Ma petit vie

4 testvér= éjjel-nappali társaság. :D 

a kocka el van vetve, mondá vala Julius Caesar amikor átlépte a Rubicon folyót. Nos, én ezt mondhattam volna akkor amikor átléptem a Balatont, vagyis átrepültem. Be kell vallanom, kint azon gondolkoztam haza jöjjek e következő évre. Ma már egyértelmű a válasz, bár még mindig…

korban,méretben és ismerettségben eltérőek. röviden így tudnám egy kalap alá hozni a 4 testvéremet. kivételesen egyik sem akasztott ki, ami már kész csoda, vagy már csak nevetek. ma reggel hívott az idősebbik nővérem, hogy olyan jó volt velem beszélgetni a múltkor, hogy tök…

na ezt azért még kell mára... és ezt most le is töltöm :d 

ettől most sokan ki fognak akadni, de annyira örülök, hogy találtam egy olyan kabátot, ami esőlepergetős és mégsem bőr de van kapucnija, és nem zöld, hanem barna és csinos. és az még egy jó érv, hogy le volt árazva :D ez a mai nap főnyereménye :D

rájöttem, hogy a vasútállomások tele vannak érzelmekkel, így hát én ezt nyilvánítom a világ legérzelmesebb pontjainak :D és ezen felül nagyon jó nézni a vonatokat. inkább nem írom azt le mit gondolok vonatnézés közben, mert az már sok(k) lenne :D 

megvan életem munkája. szociálpedagógusnak lenni Bécsben, az ottani patronában.már csak le kell diplomáznom és meg kell tanulnom németül. :D

hogy itthon nincs körülöttem senki, es ez annyira szokatlan... de erre most jövök rá, ezert volt jó Sopronban is mert ott volt Linda, megvolt a heti ritmusunk, vasárnap bevásárlás hétvégén meg együtt hazavonatozás, és itthon nincs ez meg...jó persze van, hova meg kihez mennni, de…

egy bizonyos idő után én most annak is örülök, hogy pizsamában reggelizhetek, úgy, hogy süt a nap. És ma tényleg megyek már biciklizni, mert a szobámat, mindkettőt, kilomtalanítottam, rendberaktam, kitakarítottam, egy napom ráment de Bárka-tempóval dolgoztam, napi két és fél…