szeptemberben gigaerővel nekiállni az új félévnek. 

de mostanra már csak a caminoról maradt kövem tartja bennem a lelket. amin van egy sárga nyíl ami előre mutat, vagy felfele. ha megtettem 400 km-t és kibírtam egy évet a fogyikkal akkor nem győzhet le, holmi csip-csup egyetem. 

na hajrá Anna menni fog :D (ennyi kávé után már az ébrenlét sem para...:D)

a saját síromat ásom azzal, hogy egy hangyányi dicsérettel a megfelelő személytől kenyérre lehet kenni, és bármit megteszek. sokmindent.

amúgy most rettenetesen eufórikus állapotban vagyok, mert csináltam a kiselőadásomat, és ennyire még soha nem örültem, hogy kiselőadást csinálhatok. Ugyanis, érdekel a téma, van hozzá gyakorlati tapasztalatom, találtam filmet is, szuper képeket, és az egészben az a jó, hogy franciául, mert magyarul nincsenek olyan jó dolgok.

szóval most örülök, mert tudom, hogy jó munkát végeztem. buksisimi saját magamnak.

nos először is arról, hogy beteg vagyok: hat éve nem köhögtem, és nem voltam ennyire lázas mint most.
de már kezdek gyógyulni.
hétfőn haza akartam menni, de nem mehettem, mert kedden szakkolis megbeszélés, ott kellett lennem.
a Beát nem bírom elviselni, én utálok állandóan zenét hallgatni. És beteg vagyok, nyugalomra lenne szükségem, akkor meg pláne amikor a beadandóimmal küzdök.
Zsuzsi, ő életem kérdése. Nem szeretem a strucc politikát, és mélységesen zavar, hogy felnőtt létére nem tudunk kommunikálni. Talán erre majd Imi ad magyarázatot, ő jobban érti.

Addig meg van 2 napom amit túl kell élnem. 2 kiselőadásom.4 beadandóm.

Vasárnap meg jön a Linda. Legalább jól fog indulni a jövő hét.

nem szoktam hisztis lenni,de amikor két hete úgy érzem minden összefog ellenem akkor hisztis vagyok...

és most ez van.

A szülinapom jó volt, az már kevésbbé, hogy utána hétvégén itt kellett maradni mert lelkigyakorlat volt, ami nem volt rossz, de reggel 7-től este 11-ig elég húzós...

hétfő jó volt, a mai nap fos volt, fáradt vagyok és úgy érzem, hogy túlvállaltam magam. 

a szakkoliban rajtam múlik konkrétan a koli jövője, ha találok vmi pályázatot akkor lesz szakkoli, ha nem, akkor nem  lesz. 

kell járnom uszodába, az óráim és Kristóf, Valentin, és a szakkoli mellett.

kéne írnom a beadandóimat, és a szakdogámat is. 

az ösztöndíjam sem annyi amennyit reméltem.

újabban szeretek főzni, persze egyedül továbbra is utálok főzni, de azért néha egyedül is szívesen főznék.
de erről az Iminek nem kell tudnia(remélem nem most jön rá, hogy még mindig blogolok, és elolvassa ;)
Amúgy volt olyan arcátlan és leadta a rendelését, hogy ő úgy enne egy citromtortát meg fasírozottat úgyhogy eldöntöttem csinálok neki. mert annyira jófej vagyok.
a citromtortához 3 receptet használok fel, hogy tökéletes legyen :) Bea szerint biztos jó lesz, ha már egy hete tervezem, azt, hogy milyen lesz a citromtortám. :D a fasírozottal nem szarakodok sokat, azt őzgerincben kisütöm.
már csak egy probléma van, hogy ezt itt a koliban kell megcsinálni, ahol nem szeretek főzni sütni.

majd írok az eredményről is. :D

nos van a srác,a kit korrepetálok,a neve: Z. Z apja M. a második kölyöka nyukája legyen A.
Történt, hogy egyik reggel M. felhív, hogy lenne még egy korrepetálandó gyerek, oh mondom pompás, küldte is azonnal az anyuka telefonszámát, én meg tárcsáztam is, hogy hol és mikor találkozzunk.
A nő megadta a címet, de amikor kértem, hogy magyarázza el mondta, hogy odaadja M.-nek a telefont majd ő elmagyarázza.
M. mondja, hogy menjek majd oda hozzá, és akkor együtt mehetünk. El is indultunk sebtiben A.hoz, út közben azonban Annácska feltette ártatlanul a kérdését, hogy A. ugye az a nő, akivel múltkor M hazajött, a szőke.
Erre a válasza z volt, hogy NEM, őt inkább ne említsem meg, ez egy kissé bonyolult...
Nos ezután odaértünk A.hoz, kérdezte kérek-e kávét,igenleges válaszom után, kérte meg M-et, hogy ő már úgyis otthon van, csinálja meg nekem...
Nos nekem itt állt össze a kép, hogy M.nek két nője van, a fiának azt mondja, hogy dolgozni megy, az egyik nő jár hozzá, a másikhoz jár ő. 
Furcsa látni, hogy mit jelentenek neki a nők. 
A szőke aki hozzá jár, kb egy pótanya a fiának, legalábbis azt gondolja, ugyanis a fia utálja a szőkét, ahogy az apját is, mivel soha nem foglalkozik vele. Az apja azért nem szereti a fiát mert attóla  nőtől van akitől elvált, ezt a fiú nagyonis érzi.... Ez a szőke továbbá jó társ lehet az éjszakákra(ő szebb mint  a barna...) De nem egy házitündér, ő csak úgy van unaloműzésből, szerintem ő lesz az, aki hamarosan röpülni fog, mert már megvan a pasinak  a bemelegített hely a barnánál.
Mielött a barnát néznénk, eszembe jut, amit az egyik órámon a tanárnő mondott, hogy "a legtöbb férfi mielött elhagy egy nőt, már bemelegített ágya van egy másiknál, sőt az új asszony már ismeri is a kedvenc kajáját..."
Nos a barna az a nő, akivel a pasi elfelejti az otthoni problémáit, sokkal vidámabb arcot ölt, kedvesebb az új nő fiával is, jobban elhiszi róla, hogy a gyerek jóképességű. A nő megadja neki az otthont, ahol a férfi lehet az úr, a nő meg főzhet, szeretgetheti, de valójában neki is csak annyi kell a férfiból, hogy megcsináljon ezt-azt ne kelljen egyedül aludnia, és ne unatkozzon otthon.

és akkor jövök én. a korrepetítor aki látja az apa viselkedését, jövök én, mint szociálpedagógus, és jövök én, mint Anna, aki fel van háborodva, mert Z.-vel nem tudok elérni eredményt, ha az apja nem ad egy kis önbizalmat a gyereknek, én összetörhetem magam, ha az apa nem hiszi el a gyerekéről, hogy jóképességű. Ha értem az oviban anyám nem áll ki, hogy de igenis az ő lánya nem buta, és nem kell évet ismételnie az oviban, akkor lehet, hogy most én is súlyos önbizalomhiányban szenvednék, ami pedig meggátol a tanulásban.

a megoldás: ha beszélnék Z apjával, hogy üljön le a fiával és magyarázza el neki, hogy nem buta, és, hogy meg tudja csinálni azt ami vár rá... 

a kérdés: vajon bele kell-e avatkoznom ebbe a történetbe, vagy én csak csináljam a dolgom eredménytelenül? vajon van jogom hozzá, hogy 20 évesen elmagyarázzam valakinek, hogy hogyan nevelje a fiát? vagy azt mondja majd, hogy elég volt az okoskodásomból, inkább keres más tanárt, aki nem okoskodik ennyit? 

azt hiszem, hogy ahogy eddig is, most is amíg még tehetem és nem a minimálbéres állásom függ a számtól, a szívemre hallgatok, és elbeszélgetek az apukával.

