Ma petit vie

nos. a nulladik héten úgy gondoltam maradni akarok, nem akarok dolgozni a nagybetűs életben, nem akarok elszakadni a biztonságtól és legfőképpen nem akarok szakdolgozatot írni. 

de a héten rádöbbentem, hogy mindent elhúzok, mégis ugyanúgy eljön a nem várt pillanat. Hogy a beadandót meg kell írni, az újságcikket le kell adni, és el kell menni vizsgázni, és el fog jönni a szakdolgozat leadásának a határideje is. 

tudom magamról, hogy egy hegyet meg tudok mozdítani, ha egy valaki hisz bennem. jelenleg egy családtagom sem és egy barátnőm sem hisz benne 100 %-ig, hogy nekem november 15-ig szakdogám lesz. De Szabolcs azt mondta 3 hét alatt össze lehet dobni. Tehát meg tudom csinálni. Persze csak azt tudom megcsinálni, ami érdekel. És úgy érzem sikerült kiválsztani egy olyan témát, amiért el tudok merülni egy szakmai könyvben ha kell, és órákig tudok hallgatni, kutatni. Most ezt érzem, és tele vagyok energiával(mivel a nyáron semmit nem csináltam...:D )és tudom, hogy ezt akarom igazán. 

Bánom, hogy nem gyógypedre mentem, de most fél év alatt, amit lehet magamba szívok, ahogy nyáron a szúnyogok szívták a véremet, úgy fogom én most a tudást.

Valamint rájöttem bármennyire is fos az egyetem rengeteget köszönhetek neki, elsősorban Lindust és az Imit...
Aztán Fro.-t és a SzentPálSzakkolit. Kezdem érezni, hogy ennek is vége lesz, és, hogy kész vagyok arra, hogy új életszakaszba lépjek, ami nem lesz könnyű, de valamiért mindennél biztosabb vagyok, hogy azt fogom csinálni amit szeretnék.

kezd rend lenni a fejemben, a szobámban és az életben is. meg kellett békélnem pár dologgal és emberrel, ahhoz, hogy így érezzek, de most magabiztosan állok a helyemen, és büszke vagyok, hogy itt és ezt tanulhatom. és hogy ennyi lehetőség van az életben...

bennem van az is, hogy tudom: nem mindig leszek ennyire optimista de akkor is ez itt lesz és elolvashatom, és lesz akkor is hitem és lesznek barátaim is. ez biztos, ha más nem is.

jelszó: irány szakdogát írni ;)