MOST EZ ILYEN GONDOLATFUTTATÓS BEJEGYZÉS, AKI NEM SZERETI NE OLVASSA EL :)

itthon vagyok, rendet rakok a szobámban. már mindent úgy pakolok, hogy ezt viszem majd Franciaországba, meg ezt is. lehet, hogy csak egy hátizsákkal kéne mennem. Spanyolországba is elég volt annyi. Eszembe jutott a kő amit kaptunk az út végén, rajta egy sárga nyíllal. Lassan egy éve volt, amikor azt mondtam, hogy én biztos nem fogom még egyszer megcsinálni. Kizárt. Most mégis azt mondom, hogy alig várom, hogy dolgozhassak, hogy gyűjtögethessem a pénzem, és még egyszer elmehessek. Elmennék 1000 helyre a világon, el is kezdtem a listát írni. de valahogy mégis annyira erős bennem a késztetés, hogy még egyszer, de most még egyszerűbben. Talán az északi út jobb lenne. óceánparton nincs az a sok "caminoturista". és most indulhatnék Franciaországból. de meg kéne tanulnom spanyolul. 

tavaly is már úgy jöttem haza, hogy kb 1 hétig hálálkodtam Flórának, meg a mai napig akárhányszor találkozok vele, hogy elvitt magával. persze nem volt mindig könnyű vele, de jó volt. 

azt hinné az ember, hogy persze jó buli, meg gondtalan élet, csak gyalogolni kell. nem. ez nem igaz. ott ugyanolyan problémák vannak mint itthon, csak tudja mindenki azt, hogy hiába fáj a lábad, hiába van 5 vízhólyagod, hiába van hely a szálláson: MENNED KELL TOVÁBB. és soha nem azt néztük, hogy hány km van még összesen. mára még 6, az másfél óra kb. utána fürdés, evés, mosás, alvás. reggel meg újra felkelsz veszed a botod, a cipőd és a hátizsákod, és nem hagyhatod abba. 
sokan mondták, hogy irigyelnek a kitartásomért. és azt mondom, ha nem lenne hitem, nem lenne kitartásom sem. 
a napokban tűnődtem el azon, hogy marha nagy mázlista vagyok. lehet, hogy sznob iskolába jártam, lehet, hogy nem volt az sem tökéletes, de olyan tulajdonságaimat fedezték fel, amire én lehet hogy csak 60 évesen ismertem volna rá. az általános iskolámnak is sokat köszönhettem. szerettek  a tanáraim(a többség). :P 

szóval a lényeg, hogy annyi mindenért lehetünk hálásak az életben, és mégis állandóan csak siránkozunk, hogy ez nem jó az nem jó, így néztek rám, úgy néztek rám. az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy mindenki ÉRTÉK, és mivel magukról sem tudják a másik emberről meg nem hiszik el. és nem tartják tiszteletben.

szóval Vivát Camino :)