Reggel felkeltem fáradtan, mert előző este beadandókat gyártottam, és kémiát jegyzeteltem a kissrácnak, akit ma csak szidtam, mert kutyafülét nem tanult. 

aztán kinéztem óriási hó, leszarom megreggeliztem, tojásrántottát, mert miért ne. aztán megfürödtem.

aztán rohanás be az egyetemre, ahová persze csak egy tanárom jutott be, a másik meg ottragadt, ez volt az én kis szerencsém, be lett írva kb 4 jegyem. már csak 12-t kell beírni...
aztán futás a térdig érő hóban gyakorlatra: útközben megettem egy almát, aztán délben jöttek a gyerekek csináltunk krumplistésztát, aztán Martinnal matekoztunk, aztán gyöngyötfűztünk, meg rajzolni is kellett...
közben jön az sms, hogy Imi hazajön, ami jó, de kérdés, hogy hogyan, ha nem is tud jönni kb Bécstől... Sopronban nem takarítanak...Fertőrákos felé 4 busz borult árokba, a kamionokról meg hallani sem akarok...
én próbálok nem aggódni, de azért, ez a hó jöhetett volna akkor amikor az Imi szabadságon volt...
aztán 5kor futás korrepra, hogy fél hatra oda is érjek... gyalog, mert busz nincs, a bringámra meg hólánc kéne...:D
aztán a srác meg semmit nem tudott, eléggé felhúzott, de nekem így egy aranybánya...

aztán hazajöttem este fél nyolckor. még kéne fizikáznom, mert holnap megyek fél10re, aztán 12re gyakorlatra...

azt hiszem valahogy így lesz az, amikor már dolgozni fogok, szocpeddel két állás 150ért, vagy valami szakma ugyanennyiért. para.

néha kicsit félek az ÉLETtől. 

de azt meg kell hagyni a gyerekek aranyosak voltak, bár néha odacsaptam volna, de ahhoz képest milyen kis suttyók, egész segítőkészek... bár van egy bazi nagy előnyöm. 1 év Franciaország... (az ittlakás, mindent együttcsinálunk megvan.) 

a korrepetálást fáraszt, de az a 6rugó amit erre a hétre kapok, felpörget.

az Imi meg... hazaérhetne.

Nos van a szobatársam, nem nevezem meg, legyen Z. 
Z, erdőmérnöknek tanul, míg én szociálpedagógusnak. Nagyon sokszor azt gondoltam, hogy egy erdésznek sokkal többet kell tanulnia mint nekem. Azonban rájöttem, hogy ők csak több időt töltenek tanulásnak nevezett facebookozással. Mondják, hogy fáradtak. Hogy miért?
Z. reggel felkel, későn mert előző este sokat tanult. Elszöszmötöl 10-ig, aztán megnézi a facebookját, emailjeit, vicces oldalakat, délben gondolkozik mit egyen, elmegy enni. Kettő körül visszajön, pihen, mert elfáradt, majd tanulás elött megnézi a kedvenc sorozatát, facebookozik, aztán tanul egy picit. Este nem megy sehova, mert ő most tanul. Ehelyett ismét a facebookját nézi, vicces oldalakat, késő este elmegy frissítő sétát tenni, majd  fürdik, és olyan 11-12 körül tényleg tanul, kettőig. Ettől lesz fáradt és kimerült a vizsgaidősuckban. 

nos az a helyzet, hogy nemcsak a kémiával kell megküzdenem, de eme küzdelem során sokmindenre rájöttem.
némi tanári segítséggel, és egy kis pozitív gondolkodással, ma a szociálpedagógus helyett akár gépésznek is vagy akár villamosmérnöknek, vagy közlekedésmérnöknek is tanulhatnék...

újra elő kellett vennem ugye a kémiát, ami rémesen egyszerű, ha kellően odafigyeltem volna, és kétszer annyit tanulok. fizikával ugyanez a helyzet. 

napról-napra mást kell tanulnom, és én is csak egy leckével járok a kisdiákom elött, mint az orosztanárok, de ő ezt tudja is.

a matekra meglepően jól emlékszek, még marhára tudom mikor szerkeszthető meg egy háromszög, stb.

már alig várom, hogy németeznünk kelljen és így újra előszedhessem a németet.

ezzel a sráccal is sokat tanulunk egymástól, ő tanul, én meg tanulok tanítani. ez az egymástól való tanulás ami nagyon hiányzik az egyetemről... de most megvan és kapok érte zsebpénzt is. bár nem annyit amennyi energiát én beleölök, de sebaj, örülök, hogy kevesebb idő jut facebookrra, hogy lesz pénzem barátokra, és, hogy újratanulhatok dolgokat, amik elég ciki, ha nem tudom őket.

kicsit azért félek is, mert most rajtam a világ szeme, a gyereknek én fogok mindent tanítani, és ugyanúgy kell mindent tudnia, mintha járna iskolába.szóval ha összehozzuk a sráccal közösen, hogy év végére a 2-esekből 3-asok lesznek vagy 4-esek, a 3-asból is 4-es 5-ös, akkor erre a tanévre is teljesítettem a sztahanovista tervemet. de azt hiszem ehhez is sok ima kell... több mint eddig, még jó, hogy katolikus szakkoliban vagyok...

nos hétvégén Imi jött hozzánk, ami neki azért jó, mert nem kellett Bécsben hétvégéznie, nekem meg azért jó, mert otthon is voltam, meg azért vele is voltam. :)
Apu nagyon osztotta az észt, ezt akartam részletezni, de most már inkább nem érdekel.
Aztán amikor reggel Imi elment, apuval havatlapátoltunk, én lapátoltam a kamion alatt :D haha najó, nem, mindenhol, ahol kellett.
Aztán jöttem vissza Sopronba, míg Pesten minden késett addig a Gysev semennyit sem. Így egykor mehettem korrepetálni a kissrácot, aki remeélem, hogy holnapra sokat tanul...!
Aztán elemntünk beával meg zsoltival Brennbergbe hógolyózni, bevásároltam ázottan és fázottan. Hazabaktattunk, Brefet néztünk és kilenckor már álmos voltam, most 10 óra van és fáradt vagyok lefeküdni aludni is. 

szóval jóéjt.

úgy néz ki, hogy fogom korrepetálni, ezt a drága jó gyermeket. kémiából is, és matekból is sőt médiából... 

úgy, hogy holnap megyek vizsgázni és semmit nem tudok, de tanultam kémiát. meg médiát. ű

úgy nézett ki, hogy már régóta tanulok, de nem tudok, nem fogja be az agyam ezt a sok idegen szót, ezt a sok értelmetlen baromságot.

úgy, hogy tudom, hogy az egész fölösleges...

mikor lesz végeee?  és akkor jön az új félév az egész herce hurca elölről, tanártól-tanárig, To-s nénitől az intézeti titkárokig. aztán beadandók, gyakorlat, vizsga... közben szakdogaírás? ó igen! kéne...

csak ezt az egy évet bírjam ki...

eddig is inkább az új tanév az Újév számomra, most is inkább az lesz, vagy a szülinapom. megfogadni dolgokat év közben is szoktam, és most is sok mindent elhatározok. 

