ezzel kezdtem az evet, es majdhogynem ezzel fejezem be. fura volt visszaemlekezni, hogy ev elejen megcsak nem is ismertem azokat akik osszehazasodtak, az asszisztenseket sem, de meg a fogyikat is alig.
viszont ezen a mai eskuvon olyan volt mintha a csaladbol valakinek az eskuvojen lettem volna. voltak kisgyerekek akikkel ha mar nagyon untam a fogyik tarsasagat lehetett jatszani, voltak baratok akikkel lehetett beszelni, lehetett segiteni es fenykepezni.
kezd leperegni elottem ez az egy ev, es ami azt illeti erzem, hogy nehez lesz hazamenni. ez az egy ev volt olyan intenziv, mint egy ev patrona... vagy a hat ev egybe belesuritve...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.