nos. ma nem hisztis vagyok, hanem gyengének érzem magam és kevésnek ahhoz, amit elvállaltam. Most döbbentem rá, hogy már nincs senki aki segít, hanem teljesen magamra vagyok utalva, ami eddig természetes volt, pl, hogy figyelmeztettük egymást, hogy beadandó, zh stb határidő van, az most nem természetes.
Minden apró információért meg kell küzdeni, mindennap, és mindent egyedül kell csinálnom.
A motivációm így egyre jobban csökken, és már-már azt mondom, hogy a fenébe az egésszel.
Amikor a szünetet is azért várom, hogy elkezdhessem a szakdogámat, hogy megírjam a beadandóimat, és hogy tanuljak a ZH-kra.
És akkor még nem gondoltam arra a 3 tárgyra, amik az előző félévben nem lettek meg.
Közben nyomaszt, hogy mi lesz velem egy év múlva ilyenkor.
Bosszant, hogy a szobánkban csak én takarítok, és nekem meg nincs időm, vagy ha takarít is a szobársam, az olyan is, bár tavaly Clauék mondták minidg, hogy úgy senki nem fog takarítani, mint én... na mind1, erről külön bekezdést tudnék írni.
Továbbá dühít, hogy mindenki tőlem várja, hogy csodát műveljek a lusta gyerekével, pedig varázsló továbbra sem vagyok, és a jótündér sem én vagyok...
És egyre fáradtabb vagyok, és a legrosszabb az, hogy a legjobb barátaim messze vannak. Linda sincs már itt, az meg hogy mással megküzdjek, hogy megszokja a hülyeségeimet, ahhoz már nincs kedvem.
Az elsősök utálnak, amit mondjuk leszarok nagyívben, de azért vicces, biztos azért, mert azt mondtam, hogy bárki lehet önkéntes, csak megkell emelni a seggüket...:D
Dühít, ezer dolgot csinálnék még, akár nyáron is, de nem lehet, mert kéne pótolni a félretett pénzemet...
és dühít, hogy nem élhetek önkénteskedésből, de nem mennék vissza Franciaországba, olyan helyre mennék ahol mélyszegénység van, és nem Afrika lenne a cél. és még mindig elmennék Böjte Csabához. vagyis inkább az árva gyerekekhez.
Rájöttem, hogy a szocpedből a szülők miatt ábrándultam ki. De azokat, akiknek nincsenek szülei nagyon tudnám szeretni...
de most, hogy így a végére értem, kisírtam magam, megnyugodtam, és eszembe jutott, hogy Istennel semmi sem lehetetlen. :D
szóval összeszedem magam és holnapra megcsinálom az előadásomat. :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.