ötletem rengeteg van ismét, újak. megintcsak korszakalkotók.

megfogadni is sokmindent kéne, de inkább csak csöndben csinálom a dolgokat.

szóval 2011-2012-es önkéntes évemnek immár tényleg búcsút kell mondanom, és köszönthetem a 2013-2014-es remélhetőleg diplomaosztós és remélhetőleg munkakezdős évemet is. 

kicsit azért para...:D

reggel felkeltem, nehezen, mert nem vagyok én ahhoz szokva, hogy csak 5 órát aludjak... de ez így megy már advent eleje óta. tanulás, alvás(hogy legyen REM fázis, és rögzüljenek a dolgok), rorate, vizsga, tanulás, merengés, hogy mit fogok csinálni, ha hazamegyek, meg majd aztán az Imihez. Mit kell csinálni, mit kell hazavinni. mire lesz időm, aztán újra tanulás, alvás, rorate, vizsga, kis alvás, vagy nem. rohanás. rohanás. rohanás. 

de két napja végeztem, van januárra két vizsgám, meg egy gyakorlatom, és csőcsáheló. 

elmentünk Lindusékkal, megnézni az új Tűztornyot, persze zárva volt. de azért jót forraltboroztunk, aztán Gossip Girlt néztem aminek vége, ez megérne egy külön bejegyzést, de akkor biztos kiábrándulnának egyesek, de az a sorozat akkor is jó.

aztán tegnap már össze voltam pakolva, sőt már igazából kedden. szerdán elmentem még roratéra, aztán elmentem venni egy olyan szép ruhát, hogy attól még én is sírva fakadok. a klasszikus kis fekete...
Aztán megnéztem egy filmet, lazacfogás Jemenben, nem rossz, valami ilyesmire vágytam. de ha már állatokról szól és filozófiáról akkor inkább a méhek titkos élete.
Aztán rápillantottam az órámra fél négy, oppácska sietni kell, öltözni, meg összepakolni a maradék cuccomat. 
Mert 4-től szakkolis előadás, karácsonyváró, én már a 9 órát vártam, hogy jöhessek haza, mindenki kérdezte, hogy de hova rohansz, meg minek hazamenni? hát mert már egy hónapja azt tervezem, hogy mit fogok itthon csinálni, és már úúgy vártam ezt a napot. Ekkor eszembe jutott miért is ilyen jó ez a karácsony. Tavaly nagyon fáradt voltam, kimerült, és rossz volt, hogy nem megyek haza karácsonyra, hogy nem vár a családom, az jó volt, hogy az István kijött, különben nem is bírtam volna. Szóval idén jó hazajönni segíteni anyunak, meg csinálni azokat amiket elterveztem, listát írni, a sok tennivalóról, no nem mintha nem lenne minden a fejemben.
Közben míg írom ezt a bejegyzést meg is reggeliztem, kihúztam a vizsgaidőszakot kávé és energiaital nélkül. 
ma reggel viszont, iszom a kis kávémat, halál nyugodt vagyok. olyan érzés ez, mint amikor camino alatt leraktuk este a hátizsákunkat, csak egy éjszakára pihenni nélküle, és másnap már bírtuk.
Na valahogy így vagyok, de már 3 hónapja nem tudtam lerakni a "hátizsákomat", nem vagyok egy stresszes ember, de mocskosul nehéz volt, hétközben rohanni, hogy hétvégén ne kelljen, de hétvégén is kellett... minden nap.
most viszont itthon vagyok pörög az idő, de nem számít. lesz ebéd is a ruháim is ki lesznek mosva, és az ajándékok is be lesznek csomagolva. De azt igazából, hogy mire jók az ünnepek, eddig sosem érzékeltem, ezt kint tanultam meg. Eddig csak a stresszt láttam, ahogy anyu idegeskedik, hogy ez sem jó az sem jó, de tavaly a hétköznapokat amikor megtörte egy szülinap, és mindenki együtt készült, az más volt. most is van munka, de valahogy sokkal szívesebben csinálom. 
szóval, jó itthon lenni. jó, hogy most egyedül vagyok itthon, és jó, hogy már pihenhetek. 
és az is jó, hogy végre bekenhettem ricinusolajjal a hajam, hogy szép legyen, és kiszedhetem majd a szemöldökömet is, mert végre van időm. jó, hogy karácsony lesz!

az van, hogy még sosem tanultam meg 160 oldalnyi anyagot egy nap alatt, el kell olvasnom 80 oldalt, ami szintén sosem volt meg, meg kell írnom másfél beadandót. és kellene pénz, de ha a francia kártyám már nem működik akkor nagy szívás van... 

ja aztán meg kell írnom a zh-mat, akkor is ki fogom javítani! (olyan ösztöndíjátlagot akarok produkálni, hogy M.K. megcseszhesse a minőségi oktatása dumáját.) lesz egy órám ami unalmas és hosszú de kötelező. 

és ezt mind teljesítem, akkor jó mert ezután még kőkemény egy ilyen hét következik szünet nélkül. és utána lesz egy laza hét, aztán karácsony aztán egy laza hét aztán két vizsga aztán két laza hét, de azt sem bánnám ha már túllenék a jövő héten. úgy hogy minden vizsgám 5ös. és nem adhatom lejjebb a szintet az idő előrehaladtával. 

és az lenne a legjobb ha kapnék Szent Imre-ösztöndíjat. Szent Imre please! ;) 

challange accepted! 

Nos. az van, hogy néha elcsüggedek, mert olyan érzésem van, mintha minden ellenem fordulna, és olyankor már tényleg csak a hit marad, a hitem Istenben és önmagamban, hogy képes vagyok rá. Akkor elmegyek misére, és nem azt mondom, hogy okosabb leszek és könnyebben megy a tanulás, de ilyenkor jönnek olyan dolgok amik megerősítenek, abban, hogy jó úton járok.

szenvedek a joggal és néha már nem látom értelmét, és csak nyomni kell és nyomni kell, és akkor baing jön az email hogy anna örülök, hogy gondolkodik, baszki Szabitól, akitől félek már 3 éve, és ez kb olyan mintha egy agykutató dicsérne meg hogy gondolkodik, és ettől újra szárnyakra kapok, és újra kedvem van küzdeni, mert tudom, hogy érdemes, és nem azzal vívtam ki a tiszteletét, hogy állandóan egy véleményen voltam a tanárokkal, hanem azzal, hogy van önálló véleményem, vannak kérdéseim és érdeklődök, annyira jó. tudom is kinek kell ezt megköszönnöm. 

pont jókor jött ez a mondat. Istenem, köszönöm ;)

egy kis publcité a játékna, nekem meg a nyerési esélyeim növelése, ha valaki kattint és játszik.
http://mikulas.aegondirekt.hu/?ref=29f3yv

NA: most az van, hogy ma meg kell csinálnom két jog beadandót, meg egy terepgyakorlati naplót és megcsinálni az esetleírós-megbeszélős cuccot. holnap egy családszoc beadandó, meg fejlesztőpedagógia. és akkor ha minden igaz minden megvan, ami beadandós. 

csütörtökön akkor mehetnék hétvégézni ;) nyugodt lélekkel, és fogok is menni, és nyugodt lélekkel is. és akkor pénteken vagy szombaton tanulok a jog-zhmra, mert akkoris ha belesárgulok is meglesz a megajánlott jegyem. aztán hétfőn tanulhatok keddre, gyógytesi zh-ra, aztán utána nevelés és oktatás vizsgára meg közösségi szocmunkára meg szocmunka a csoportokkal, és akkor megvan a vizsgáim többsége, vagy valami ilyesmi.  menni fog. azért írom le, mert mostanság a blogomat használom a pozitív motivációra, amolyan terápia. és így van kontroll is, mert leírtam ide, akkor nem szegem meg. :D szóval fb-blog-email off, tanulás, beadandó: on :)

Kamilla 8 éves, nem több, mégis annyira szeretem, mert olyan mintha a saját 8 éves énemmel barátkoznék: utál bezárva lenni, mindig kint van a természetben, barátságos az emberekkel, segít a szüleinek, engedelmes, ministrál, közben mosolyog azokra akiket szeret, néha elkalandozik a figyelme, szeret a fiúk között lenni, rengeteget magyaráz.

