faj a radobbenes, hogy az osztalyombol keves embert szerettem/szeretek igazan.
masfelol buske vagyok magamra, hogy a tobbieket sikerult elviselnm.
harmadreszrol meg orulok, hogy kiszakadtam A Korbol. a jofejek hianyoznak, de az osztalybol eleg volt hat ev, erre 2 ev tavollet utan sikerult rajonnom. ma. majus 24-en.
es azt hiszem ez az ev is igy fog veget erni, hogy sirni fogok amikor vegleg haza megyek, de amikor 3 ev mulva latni fogom hogy a lenyeges dolgok nem valtoznak, amiknek nem artana a valtozas, akkor azt fogom mondani, jobb is hogy hazajottem.
rajottem, hogy altalaban jol erezzuk magunkat, es ez az erzes kepes elnyomni a hibakat, avgy inkabb lustak vagyunk keresni egy uj kihivast, vagy feladjuk? feladom? nem tudom.
a lenyeg, hogy az uj kihivasok a kuszobon allnak, es ez talan azert van mert meg forr az agyam, de ez a jo. Utana majd ha en is 25 eves leszek, talan azt mondom, hogy megnyugszom a seggemen. vagy nem.
az viszont nagy szerencse, hogy vannak barataim akikre mindig szamithatok es hogy van egy csaladom, akikre szinten mindig szamithatok. ez az ami biztos, es ami jo. es akiket soha, semmire nem cserelnek el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.