korban,méretben és ismerettségben eltérőek. röviden így tudnám egy kalap alá hozni a 4 testvéremet.
kivételesen egyik sem akasztott ki, ami már kész csoda, vagy már csak nevetek.
ma reggel hívott az idősebbik nővérem, hogy olyan jó volt velem beszélgetni a múltkor, hogy tök szívesen találkozna még velem, és hogy mennyire megváltoztam azóta, hogy kint vagyok Franciaországban. Erre anyukám azt mondta, hát szerintem meg nem változtál, ugyanannyit nevetsz, ugyanannyit vagy komoly,és ugyanolyan nagypofájú vagy.
és aztán rájöttem, hogy csak a nővérem az aki nem ismert... mert 12 évesen azért nem érdekeltem mert kicsi voltam, 18 évesen azért nem mert mit tudok én az életről, egy gimi után, 19 évesen az egyetemen ugye csak ittam,azért nem beszéltünk, és most 20 éves koromra jutottunk el oda, hogy a nővérem meghallgat. És itt jön be a képbe, hogy miért akarok, mindig menni, és dolgozni. Mert le akarok rakni valamit az asztalra, hogy elismerjenek, és, hogy úgy kezeljenek ahogy én akarom.
vajon jó ez? előrevinni előrevisz. De miért nem használom ki azt, hogy anyuci-apuci még mindent fizetnek, miért akarok olyan hirtelen felnőni? és továbbra is csak azt tudom mondani, hogy mert apuci-anyuci sem vettek be csodaszert, hogy örökké éljenek...
ez a mai napi bölcsességem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.