Anyu mesélte, hogy míg kint voltam Franciaországban mindig várt haza, mert velem annyira szeret játszani...
Anna, te hány éves vagy?
20!
Akkor jó.
Nem számít neki, hogy ki milyen nyelven beszél, ki hány éves, és az sem, hogy mennyire régen látta, ma éppen úgy futott hozzám, mint fél éve.

Remélem, ha lesz egyszer gyerekem, és lányom lesz, akkor lesz olyan értelmes, mint Kamilla. :)

nos, ez az a szó,a mit már elég régen nem mondtam, és azt hiszem már soha nem is fogok mondani.
jelenleg ott tartok, hogy egy A/4-es oldalnyi listám van a hétvégére, amit meg kellene csinálni, persze úgy hogy hazamegyek ez csak úgy teljesülhet, hogyha odaragasztom a  seggemet az íróasztalomhoz, letiltom a fb-ot, a gmailemet, a blogomat, és mindent, és csak 20 wörd doksi lesz megnyitva, semmi más. azt el sem kezdem részletezni mennyi mindent meg kell csinálnom, de nem para meg lesz mind a 28 tantárgyam, még ebben a félévben! 
nem fogok idegösszeomlást sem kapni, jutni fog idő a barátomra, családomra, barátaimra, és a lakóotthonos gyerekekre is, sőt az idősekre is, sőt talán még a csövikre is. a fogyikat idén kihagyom, tavaly elég volt.
és aludni is fogok és nem fogok sokat kávézni, a biciklimet sem fogom elhanyagolni, mert rengeteg időt spórolok meg vele, úgyhogy most kedvesen is bánok vele, minden este felcipelem egy emeletet, nehogy megfázzon éjjel, sőt venni fogok neki új lámpákat is, olyan frankó szilikonosat, mert ma összetörtem az első lámpámat.

kéne egy e-book olvasó is, mert kb 20000 oldalnyi tananyagot kell elolvasnom. de nem hurcolásznám állandóan a laptopomat. 

ehhez meg jó lenne, ha lenne ösztöndíjam, ami decemberben derül ki, hogy kapok-e. ha nem akkor nem tudom mi lesz, dolgozni is jó lenne, de mikor?... 

ebben a félévben nagyon sokat akar a szarka és fel kell készülnöm rá, hogy nem fogom bírni, és összeroppanok, és mindenkit kikészítek, de ez nem valósulhat meg, mert ceep calm and cycle on, and pray a jelszó. 

szóval ez van, és a szakdogámról még nem is beszéltem. meg olyanokról, hogy tanulnék németet...:) 

nem vagyok sem stresszes sem parázós típus, de most azért megrettentett a vállalt feladat mérete, eddig nem így volt. de menni fog. motiválom magam. most meg uzsgyi aludni, mert holnap megyek haza. 

és még kötni is szeretnék. hahaha a ráérős nagymama. nos kb másfél hónap alatt ez lezajlik. annyit kibírok. 

ismét sikerült megszivatni magam. de akkor is 2014 januárjára meglesz a diplomám. de ez azért egy csöppet dúrva... én nem tudom mi lesz itt, de ha nem őrülök meg, vagy nem lesz valami maradandó agykárosodásom, az a csodával lesz egyenlő, azt hiszem jelenleg az egyetemtől félek a legjobban...

én igazából mindig kicseszek saját magammal. 

itt van ugye ez az egyetem téma, ami nem egy sima ügy, de már büszke vagyok magamra, hogy két hete bírom... nagy teljesítmény ;)

most meg ez a menjünk Balatont körbetekerni persze indulni Keneséről kell, ahová vonat csak budapesten át megy, szóval akkor inkább elmegyek Veszprémig onnan meg tekerek, kérdés, hogy nem fogok e eltévedni...
Persze ez is csak akkor lesz jó, ha elmarad az utolsó órám, mert akkor elérem az olcsó kevés átszállásos vonatot és akkor sötétedés elött odaérek és akkor huh 8ra pont Kenesén lennék...
visszafelé ugyanez lesz...  

kihívás elfogadva.

kivételesen nagyon várom, igaz, hogy most nem azért mert az lesz a szabadnapom... hanem mert hétfőn fény derül majd arra, hogyan is lesz ez az egyetem befejező rész...
lehet, hogy hamarabb lesz meg a diploma a zsebemben mint gondoltam. bár ehhez ismét nagy elszáántság kell, és ismét kicsit őrültnek kell lennem. 

ennyi a vakacio a fogyiknak ennyi a munka nekem es ennyi volt aug 21ig. mar en is szamolom a napokat, hogy mikor mehetek Balatonra, hogy mikor jarhatok ujra egyetemre ahol semmit nem kell csinalni.

bref. haza akarok menni es kipihenni ezt az egy evet, elfelejteni mindent ami rossz volt, tanulni a hibaimbol. ennyi.

és újra vannak ékezetek hölgyeim és uraim.
a mai napom rádöbbenése, hogy ha választanom kell egyszerű és bonyolult normális és idióta között, én a bonyolult és idiótát választanám. vagy a normális idiótát, de semmi képpen sem a tökéletes párosítást, szóval röviden én sem vagyok normális.  ez azért elég fura. azt hiszem még mindig nem találtam meg önmagam, vagy már megtaláltam, és tényleg ennyire hülye fejem van. ami makacs, önfejű, mindent egyedül akar elérni, egyszóval idióta.
hogy kellene e változtatnom? igen. de nem akarok, mert makacs vagyok. igaza van anyukámnak olyan vagyok, mint az apám.
szóval kemény élet és nagy pofonok állnak elöttem. Isten hozott a valóságban kisAnna.

egy eve tettem be a labam, es ma reggel ujra ereztem minden illatot, amit egy eve ereztem utoljara, vegigjartam minden szobat, lattam az uj onkenteseket, elbucsuztam a barataimtol, elpakoltam egy doboznyi cuccot a padlasra, mert majd visszajovok.

lepereg elottem az egy ev minden egyes diakockaja, de nem fogom fel, hogy hazamegyek, hogy megcsinaltam, es hogy hianyozni fog az egesz, es hogy lesznek dolgok amiket csak az itteniek fognak erteni, a zenek, a tenger, Johannes, Claudia, Mareike, Laetitia, Adrien egy ket fogyi... au revoir la france bienvenue La Hongrie.

jo lesz hazaamenni.

lassan egy éve, hogy itt vagyok, és maradnék, de csak akkor, ha ugyanezzel a csapatfelállással folytathatnám a jövő évet... 

amúgy meg rájöttem, hogy nincsen birkatürelmem a fogyikhoz, szóval ez nem nekem való.

