Ma petit vie

Ça va? Ça va. Egy mondat, amivel sosem tudtam azonosulni, amikor megkérdezik, hogy hogy vagy és mivel nincs idő kifejteni, hogy valójában hogyan is, rávágod, hogy megvagyok. Pontosan tudod ki az, akit tényleg érdekel és ki az akit nem, és csak udvariasságból kérdezi, nem akartam senkivel találkozni mert magamba zárkóztam, nem tudom, hogy mi a bajom, de nem vagyok jól,  de beszélni róla nem tudok, mert úgy gondolom luxuspicsogás hiszen mindenem megvan. Csak éppen önmagamat vesztettem  el. Így visszamentem oda, ahol utoljára önmagam voltam: Budapestre, Franciaországba akartam de addig nem jutottam el. Így napra pontosan 12 évvel azután, hogy egy év Franciaország után leszállt a repülő, visszatértem oda, ahol 12 és 18 éves korom között éltem, immár felnőtt szemmel, és egy 4.5 éves gyerekért aggódva kilépjek a komfortzónámból, hogy ezáltal tapasztaljam meg, valójában ez az a lépés amivel közeledek magamhoz. Feloldani a gyerekkorban kapott és az utóbbi 10 évben követett: ne létezz! Című parancsot. Észrevétlenül adom tovább, amikor rászólok Johora, hogy ne spriccel, ne ugrálj, ne ússz a Jacuzziban de ezek mégis íratlan szabályok amiket illik betartani. De hol a határ ? Talán ott, amikor azt mondom, mi mindent ne csinálj mert engem zavar. És amit csinálhatsz az csak és kizárólag az én javamat szolgálhatja.  Egy kapcsolatban szinte mindig kompromisszumokat kötünk, megcsinálunk dolgokat mert a másik annak örül.  Aztán van amikor megbillen ez az egyensúly, mert mindenki önző, én is az vagyok , én is csak azt szeretném ami nekem jó,  de születik egy gyereked és pillanatokon belül megtanulod hátra helyezni magad. A fájdalmat megtabulod összeszorított foggal elviselni és megtudod milyen az, ha nem vagy önző,  ha azt nézed másnak legyen jó,  és hirtelen elkezdesz arra vágyni, hogy valaki ugyanezt akarja neked: és rájössz: a te boldogságodért senki nem érdekelt. Senki nem akarja megkönnyíteni az életed, sőt azáltal, hogy jön a " ne létezz" parancs próbálnak olyan valakivel formálni, aki csak szabályokat követ, hogy másnak jó legyen . Hogy nekem mi a jó? Az nem fontos. Aztán hirtelen bevillan, hogy milyen voltál 18 évesen: semmid nem volt, egy virágos hátizsákod amit úgy kaptál,  egy baratnőd, és semmi jövőkép. De ez így volt jó.  Élveztem az életet , bicikliztem,  új embereket ismertem meg, tanultam, néha egy egy buli belefért, voltam pár koncerten, táncoltunk (pedig nem tudunk -se a bátyám,se én), és úgy nagyjából minden jó volt. Aztán 31 évesen egy szupervízión bevillan ez a kép, hogy ott állsz egy koncerten ,alkoholt nem fogyasztottál de elképesztően jól érzed magad, és beléd hasít, hogy mi történt hová tűnt ez az Anna ? És tudod, hogy benned van, de elnyomtad,  mert elkezdtél dolgozni, megházasodtál, egyetemre jártál munka mellett és lett egy csodálatos gyereked. Aztán felteszed a kérdést, hogy miért nem mész el koncertre ? Annyi lehetőség van . Akivel elmennél, a férjed, hiszen az első randijaitok egyikén is egy Kaukázus koncertre vitt, biztos ő is benne lenne a buliban . Megkérdezed, spontán, délutáni időpontban van a koncert ,a gyereket is vihetjük, és jönnek a kifogások: messze van, hol pakolunk, összebasszák az autót,de te menj nyugodtan, közben tutul q gyerek, hogy el ne menj nélküle. Megnézed a buszokat: 2 dalt hallgathatnál meg és már jön is az utolsó busz hazafelé. Még egy kicsit megpróbálsz lobbizni, aztán elengeded. De az érzés ott marad, a tüske is, hogy szabotálva lett a terved. És folytatódnak a hétköznapok, csinálsz a gyereknek és magadnak vacsit, pár morzsa a földre hullik, életed párja morgás közepette már húzza is a porszívót,  hogy hogyan lehet ilyen disznóólat csinálni.  