nyáron amikor Caminoztunk azt mondtam, hogy soha, de soha többet nem akarok hátizsákot látni, és nem akarok caminozni és gyalogolni se többet...
most mit meg nem adnék ha még egyszer(fele annyi cuccal :) milliószor annyi lelkesedéssel nekivághatnék.
konklúzió(következtetés): minden helyzetnél van ami rosszabb és mindig minden elmúlik, a felhők fölött mindig süt a nap.
ja és két hónapig vagyok már csak 18 :( utána már csak öregszem, na jó nem én Holle anyó leszek, ezután már. Annus néni ugyebár :P ez azt jelenti, hogy Jusztinának is csak két hónapig vagyok a nevszülője... (Jusztina az állatkertben- Manci és még sok ember által -számomra örökbefogadott víziló, életem eddigi legszebb ajándéka. nehéz überelni. )
amúgy most nagyon elutazós kedvem van... múltkor ezért is volt jó Tapolcára menni... na majd hazamegyek aztán olvasok. és úszok, mert úszni jó. és a biciklim is talán már hazaért. így gyalogolnom sem kell(gyalogolni továbbra is utálok, na jó csak akkor utálok, ha van cél... de ha nem annyira konkrét a cél akkor szívesen bármerre bármennyit.)
Ahová elmennék: hegyek hóval, vagy tenger meleggel. amúgy Erdély, Hollandia, Franciaország, Belgium alap, de már annak is örülök, ha hazamehetek bedögölhetek a saját ágyikómba és fel sem fogok kelni szombat délig. jó lesz ez az egy hónap nihilizmus... talán annyi idő alatt elkészül a fürdő az általam megálmodott csempézéssel, talán a konyha és talán megtanulok főzni is, rendesen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.