valamint arra is rájöttem, hogy örülök, hogy megyek haza lassan, a fogyik és a barátok fognak hiányowni, de az olyan idióták mint az igazgató, ő nem fog. Ha azt mondják, hogy ez egy zárt intéwmény akkor azt mondom leszarom, hogy blf... de mivel olyan dumákkal jönnek, hogy óóó a közösség jobbra balra, hát jelenleg hánzingerem van. de nem a tegnapi este miatt...

bref, hazamegyek.

vagyis vissza brestbe. és egy év után rájöttem hol laknak az ékezetek. :D így meg is írtam egy motivációs levelet

nos 24 oran belul ha minden igaz az egyetlen halotarsammal fogok aludni, egy nagy hajon

eskuszom fel foogom egyszer pofozni. nem, nem, nem sullyedek le a szintjere. ki gondolta volna hogy egy kis Down-osnak tobb esze van, mint egy fogyinak aki csak fizikailag fogyi... 
45 nap. ugy meginnek egy sort otthon, valakivel. neha nem birom elviselni ezt a kornyezetet... azert 24 ora fogyikkal, es nem mindenki fogyi aki itt van es nem minden fogyi van itt... szoval kicsit beteg vilagban elunk...

megyek olvasni az ujsagomat, es rendetrakok a szobamban hatha talalok penzt... :D

úgy döntöttem, abbahagyom ezt az önsajnálatot.
igazából minden fejben dől el, ahogy anyu és a nővéreim szokták mondani. igazából szerencsém van. szerencsém van, hogy hazajöttem D-vitaminért, és van, és meleg van, ami jó a lelkemnek, továbbá az is jó, hogy vannak barátaim, akikre számíthatok. és még ezer más dolog...
Aki barátot talál, kincset talál. Nos a napokban sokat gondolkodok a pénz vs barát témán.
Egyszerűen gyűlölöm a helyzetet, amikor a pénz miatt mennek tönkre kapcsolatok, undorító, ezzel meg lehetne ölni... Amikor emberek, és sorsok mennek tönkre. Talán olyan ez is mint Claunak a korrupció. Azt mondta, addig nem megy haza, Romániába, amíg mindent pénzen kell megvenni, az orvost, a tanárt, a boltost...
Csak az bosszant, hogy Magyarországon, de nem csak itt, mennyi mindnekit tönkretesz. Már nem akarok gazdag lenni, és nem is leszek, mert nem vagyok olyan ember aki azért teper, hogy legyen pénze, najó, de. És néha én is elfelejtek embernek lenni.
Kiskoromban olvastam egy könyvet az időrablókról, 10 éves lehettem, akkor arra döbbentem rá, hogy valóban, amit megspórolunk időt, azzal mit kezdünk? Amikor megöregszünk, nem tudjuk elővenni a "bankból".
Persze ezt is csak azért látom így, mert még a szüleim tartanak el, és még ők stresszelnek helyettem, ha a villany számlát nem tudják befizetni.
És vajon egy kellően pozitív életszemlélet tud segíteni, azon, hogy kevés pénzzel is nyugodtan éljen az ember, vagy ezt már felelőtlenségnek hívják?, és a probléma elöli menekülésnek?
Nos, elöttem az élet, hogy választ kapjak erre a kérdésre.

meg mindig utalok varni. varni a buszra oke, de varni konkret dolgokat. az a halalom.

ezzel kezdtem az evet, es majdhogynem ezzel fejezem be. fura volt visszaemlekezni, hogy ev elejen megcsak nem is ismertem azokat akik osszehazasodtak, az asszisztenseket sem, de meg a fogyikat is alig.

viszont ezen a mai eskuvon olyan volt mintha  a csaladbol valakinek az eskuvojen lettem volna. voltak kisgyerekek akikkel ha mar nagyon untam a fogyik tarsasagat lehetett jatszani, voltak baratok akikkel lehetett beszelni, lehetett segiteni es fenykepezni. 

kezd leperegni elottem ez az egy ev, es ami azt illeti erzem, hogy nehez lesz hazamenni. ez az egy ev volt olyan intenziv, mint egy ev patrona... vagy a hat ev egybe belesuritve... 

lassan egy eve hogy itt vagyok de tegnap este elsirtam magam, talan a faradtsag miatt de az is lehet, hogy a honvagy miatt ami tegnap reggel ramtort es este sirassal tavozott.fura dolog ez. talan azert van honvagyam, mert erzem, hogy lassan elmegyekk innen, hogy lassan kezdek nem ide tartozni, bar az  is igaz, hogy eletem vegeig ide fogok tartozni. ide is. 

ma ertekelesen voltam. ami pozitiv volt. es radobbentem, hogy mnnyi mindent folaldoztam azert, hogy ezt a ma haromnegyed oraban elhangzottakat halljam. 

neha leszartam a barataimat, a csaladomat, nem mentem haza karacsonyra, es mindent megtettem ami kotelezo volt, es megtobbet ami nem volt ktelezo, hatszor annyit vallaltam, mint amennyit kellett volna, mindezt az elismeresert, hogy azt mondhassam, igen 20 eves vagyok, de nezzetek meg mit tettem le arra a bizonyos asztalra. 
megmondom oszinten nem bantam meg, hogy ennyit es igy csinaltam meg; es azt hogy ezt nem bantam meg, annak koszonhetem, hogy olyan barataim vannak akik kitartanak mellettem, meg akkor is amikor 3 honapig nem irok, de amikor szuksegem volt Ratok, akkor megis mindig ott voltatok. ha egyedul kellett volna itt lennem egy evig, az elso nap utan hazamegyek. de valaki mindig tartotta bennem a lelket, mert neha nem volt konnyu itt lenni...

igen, most sirtam el magam, hogy milyen szerencsem van a barataimmal... 

szoval talan ezert is van honvagyam, mert most mar tudom, hogy megengedhetem magamnak... 

azt meg el kell mondanom ma talalkoztam az elso franciaval, aki tisztaban volt vele, hogy egy buta ostoba es bekepzelt nepseg, es ezt jo volt hallani Amoritol, 25szor megkerdeztem tenyleg igy hivjak-e, de tenyleg igy hivjak a sracot... 

soha, amiota itt vagyok nem voltam ennyire faradt, honvaggyal keltem, hogy nem a sajat szobaban vagyok, aztan a fogyik sem voltak ma okosak, aztan benazassal folytattam, sorozatban, estere teljesen atmentem igazi szoke nobe aki vizes ronggyal fogja meg a sutobol kiszedendo talat... faj a fejem, a fogorvosnal szeptemberig nincs idopont, es 12 orat szeretnek aludni anelkul hogy arra ebrednek fel, hogy pisilnem kell es utana nem tudok visszaaludni.

csak uszodaba ne kelljen mennem holnap, legyen mozidelutan amikor elalhatok a film alatt es nem kell hogy 8 szemem legyen a ketto helyett... 

