írom egyes elsőben, egyértelmű, hogy velem történt meg...
misén én olvastam a könyörgéseket, nagyon jól tudom mikor kell kimenni, de anyukám amikor csak a pap beszél, meg a légy jó hangosan kettővel arrébbról odaszól nekem, hogy menjél, de kétszer, mire mondom, hogy maradjon már nyugton, még a pap olvas... nem volt elég, hogy mindenki odanézett, én meg olyan piros voltam mint a rajtam levő ing, még mögülem, egy idióta pasi is mondja, hogy menjek. hát én itt majdnem elbőgtem magam.
jó jövünk haza, anyukám ezek után elkezd kiselőadást tartani, hogy de miért nem álltam ki a pap mellé, és hogy én milyen hülye, makacs, önfejű vagyok. sudár egy szóval.
erre kiakadtam, hogy megint baszogat és mondtam neki, hogy abba lehet hagyni a baszogatást,, erre ő, hogy milyen mocskos szám van, hozzátenném ő néha rondábban beszél mint én, persze mint mindennek, ennek is én vagyok az oka.
jó nem szólunk egymáshoz, harag.
hát mondom magamnak hogy nemlehetünk ilyen ovodásak, mondom neki szépen hogy anyu neharagudj, hogy kiabáltam veled, de szeretném ha megértenél...
ittt a szavamba vág, hogy de hogy én milyen makacs vagyok...
na mondom köszi baszogatásból mára elég volt, és hogy én milyen csúnyán beszélek...
az egészből egyenlőre csak annyi érdekelne, hogy vajon képesek vagyunk arra, hogy ember módjára oldjuk meg a problémáinkat?
Nos, be kell látnom, Johannesnek van igaza, egy igazi harcos nem húzza fel magát, és én még nem vagyok az... mindegy szerencsére van még két hónapom, hogy ezt fejlesszem.
amúgy meg, még mindig várom a választ, amit szerintem már csak ezen a héten csak megtudom... és aztán nemsokára megyünk Írországba is, utána meg nemsokára nyári vakáció és utána jövök hazaa. bár kicsit fura lesz visszajönni. mindig ez van, itthon megcsappan az önállóságom, mert ugye itthon nem lehet úgy mosni, meg vasalni meg főzni ahogy én szeretek, itthon úgy kell ahogy anyu szokott, az meg teljesíthetetlen... és akkor én avgyok a lusta... áh, én nem is tudom mi lesz egyetem után... bár van egy mentőtervem, de azt csak akkor, ha nagyon nem lesz semmi...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.