mindenkinek vannak. De minél nagyobbnak érezzük a problémáinkat,a nnál inkább magunkba zárkózunk, mert azt hisszük, hogy ezeket a problémákat csak mi magunk tudjuk megoldani, egyedül. Ha valaki segítséget ajánl fel, általában azt mondjuk, hogy ez nagyon nemes gesztus, de meg tudom oldani magam is.
Két lehetőség van: szeretnénk segítséget kérni, de nem tudjuk kitől és, ha rossz embernek címezzük ezt a kérést, utána kudarcot vallunk, és befordulunk,a másik meg, amikor nem merünk segítséget kérni, mert azt mondjuk a barátainknak is megvan a maguk dolga, gondja minek nyavajogjak még én is.
Én azt mondom, hogy ha valóban úgy gondoljuk hogy nekünk vannak a világon a legjobb barátaink, akkor én segítséget kérnék tőlük, és innen két válasz lehet: ha őszinték, meg merik mondani, hogy jelenleg leszarják az én problémámat és nem tudnak segíteni, a másik verzió meg az, hogy segítenek.
Ez így idealizált, tudom én is. Ezért kell hozzátenni, hogy ha valami bajunk van, azzal mindig egyedül vagyunk, a megoldást nekünk kell keresni, és a döntést mi hozzuk, de a segítség nem a felelősség átvállalását jelenti, csak azt, hogy egy részfeladatban ott áll mellettünk valaki. egy barát, vagy kettő, vagy több, vagy egy se.
ha valamit megtanultam ezalatt az egy év alatt, akkor az ez volt. Még őszintébbnek lenni, mint amilyen voltam, ha probléma van akkor is, és azt is a bárkában tanultam meg, hogy megoldás mindig van.
Ami viszont továbbra is nehéz, hogy én ezt húsz évesen tudom, és szívesen segítenék azoknak akik idősebbek de erre még nem jöttek rá, ilyen téren még mindig csak húsz éves vagyok és sosem fogok tudni segíteni azoknak, akik nem akarják, mert ugye segíteni csak annak lehet aki,hagyja.
csak ennyit akartam mondnai, és ezért szeretnk lenni 60 éves Annus néni, de akkor meg azért nem fognak hallgatni rám az emberek, mert majd azt mondják, hogy "Annus néni, nem érti ezt" most meg azért nem értem mert "kicsi" vagyok, vagy mert lány.nagy
Erről jutott most eszembe, hogy ez is egy dolog, ami az emberi természet talán legnagyobb hibája: mindenki azt hiszi, hogy rettentően okos, hozzáteszem én is ezt szoktam hinni, mert ugye Sudár vagyok, és nálunk ez különösen jelen van, szóval ezt hisszük, és azt gondoljuk, hogy mi megválthatjuk a világot az eszünkkel, és nehezen tanulunk mások életéből, hibáiból, és ez nagy kár.
NAgyon elméleti amit leírtam, de van alapja, szerintem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.