Istenem kerlek... es meg ott a halom mosogatnivalo, a halom osszehajtogatatlan ruha, holnapra  a msas...  

mentem aludni, ez lesz a megoldas mindenre.

ennyi van hatra. es azt hiszem augusztus 20-aa hazaerek, bar meg nem biztos.  nem szamolom a napokat, meg szeretnek maradni mert csak fele annyi tudtam utazni mint amennyit akartam. a terveim szama megketszerezodott a motivaciom a tanulashoz visszatert. es a tanulasba vetett hitem is megerosodott. es marhara szeretnem mar tudni, hogyan folytatom szeptembertol a tanulmanyaimat...

nem is tudtam, de vannak rigolyaim.
erre ma jottem ra, amikor reggel csak nagy dobozos kakao volt az asztalon mert valaki kidobta a kicsit, aztan a masik rigolyam, hogy csak abban az agynemuben szeretek aludni amit en mostam ki, es amikor azt hittem valaki lenyulta, kikeszultem, aztan meglattam a polcon osszehajtva; aztan vannak meg olyan rogolyaim amik hasznosak, hogy pl sporolni kell(ene)... meg van meg 1000 fele, pl hogy a ruhaimat akkor erzem tisztanak amikor ki vanna vasalva, vagy akkor erzem magam jol ha a fozes utan en mosogatok el. vagy pl hogy jol porszivozni csaka  szurke porszivoval lehet... mondjuk ez igaz is.

ujra itt van akart lenni... szoval a nagy csapat egy napot sem volt egyutt, holnap csak Johannes meg en dolgozunk, hetfotol meg csak Clau, Adrien meg en egy hetig...  nem panaszkodom, de ugy egyutt jo dolgozni, szoval hianyozni fognak...

persze hogy most pakolok, mint mindig indulás elött fél órával ezt a bátyámtól tanultam, ki mástól...

ez hiányzott az életemből. a kőszegi barátok. vagy lukácsházi. igazából ugye köztudott, hogy 6.ban menekültem a patronába, mert utáltam a  fiúkat az osztályból és a lányokat is. nos, ez egy pár éve megváltozott.
én is, és a többiek is változtak. Mindenki elindult egy úton, de végül mindenki ugyanoda ér ki: emberek leszünk, azt nem mondom, hogy felnőttek, de a felnövő szintet már megütjük.
Jó érzés volt úgy beszélni, hogy már nincsenek ott mögöttünk a tanárok, az ellenőrző, hogy ki volt a stréber és ki nem.
Ami nekem külön jólesett, hogy vannak olyanok, akik még csak most érettségiztek le, de úgy, hogy gimi alatt dolgoztak és azért volt 600 igazolatlan órájuk, de most olyanok lettek belőlük akik ki merik mondani a véleményüket, nem puncsolnak és őszinték.
Itt Kőszegen a diploma ciki, aminek én örülök, most nem én vagyok a pesti paraszt, hanem azok akik odajárnak egyetemre, még csak az sem bökte  a csőrüket hogy most én vagyok a fránszia :) most Anna voltam, akit jelenleg nem érdekel semmi. Aki kivételesen örült annak, hogy nem a legjobb egyetemre jár, hogy nem a legokosabb. Kivételesen nem volt bennem az, hogy meg kell felelnem ezeknek az elvárásoknak. amiket ki nem állhatok.
Örültem, hogy voltak olyanok akik merték azt mondani, hogy boldogok. Pedig aki ezt mondta ő sem nyerte meg a lottót...
Jó volt látni, hogy a nagyképűek mindig is azok maradnak, őket ez viszi előre. Éljenek boldogan.
Jó volt, hogy nem osztott meg minket a vallási, politikai nézetek különbözősége.
Valamint jó volt meginni egy fröccsöt és aztán sétálni a lányokkal, majd leülni egy padra és hallgatnia  gyöngyhajú lányt. meg a csavard fel a szőnyeget-et :)
szóval ma az van, hogy:
Kőszeg, én így szeretlek.

ma 5 órakor keltem, hogy elmenjek futni... é egy órát futottam a csiga tempómmal és úgy nagyjából hat kilométert, az a baj, hogy itthon jól lehet futni, de Brestben most még sötétség s eső honol...
ezek csak kifogások, de egész jók ;)
szóval jó, hogy itthon van tökéletes futócipőm, meg van világosság és nap.
Magyarország, én így szeretlek :)

mindenkinek vannak. De minél nagyobbnak érezzük a problémáinkat,a nnál inkább magunkba zárkózunk, mert azt hisszük, hogy ezeket a problémákat csak mi magunk tudjuk megoldani, egyedül. Ha valaki segítséget ajánl fel, általában azt mondjuk, hogy ez nagyon nemes gesztus, de meg tudom oldani magam is.
Két lehetőség van: szeretnénk segítséget kérni, de nem tudjuk kitől és, ha rossz embernek címezzük ezt a kérést, utána kudarcot vallunk, és befordulunk,a másik meg, amikor nem merünk segítséget kérni, mert azt mondjuk a barátainknak is megvan a maguk dolga, gondja minek nyavajogjak még én is.
Én azt mondom, hogy ha valóban úgy gondoljuk hogy nekünk vannak a világon a  legjobb barátaink, akkor én segítséget kérnék tőlük, és innen két válasz lehet: ha őszinték, meg merik mondani, hogy jelenleg leszarják az én problémámat és nem tudnak segíteni, a másik verzió meg az, hogy segítenek.
Ez így idealizált, tudom én is. Ezért kell hozzátenni, hogy ha valami bajunk van, azzal mindig egyedül vagyunk, a megoldást nekünk kell keresni, és a döntést mi hozzuk, de a segítség nem a felelősség átvállalását jelenti, csak azt, hogy egy részfeladatban ott áll mellettünk valaki. egy barát, vagy kettő, vagy több, vagy egy se.
ha valamit megtanultam ezalatt az egy év alatt, akkor az ez volt. Még őszintébbnek lenni, mint amilyen voltam, ha probléma van akkor is, és azt is a bárkában tanultam meg, hogy megoldás mindig van.
Ami viszont továbbra is nehéz, hogy én ezt húsz évesen tudom, és szívesen segítenék azoknak akik idősebbek de erre még nem jöttek rá, ilyen téren még mindig csak húsz éves vagyok és sosem fogok tudni segíteni azoknak, akik nem akarják, mert ugye segíteni csak annak lehet aki,hagyja.
csak ennyit akartam mondnai, és ezért szeretnk lenni 60 éves Annus néni, de akkor meg azért nem fognak hallgatni rám az emberek, mert majd azt mondják, hogy "Annus néni, nem érti ezt" most meg azért nem értem mert "kicsi" vagyok, vagy mert lány.nagy
Erről jutott most eszembe, hogy ez is egy dolog, ami az emberi természet talán legnagyobb hibája: mindenki azt hiszi, hogy rettentően okos, hozzáteszem én is ezt szoktam hinni, mert ugye Sudár vagyok, és nálunk ez különösen jelen van, szóval ezt hisszük, és azt gondoljuk, hogy mi megválthatjuk a világot az eszünkkel, és nehezen tanulunk mások életéből, hibáiból, és ez nagy kár.
NAgyon elméleti amit leírtam, de van alapja, szerintem.

én sem vagyok egy nagy helyesíró, ezt beismerem, de aki óvó néni lesz, az tanul helyesírást az egyetemen, nem? hát akkor ne írja már ki facebookra a biciKlit úgy, hogy biciGli, mert az le van védve...;)

elmesélem mi volt, mert az egy csoda volt, hogy megérkeztem.

