és én még azt hittem lesz esély arra, hogy a garázsból az a sok szemét kikerüljön. már nem egyszer gondolkoztam el, hogy ott csak a tűz segíthet. nagyon kiváncsi lennék a lomtalanítás pszichológiájára.
reggel egyszerre jött az SMS és csörgött az ébresztőórám. ezután azt hallottam, hogy nem azt nem engedem kidobni... na gyors kipattantam, történelmi pillanat ez.
megreggeliztem, és közben hallom, ahogy minden egyes szarságnál valami ilyesmi hangzik el: ezért dolgoztam? vagy miért kell azt kidobni, jó lesz az még... de nem valamire, hanem meg is mondja(az éccsapám), hogy mondjuk valamit tárolni benne.
de például minek úszógumi? (felfújhatós...) meg minek kiscsónak? (6éves voltam amikor az utoljára használva volt, azóta már rég kilyukadtak...) meg síszemüveg, igaz hogy nincs már szivacsos tömítése és semmire nem jó mert bepárásodik. szerencsére a sátraknál nem volt kérdés hogy ki kell dobni. de olyan sálak amiket már nem is hord, akkor minek? mert anyádtól kaptam, de könyörgöm kaptál tőle azóta 20-at. eszem megáll... és még nincs vége a napnak...
szóval én azt javaslom mindenkinek aki hajlamos kacatokat gyűjteni évente dobáljon kifelé egy-két lomot, mert könnyebb lesz, mintha 45 évnek a szemetét akarnád kidobni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.