Ma petit vie

 július 5. : Santana koncert budapesten, menniiii szeretnéééék! :D

 írtam Katának, hogy audienciát kérjek tőle. kicsit parázok, hogy vajon engedik-e, hogy zéró óralátogatással hazajöhessek vizsgázni... mostanában pompás ötletek jutnak eszembe, hogy hogyan szabaduljak meg ettől az egyetemtől úgy hogy azért lediplomázzak, de azért…

 hogy mindig találok valami tökéletes kifogást, hogy miért ne tanuljak... tegnap takarítottam, mostam, vasaltam, utcát söpörtem, sőt még gazoltam is :D (meg ujjongtam, hogy mehetek Franciaországba) ma meg "sajnos" jönnek a nővéremék, és hát mondhatok neki nemet?…

 nicsak nicsak, csak nem Spanyolországba mehetnénk erasmussal? megtanulok egy év alatt spanyolul meg angolul hazajövök egy félév itthon és a tavaszi félévben elmegyek Barcelonába :D uhhhhh

 jó lenne már e-mailt kapni, hogy mehetek-e vagy nem. várakozásom mértéke, pontosan olyan, mint amekkora türelmetlenséggel vártam A nyuszit.  (a húsvétit...)rendbe raktam a zenéimet. a könyvjelzőimet és mindent ami a gépemen van. mi lesz itt nap végére...talán még pár…

 ilyen még soha nem volt. úgy aludtam a vonaton, hogy semmire nem keltem fel. háromnegyed órán át. Sopron után elaludtam, és Acsádon keltem fel... és gyönyörűen sütött a nap. aztán ha ez még nem lett volna elég jó, hazasétáltam a vasútról. itthon enyém a ház. igazán…

 ismét. na sötétben is szép és világosban is. ez egy annyira jó hely... minden út az erdő felé visz, és a legtöbb betonút egy erdei útban végződik, hihetetlenül jó kis házak vannak, nincsenek kutyák. egyszerűen tökéletes. :D

 szóval már egy ideje gondolkoztam, hogy a biciklimet úgy hozom vissza Sopronba, hogy azzal jövök. aztán itt a jó idő már két hete, persze most esett, de mivel ma úgy ébredtem, hogy sütött a nap, hát akkor ma biciklivel jövök. igaz, hogy fújt a szél, dehát szeretem a…