éjjel egy órát sikerült aludnom, többet nem tudtam, és már hajnali háromnegyed 4-kor elindultam, megcsináltam a reggeli fényképeket, és a vasútra meg kapunyitás elött odaértem :D majd 4.10-kor felszálltam a vonatra és azt hiszem ekkor el is aludtam egy kicsit, aztán Párizsba már az ajtóban toporogtam, 9:19-kor, hogy leszállhassak, mert sietni kellett a buszra, én siettem is, de lekéstem. Aztán felszállhattam volna egy másik buszra, ha lett volna. Mondta a nő, hogy a busz dugóban áll, jobban tennénk ha taxiba ülnénk. Én csak becsuktam a szememet és azt mondam, édes Istenem, még jó, hogy megvettem 15 euróért a buszjegyemet... ebben a percben, szerintem csodával határos módon, 5 busz gurult be, persze amire mi felszálltunk azzal a szép francia pasival, aki Budapesten dolgozik, és egy szót nem beszél magyarul, szóval ezen a járművön volt valaki aki a busz végében ült és elfelejtett becsekkolni, szóval mindenki újracsekkolt, én optimista voltam, hogy NEM ma fogom lekésni a repülőmet. És így is lett kapuzárás elött öt perccel 3 kiló plusszsúllyal, de bent voltam a terminálon, azt a 3 kilót, gyorsan átpakoltam a hátizsákomba, meg magamra vettem, át a kapun, gyorsan WC-re, majd 5 percet vártunk, és már szállhattunk is fel a gépre.
MAjd Budapesten leszálltam, vártam, vártam és vártam, majd futás a buszra onnan a metróra onnan meg a vonatra és hálát adtam az égnek, hogy Budapest nem olyan bazi nagy város mint Párizs, így még a vonatot is elértem, aztán 4 órás rázkódás meg egy átszállás után este 9-kor lezuhantam a vonatról, s megláttam messziről integető anyukámat. Aki egy nagy doboz eperrel várt, mert tudta, hogy szinte semmit nem ettem egész nap, és aki azt is tudta melyik vonatomat érem el, anélkül, hogy telefonáltam volna neki. mert ugye telefonom addig nem lesz amíg, nem is tudom, most valahogy nem hiányzik.

Örülök, hogy nem akarok okos telefont, meg színeset, meg úgy egyáltalán nem, mert ugye SMSt írni rühellek, a telefonálás meg sokba kerül. így hát nem hiányzik.

nos igazabol nem is rekedtem itt csak aludni nem tudok. igen koztudott hogy ilyen szinte sosincs. de erre a par orara nem erdemes elaludni, igy legalabb majd holnap alszom a vonaton.... mindenesetre mar fenykepeztem a tetorol eskimentem a csekkemet elrenezni mindezt ejfelkor, aztan gondoltam elmegyek setalni de aztan eszembe jutott hogy azert ez itt Brest... es egyedul nem koszalok eleg lesz majd negykor... ugyhogy ennyi. most ujrapakolom a hatizsakomat hogy legyen benne egy kicsit tobb hely, aztan talan szunditok egy picit es akkor hajnalban irany koszeg... :d

 vajon sikerulni fog? majd kiderul. 

mindenesetre a tervezet ez: 
indulas: 4:36, Brest
erkezes: 9:19, Paris
utana atszelni a Montparnasset es elmetrozni a Porte MAillotra ahol minden bzonnyal le fogom kesni a buszomat, es ha ez igy lesz, akkor eloadoma  szoket, es megyek egy masik busszal, es nem fogok uj jegyet venni, ezt most kijelentem.

utana repulo azt nem mondom meg mikor erkezik. biztonsagi okokbol. 

es utana rohanas a vonatra, hogy hazamehessek Szombathelyre, ahol meg az anyukam fog varni a Suzukijaval, es onnan haza Koszegre, ahol a kis biciklim var husegesen. 

 konyhaban vagyunk, napok ota forro a helyzet C.-nal. Jon, hogy jon segiteni, hat mondom egy eselyt meger...
En elkezdtem vacsit csinalni, o elkezdte kipakolni a mosogatogepet erre hirtelen jon hogy segit nekem. En meg elkuldtem hogy ahelyett hogy mindenbe belekezd fejezze be a mosogatogepet. Erre azt kaptam vissza hogy elege van, es hogy egy kest allit bele a nyakamba, nos amikor meglattam hogy a mosogatogepben ott volt az altalam vett nagykes ami eleg jol vag,  180 fokos fordulatot vettem, es menekultem. Es szerencsem volt, hogy most nem voltam egyedul...

 fogyoban van. elfogyasztottak a fogyik :) 

de mar csak azert is turelmes leszek. 

amugy ma este egy bizonyos holtponton azt mondtam: jok lesznek nekem teleki bacsi uncsi konyvei az egyetemen. egy ev, szep volt szepvolt nem kell sirni, ahogy mondana Csehov es Orsi.

 nos mivel teljesen elegem van a felelossegteljes dontesekbol, ujra a felelossegteljtelen egyetemista eletemet akarm elni.

tehata  motivacio visszatert, irany az egyetem!

ezt a bejegyzest el kell majd olvasnom a legkozelebbi vizsgaidoszakban..

mas, ami nem ide tartozik de nem akarok uj bjegyzest irni: szeretnek egyszer ugy igazan megsertodni valakira aki megbantott, de egyszeruen nem tudok.... inkabb megyek aludni.

es megvalami: hianyzik a biciklim es a rovid hajam. nem biztos hogy megvarom mig seggig ero lesz a hajam, turelmeten vagyok.

 11 napra van egy lakaskulcsom, es ma egyedul voltam uszni es dagaly volt tehat jo soos volt a viz... 

es amig uszkaltam azon gondolkoztam, hogyha orokre itt laknek vajon akkor is mennek e nyaralni, de mindenesetre az hogy en nem tenger melle szulettem, nagy szivfajdalmam marad... 

 hianyoznak a beszelgetopartnereim. 

 9 szemely, napsutes, zene, nagy auto. tenger.

:D

 megvan az uj kihivas, egeszen hetkoznapi: megtanulni gyakorlatban hogy a rendet nem rakni, hanem megtartani kell, szeretek rendben elni, de neha nehez megtartani, mindenesetre most a szobam csillog villog, ez hetente kethetente igy van, nem is a kosszal van para, hanem a rumlival... 

nos, jelentem, sikerult. en vagyok a 20. eletevem hosnoje. mert ugye nem szoltam be. reggel kereszteztem az igazgatot egy nagy gomboccal a torkomban, es ezzel a mondattal vart:

Anna ma ketto es harom kozott raersz, ugye tudod mire gondolok? persze hogy tudom, hogy arra hogy mehetek vezetni a traficcal, amugy nagyon szep az inged. 

Anna ezek utan tatott szajjal nezett, foleg amikor Marie azt mondta, hogy o nem beszelt Thomasval. remelem, hogy ez valoban magatol jott mert ejfelkor amikor megtudtam hogy Adelellel elottem akart vezetni egyszeri keres utan, hat akkor szidtam a felmenoit, magyarul es franciaul egyarant. fel oran keresztul. 

en azt mondom van remeny. talan megis pozitivan megyek haza majd, de megis megmondva oszinten a velemenyemet, ahogy eddig is tettem, es talan felnovok arra a szintre, hogy korrekt modon mondjam meg amit gondolok. 

jelentem, buszke vagyok magamra, mert azt gondoltam, hogy ez az egy ami sosem fog osszejonni az eletben. 

szoval jelentem uj kihivas kell.

 en leszek ennek az evnek a hosnoje ha holnap senkinek sem szolok be.

Adja Isten hogy 1 ejszakan belul lehiggadjak es hogy mind az a duh az a harag es az a gyulolet es az az utalat ami bennem van, lecsillapodjon es hogy a velemenyemet olyan formaban tudjam eloadni, hogy az meghallgattatasra leljen, ne sertsek meg vele senkit, es hogy legyen valami eredmenye.

kivanjatok sok szerencset, mert ezt a bekat nem nyelem le, a tobbit sem :D

es utana tartos beke lesz, mert nincs ertelme haragban lenni, de ez az egesz tortenet felforditjaa gyomromat. 

