korán kelni jó, de az már para ha elötte nem feküdtem korán. na mindegy.
ma megnyugodtam, hogy még nem áll romokban a jövőm, azt hiszem csak annyi volt tegnap a bajom, hogy egy pillanatra elvesztettem az optimizmusomat, és nem láttam ki a fejemből, benne voltam, és nem a "koponyám körül utaztam". és ahogy beszélgettem reggeli közben, anyuval(valamiért megint az ovi volt a téma), rájöttem, hogy félek a megszokottól eltérő dolgokba belevágni. najó nem mindenbe, mert ettől a bébiszitterkedéstől nem parázok, egészen addig míg az egyiptomiak vissza nem írnak, hogy mehetek, de nem írnak vissza, azt hiszem ma is bejelölök 60 családot.
most egy kis coldpalyt hallgatok, állandó ismétlésen volt, nehogy kikapcsolja magát Manfred, míg küldődik a zene.
na úgyhogy ma is pozitív vagyok, ismét, úgyhogy nekiugrok a szocpolnak mert tegnap semmire nem mentem magammal, és ha esetleg megunnám, arra az esetre leírom ide magamnak: Anna menj vissza tanulni, mert ezt a tantárgyat szereted, és azt is szeretni fogod, ha kapsz ösztöndíjat.(mondjuk a szocmunkához még keresem a pozitív gondolatot...) :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.