Legközelebb amikor bemész a konyhába,  összeszeded a morzsikat, akkor a mosogató vízcseppes, vizet ne forraljuk, mert a páratartalom megnől és penész lesz, nyisd ki az ablakot. Legközelebb letorlöd a vizet, összesöpröd a morzsákat és kinyitod az ablakot is, akkor a konyhapult nincs letörölve csíkmemtesre. Szóváteszed, hogy meglehet csinálni,de nem kell a kommentár. Aztán Legközelebb már nagy ívben elkerülöd a konyhát, de van egy tündéri lányod aki rágja a füled, hogy anya süssünk: te már hallod, amit ő remélhetőleg még nem : milyen meleg van, mennyi áramot fogyaszt ez a sütögetés, mennyi edény mennyi kosz,  szar lett a süti is. Semmi kedved ehhez. De már mint mondtam anya vagy, szóval félrerakod. És amikor minden lisztes és folyik a tojás de a gyereked olyan büszke magára,  hogy mit alkotott és a testvérednek sütötte, mert úgy örül, mint te, hogy jön,na akkor tudod, hogy valamit rohadtul jól csináltál, megosztanád valakivel, a gyerek apjával, hogy nézd a kis büszkeségünk, és erre jön amitől rettegtél.  Minden csupa mocsok, minek ennyi edény, pedig te eltakarítanád, nem derogál az sem dr nem tudsz elég gyors lenni, vagy rosszul pakolsz a mosogatógépbe vagy túl sok melegvizet használsz vagy habos marad az edény. Aztán elmész dolgozni, úgy hogy csillog a lakás, a gyereket elvitted oviba és mindent kimostál. Olyan a munkád,  hogy beállt egy vészhelyzet, tovább kell maradnod,  mert te még az a generáció vagy aki ismeri a kollegialitas szót,  felhívod a férjed ,mivel ebben a játékban csak ketten vagytok, a legközelebbi nagyi 150 km-re lakik, de ezt tudod a kezdetektől szóval így is szervezed  az életed, de most vészhelyzet van, felhivod a férjed, a gyereked vér szerinti apját, hogy légyszíves hozd el oviból,  és jön is q shitstrom, hogy a szar munkád .itt, azért mert szar a team ,szar a főnök stb. Elhozza ugyan de ahogy a konyhába nem mész már be, úgy ilyeneket sem kérsz többet ha lehet. Az autót amit közös pénzből vettetek,nem vezetheted csak ha elolvasod a 400 oldalas használati útmutatót, de te tudod, hogy ez kamu, úgyhogy inkább beletörődsz, hogy biciklizel,  van egy bicikliutánfutónk is, illetve volt, de az a te bicajodhoz nem jó, a férjedéhez jó,de az ő biciklijével te nem mehetsz mert tönkrebaszod,lekopik a festék, ellopják. Beletörődsz. Veszel a szomszédodtól egy bicikliülést, minek ez a szar ? Mert a férjed a gyerek 3 éves korában elrakta a babakocsit, hogy neki nincs kedve többet cipelni az autóban nincs már rá szükség,  azóta te megtanítottad a gyereket rollerezni, futóbiciklizni hogy haladjunk is, ha menni kell valahova. Nem egyszer az öledben alszik el, amikor viszed orvoshoz, mert bár az autó lent áll a garázsban,de a slusszkulcs el van dugva , menj taxival, de te elvből nem mész mert ott az autó és tudod, hogy egy normális ember odadobná a slusszkulcsot. Aztán mivel annyi túlórád van, hogy egy hónapnyi szabadidőd lesz, rájössz: ha akarsz elmész, nem vagy köteles a szarban úszni, úgyhogy veszel egy vonatjegyet ,mert tudod hogy az autóra rá sem nézhetsz,  összepakolsz, szállást foglalsz és közlöd a gyerekkel, hogy ma nem kell oviba mennie. Aztán