Anna higgadj le! igyekszm ma pl fel orat usztam a nem tudom hany fokos tengerben, utana egy oran at minden oke volt.

kedvem lenne franciaul irni mert olyan regen beszeltem magyarul, hogy azert meg tudok :D
penteken jottunk szombaton pirultam es bicikliztunk, vasarnap nudista strandon kotottunk ki, mi magunk sem tudjuk hogyan... hetfon pedig visszavonattal egyedul brestbe, estenkent biokenyer , amit Laeti apukaja sut, budos sajtokkal, de mint tudjuk minel budosebb annal finomabb, es kis borocskaval kint a teraszon. kerdezem en: kell ennel tobb?

hetvege, barka nelkul, 100 szazalekos pihenes.

amugy moralilag a pinceben vagyok mert ugyanaz van mint tavaly, varni kell a valaszra... pf.

 9 honap utan mondom azt, hogy baratok avgyunk Claudiaval, Johannessel es Laetitiaval. 

ennyi idobe telt amikor tudjuk kinek mikor van szuksege a masikra es amikor nem kell kerni hogy segitsenek, mert magunktol latjuk...

soha nem gondoltam volna, hogy egy egyszeru krumplihamozas mennyit tud javitani a moralomon. :D 

 haza akarok menni, semmire sem gondolni, es egy kicsit csak azt csinalni amihez kedvem van. csak egy kicsit ontorvenyunek lenni, es senkihez sem alkalmazkodni. 

 faj a radobbenes, hogy az osztalyombol keves embert szerettem/szeretek igazan. 

masfelol buske vagyok magamra, hogy a tobbieket sikerult elviselnm.

harmadreszrol meg orulok, hogy kiszakadtam A Korbol. a jofejek hianyoznak, de az osztalybol eleg volt hat ev, erre 2 ev tavollet utan sikerult rajonnom. ma. majus 24-en. 

es azt hiszem ez az ev is igy fog veget erni, hogy sirni fogok amikor vegleg haza megyek, de amikor 3 ev mulva latni fogom hogy a lenyeges dolgok nem valtoznak, amiknek nem artana a valtozas, akkor azt fogom mondani, jobb is hogy hazajottem. 

rajottem, hogy altalaban jol erezzuk magunkat, es ez az erzes kepes elnyomni a hibakat, avgy inkabb lustak vagyunk keresni egy uj kihivast, vagy feladjuk? feladom? nem tudom. 
a lenyeg, hogy az uj kihivasok a kuszobon allnak, es ez talan azert van mert meg forr az agyam, de ez a jo. Utana majd ha en is 25 eves leszek, talan azt mondom, hogy megnyugszom a seggemen. vagy nem.

az viszont nagy szerencse, hogy vannak barataim akikre mindig szamithatok es hogy van egy csaladom, akikre szinten mindig szamithatok. ez az ami biztos, es ami jo. es akiket soha, semmire nem cserelnek el.

 ugyanolyan bonuolultan gondolkodnak mint a magyarok. ami ugyanugy tud idegesiteni.

 eletem legnagyobb fajaba keszulok belevagni a fejszemet... azt hiszem. vagyis ez lesz az elso nagy fa, aztan majd jon meg tobb is... 

 vannak emberek akik meg valtoztatjak a mindennapokat. itt eleg sok ilyen emberrel talalkozom, de valamiert mindenki lelep,a ki ilyen egy ido utan. talan mert nehez ilyen embernek lenni, es nekik is szukseguk van pihenesre es valtozasra... 
mindenesetre most eppen Adrianra gondolok, aki negy honap uan ter vissza koreinkbe, es aki atveszi az iranyit szerepet, ami eddig egy kicsit az en kezemben is volt. most erzem az elonyet, hogy elengedhettem egy csomo mindent, de a "mellem dagad a buszkesegtol", hogy en mennyi mindent el tudtam intezni egyedul... persze ez nem jo, mert ezert voltam nagyon faradt. de ma egy szuper szabadnap utan azt mondom, talan kibirom igy augusztus vegeig... kezd alakulni a jovokepem, es jobbnal-jobb otleteim vannak... ami egeszen jol motival abban, hogy minel hamarabb befejezzem az egyetemet :D

 ma vele toltottem a napomat, es este miutan megvacsiztunk javasoltam neki, hogy vegyen egy furdot, mert miert is en, aztan mondja hgy baj van a fulevel, nezem a fulet, hat emberek... futottam alkoholert fertotleniteni  hogy valamit lassak,e s amikor lattam, hogy gennyes azt mondtam hogy ide tetanusz kell, e sfutottunk is az ugyeletre Brestbe... az ev onkentese vagyok, aki elboldogult egy francia korhazban anelkul, hogy barki megkerdezte volna honnan jottem. es amugy valoban tetanusz lett a tortenet vege...

szoval ma buszke vagyok magamra.

 szoval ma takaritottam es mar tegnap este elkezdtem, ugye en ha elhatarozok valamit, hogy megcsinalok, hat azt megcsinalom, szoval mar ket napja programba vettem hogy hol kell nagytakaritani... igy hat elkezdtem tegnap este de ramszoltak hogy hagyjam abba a sikalast, de suttyomban befejeztem, mert ha nem tegnap akkor ma a szabadnapomon fejezem be, maa porszivozasert szoltak ram, de azt sem fogja mas megcsinalni helyettem mert ugye egyedul dolgozom, a fogyik meg fogyi stilusban tudnak csak porszivozni, azzal meg nem sokra megyunk, oszinten szolva... es maradt a konyha meg az ebedlo meg a kamra, ahol most vegre felmoshattam hioval mert ugye egerunk van... es ugye ez ritka mert ha mindenki itt van nyoszorognek hogy budos a hipo... hat baszki... szoval ezzel most vegeztem, es most fincsi ebedet fogok fozni, es filmet nezek. ja azt akartam meg mondani hogy mindenki mondja hogy hagyjam abba a takaritast de segiten senkinek nem jut eszebe...

ja es bevaarolni is voltam, es es es sikerult beparkolnom tolatva, ket kocsi koze, ugy hogy csak egy autonak volthely! :D  es annyira orultem a fejemnek, hogy elkezdtem ugralni oromomben :P 

 kesz. vege. elegem van. haza akarok menni. feladom. vege az optimizmusomnak a motivaciomnak es minden maradek lelki eromnek. ez nekem sok, vannak feladatok amikhez meg en fiatal vagyok, egyetemre akarok jarni es szenvedni a vizsgak felvetelevel. 

ez a velemenyem. es kezdek ketelkedni abban, hogy en tudnek emberekkel foglalkozni...

 ma reggel ugy inditottam, hogy ma jo anpom lesz...

de ebednel az egyik fogyi nagyon felbaszta az agyam de nagyon.
en mindig masodik eselyt adok mindenkinek, megbizok bennuk, meg kedves is vagyok meg a hulye kivansagaik utan is futkosok, es akkor mit kapok cserebe? nagy budos semmit...

igaza van Jojonak meg kell nyugodnom mielott valakivel beszelek... 

 nos megjottem az egy hetes csendes lelkigyakorlatrol, melet egy parizsi nap kovetett, amit pedig egy hangos hetvege sok sok fogyival, ami amugy nagyon jo volt.

ma megtudtam, hogy otthon 30 fok van, itt meg hetek ota esik az  eso...

nem gond, mar kineztem hova megeyk vakaciora... es meg az is lehet, hogy egesz olcson meguszom... :D