Ma petit vie

o igen Hiperkarma.

van egy- két lényeges dolog.

1. ezzel még mindig hadilábon állok: 6 éven át azt tömték a fejembe, hogy itthon megmaradni a saját lábadon. most egyetemen azt tömik, hogy aki tud menjen külföldre, itthon nem fogsz megélni, kivéve Teleki papát aki '89-ben hazajött Ámerikából, és azóta beleokoskodik mindenbe és hisz abban, hogy a jelenlegi Királyunk majd elintézi, hogy tényleg mindnehol legyen szociálpedagógus(tud egyáltalán Viktor arról, hogy ilyen is van? :P). ma láttam két videót: az egyik egy kenyai önkéntes csaj a másik egy magyar lakóotthon a harmadik(megy a matek) a bringaszervíz amit hajléktalanok nyitottak. plussz még ott van Böjte Csaba. kinek segítsen az ember, feltéve ha tud segíteni...  EZ A FŐ KÉRDÉS, mert tele van a világ nyomorúsággal és hasonló sorsú emberekkel, persze csodás világban élünk "mert minden jól ki van találva", de ehhez kapcsolódik a következő:menjek külföldre tanuljak az okosaktól, majd jöjjek haza és adjam át az okosságot? kicsinek érzem magam(tudom az is vagyok). ez az egyik para, bár most még úgy mennék, hogy nyugodt szívvel, úgyis hazajövök, de amikor már sok gyerekem lesz és csóró leszek akkor már elgondolkodnék, hogy maradjak-e itthon, de hol van az még. (és remélem nem leszek csóró)

2. ez kicsit lájtosabb téma, de ezen is elgondolkoztam: ma voltam úszni( anyukám rémhírei ellenére nyitva van az uszoda igaz, hogy a medence fölött nem égtek a lámpák, a medencében meg 10ből 4 égett, de ha ez az ára annak, hogy fent maradjon a kőszegi uszoda, ám legyen). szóval elnéztem, ahogy a Tibor bá 2 fogyatékos csávóval foglalkozott. meg a másik csávót is néztem aki a kiskölyköket idomította.(pedagógiát tuti nem tanult :) és eszembe jutott, hogy én ezt tényleg szívesen csinálnám, valami jóra tanítani a gyerekeket. szóval ezt az úszós izét megcsinálom szocped után, közben talán azt az OKJ-s gazdasági tolmácsosat. és akkor van még egy ugródeszka, amin ma elgondolkodtam, hogy érdemes-e, aztán arrajutottam, hogy már így is túl sokat gondolkozok hülyeségeken, így hát úgy döntöttem belevágok, legfeljebb hazajövök fél év után. ezzel meg arra jutottam, hogy talán elfogadják egybefüggő terepgyaknak. a fél évesnek, akkor egy évre passziváltatom magam. de ez már megint túl előre gondolkodás, mert azért nem mindenki mehet... de elszánt vagyok. (abba is belegondoltam, hogy ha a nyarat Franciaországban töltöm szepetembertől meg megpattanok Németországba, az kicsit húzós lesz... vagyis nekem nem, eddig nem tűnik annak, mert még nem érzem reálisnak, de itthon mindnekit megüt a guta, ha megtudják mik a terveim...)

Lényeg: azt hiszem a Márk mondta egyszer, hogy ugrani kell ahhoz, hogy megtudjam mire számíthatok, nos, azt hiszem elkezdek önéletrajzot írni. 

szóval A és B és C lehetőségek vannak, el kell kezdeni. ez azt hiszem életem leghosszabb és legjobban összeszedett bejegyzése.