felhívod az óvodát, hogy a gyerek nem megy. Kellene az útlevél is,  az a férjednél van, közli, hogy a munkahelyén van, az íróasztala fiókjában, ekkor már nem vagy kultúr ember úgyhogy megfenyegeted ,és kiderül az orrod előtt volt, de hatalomgyakorlas indulás előtt még kellett. Leszarod, nehéz a táska, mert elraktad a 3 kg zöldséget is, mert különben minek vágtad fel, és basztam össze 3 edényt ha most a kukába kell dobni kérdést elkerüld, később jön is az üzenet, hogy az "a sok paprika egyszerűen otthonmaradt?" Szóval indulás a vonatra ,sorban állsz helyjegyért és abban a pillanatban, hogy a vonaton ülsz kizárod a világot,  egy kő esik le q szívedről,  csak a gyerek és te vagytok. Sír, mert fáradt, mert éhes,  de olyan könnyen kezelhető, hogy te magad is meglepően, hogy valójában ennyire egyszerű a gyereknevelés, aztán rajossz, hogy hiszen a munkában, 7tel elbírsz ,akkor nem a tündéri gyerekeddel van a gond, és annyira nem is veled. Míg Manócska az ölemben alszik, már nézem is melyik játszóteret hódítjuk meg, hol bizonyíthatjuk,  hogy 4,5 évesen is van létjogosultságod akkor is ha  10 évesek azt mondják te ehhez pici vagy, és mint a moziban úgy néznek amikor a lábuk között átbújva 20 méter magasan, teljesen magabiztosan mozogsz. Nekem a 104 már be van ugyan ütve, de nem szólok, mert tudom mire képes az ember ha elhatározza magát. Aztán felüdülés amikor a vízszintes terepen kell követni Manócskát. (Városligeti játszótér, nem tudom ki finanszírozta és melyik politikus projektje volt, és mennyi pénzt loptak el, de zseniális lett.) . Másnap a Gellért hegy (Jake's hegy a Mancsőrjáratból, Sziklakápolna a Dinó vadon ) meghódítása a cél, a csúszdás,  a Cerka Firka és a VUK (vadászok, utamból kotródj...) játszótér a cél. Pénteken pedig a Dagályban ejtőzni. De ekkor már nem vagy laza,  feszült vagy, mert haza kell menni , Manócska is hisztis lesz , mondhatni, hogy azért mert meleg van, mert elfáradt vagy mert hiányzik neki az otthon, de te tudod érzi rajtad, hogy hazamegyünk és otthon csak a stressz lesz. A vonaton klíma nincs, írsz a férjednek,  hogy nincs klíma, szívességet már nem akarsz kérni, hogy jöjjön le Szombathelyre , átszállni 10 perc van és vonatozol még fél órát, klíma nélkül.  Aztán Manócska könyörög, hogy a mamát Kőszegen látogassuk meg, apa szerencsére beleegyezik. A gyerek neked könyörög, hogy fogócskázz vele, de neked már nincs erőd. Fizikailag van, mert egy hegyet el tudnál hordani de a lelked elfáradt, apa nem ajánlja fel, hogy fut végül a 77 éves bedagadt bokájú Papának megesik a szíve és 1 órán keresztül fut és focizik és boltozik, nem volt tökéletes apa, mert soha nem beszéltünk erzelmekről, de ő tanított meg úszni, biciklizni és síelni is, és emiatt van köztünk egy kapocs, ezt kívánnám a lányomnak is, és azt hittem ez fogja kapni. Helyette van egy apja, aki akkor apa, amikor én dolgozom. Akkor jó apa. 

Hogy ebből kívülről mit látnak az emberek, a családom, a barátaim a férjem családja? A család sokat lát és hall, de többségében van a jó, amit látnak: hogy dolgozik, hogy mindent megszerel,  hogy főz és el is mosogat néha még az anyósnak is megszerel ezt azt. A munkahelyén mindenki szereti,  mert mindent megcsinal és jó főnök.  Tiszta, rendes az autója mindig csillivilli.  Azt mutatja amit látni akartok. Én is ezt akartam látni és én is csak ezt láttam, de már úgy 5 éve látom az érem másik oldalát is...