HTML

Ma petit vie

a depis/heppis oldalaim szavakba öntve

Friss topikok

  • pityutanarur: te vagy a legjobb komolyan (2011.08.08. 15:00) itt franciaországban
  • wallu: www.youtube.com/watch?v=WeyBh454FIY ezt hallgasd. és írj mailt. eL. (2011.06.19. 22:26) Annus lomtalanít
  • kebab992: szia Anna (2011.06.09. 19:55) furcsa
  • pityutanarur: mi történt? (2011.05.24. 06:46) :(
  • Sudi XD :D: na így már okés. :D amúgy ne aggódj megcsináltam és tényleg köszi, mert tök véletlenül volt ott :D (2011.01.15. 20:03) olyan cifrát tudnék káromkodni...

2014.09.22. 23:05 Sudi XD :D

#100happydays #day100

sok minden kavarog bennem, nagyon sokminden. De kivételesen megpróbálom összefoglalni, úgy, hogy az is értse mit gondolok, aki nem ismer ;)

Kezdésnek álljon itt egy szép mondat, amit akár én is mondhattam volna:

"Ha egyedül nem vagy boldog, ha te nem vagy boldog, akkor nem tudsz mit adni. A másik nem tudja kitárni a szívedet, ezt neked kell megtenned. Azonban ha már kitártad, akkor a másik megfürödhet benne, megfürödhet benned." A. J. Christian

Amikor elkezdtem ezt a projektet, árnyéka voltam önmagamnak:  teljesen el volt tűnve a másokkal kedves énem, a mosolygós énem, és az az énem aki nagyon tud szeretni. Az önbizalmam a béka segge alatt volt. Nem volt munkám, de volt célom: elérni a 100. happyt és egy frankó munkát megcsípni.
Nos a 3 hónap alatt rájöttem, hogy mennyire szerencsés ember vagyok. Már sok poszt szólt arról, hogy szeretem a családom, a barátaim stb stb. Ez még mindig így van.

Közben megcsíptem az álommelót. 3 éve azért kezdtem el tanulni, hogy egy gyerekotthonban dolgozhassak, az meg, hogy mindez összejött, Ausztriában az egy külön csoda, és életem legjobb döntése volt. Még akkor is, ha a gyerekek sokszor idegileg és fizikailag teljesen kikészítenek. De azt csinálom, amit szeretnék, és ebbe senki nem szól bele. Ez mindennél jobb!

Aztán közben betoppant Koni (írhatnám nagy Ő-vel, hogy Ő, de az nagyon sablonos lenne. :D). Amikor a happydaysek nem jelentek meg, akkor napokra eltűntem,  néha,úgy, hogy A. már a rendőrséget akarta hívni, hogy hol vagyok. Mert nálam megszűnt az idő és a tér, a telefonjaim nem érdekeltek. De nem volt ez ilyen egyszerű... Meg kellett küzdenem magammal mert a hozzám kedves pasik sosem érdekeltek. De Konrád valahogy mégis más volt, már nem zavart, hogy folyton kedves volt velem, mert tudtam, hogy őszintén meg tudja mondani azt is, ha valami nem tetszik neki, de nem bánt meg ezzel sem. Jó, hogy el tud úgy fogadni, ahogy vagyok, hogy a mondataim végén ... van és :) és :D :P , és nem zavarja, hogy csámpázok, mert ő is csámpázik, ő is az egységárakat nézi, és biciklizni ki a világból együtt és mindent meghallgat, a nyafogást, a szidást a dicséretet. Nekem ő tökéletes, és nem ő kell ahhoz, hogy boldog legyek, de vele boldog maradhatok(jóóóó sokáig ;), mellette nem vesztem el az önbizalmam, és mellette újra tudok nevetni és mosolyogni. És a legjobb, hogy Konrádot nem kell megváltoztatni, mert NEKEM TÖKÉLETES! ;)
<3

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://sudnusi.blog.hu/api/trackback/id/tr956722295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.