Ma petit vie

 kivételesen ez egy logikus gondolatmenetű bejegyzés lesz, najó nem jelentem ki, hogy logikus, mert ami nekem az, az másnak nem...

szóval ma Imi volt oly kedves és mesélt ezt-azt a befogadóotthonról, kemény hely, csajként nem is biztos, hogy túlélném. és elkezdtem aggódni(nem most, már akkor aggódtam amikor bejelöltem a szocpedet, de ha ehhez van érzékem, a hülye emberekhez, mert valahogy mindig megtalálnak :) szóval már akkor tudtam, hogy: nem lesz munkám, ha lesz alja, semmi pénzért, egy ember sem mondta eddig azt, hogy jólvan Anna, csináld azt amit szeretnél. De mivel nem adom fel, és eddig szeretem is, ezért maradok. De kell egérút...másik egyetemre nem megyek, mert másfél évet szenvedtem, hogy mégis mit jelöljek be, mi az amihez értenék, igaz, hogy Sudár vagyok és bennem van az, hogy mindenhez értek, de reálisan nézve úgy igazán talán semmihez. De itt legalább játszva megcsinálhatok egy BA-diplomát, utána HA felvesznek akkor egy tolmács-fordító MA, de addigra már meg kell valamiből élnem, és mivel a szocpeddel nem megyek sokra, kell valami más. maradtak az OKJ-k. azokkal meg az a baj, hogy pénzzel nem akarok foglalkozni. a többi férfimunka, vagy pedig unalmas. ami maradt az a bányász amit banyásznak olvastam. :D vagy esetleg elmehetnék légiutas kísérőnek(ahhoz le kell fogynom :P nem láttam még Cartman sztyuvit :D) vagy idegennyelvi kommunikátornak vagy idegenvezetőnek(ami régi ötletem), vagy esetleg szakácsnak, de akkor nincs életem, mondjuk akkor sincs ha sztyuvi leszek. szóval az a nagy büdös helyzet hogy a 3as tanácsadás ZH-m miatt nem tudok magamnak tanácsot adni, és tanácstalan vagyok.

ennyi. és kusza. mondhatni annás vagy sudis?

ja és az normális, hogy ezen görcsölök 18 évesen? nem inkább valahol innom kéne annak tiszteletére, hogy vége a szorgalmi időszaknak és jön a várva várt vizsgaidősuck? NEEEEEM nem normális.