úgy döntöttem, abbahagyom ezt az önsajnálatot.
igazából minden fejben dől el, ahogy anyu és a nővéreim szokták mondani. igazából szerencsém van. szerencsém van, hogy hazajöttem D-vitaminért, és van, és meleg van, ami jó a lelkemnek, továbbá az is jó, hogy vannak barátaim, akikre számíthatok. és még ezer más dolog...
Aki barátot talál, kincset talál. Nos a napokban sokat gondolkodok a pénz vs barát témán.
Egyszerűen gyűlölöm a helyzetet, amikor a pénz miatt mennek tönkre kapcsolatok, undorító, ezzel meg lehetne ölni... Amikor emberek, és sorsok mennek tönkre. Talán olyan ez is mint Claunak a korrupció. Azt mondta, addig nem megy haza, Romániába, amíg mindent pénzen kell megvenni, az orvost, a tanárt, a boltost...
Csak az bosszant, hogy Magyarországon, de nem csak itt, mennyi mindnekit tönkretesz. Már nem akarok gazdag lenni, és nem is leszek, mert nem vagyok olyan ember aki azért teper, hogy legyen pénze, najó, de. És néha én is elfelejtek embernek lenni.
Kiskoromban olvastam egy könyvet az időrablókról, 10 éves lehettem, akkor arra döbbentem rá, hogy valóban, amit megspórolunk időt, azzal mit kezdünk? Amikor megöregszünk, nem tudjuk elővenni a "bankból".
Persze ezt is csak azért látom így, mert még a szüleim tartanak el, és még ők stresszelnek helyettem, ha a villany számlát nem tudják befizetni.
És vajon egy kellően pozitív életszemlélet tud segíteni, azon, hogy kevés pénzzel is nyugodtan éljen az ember, vagy ezt már felelőtlenségnek hívják?, és a probléma elöli menekülésnek?
Nos, elöttem az élet, hogy választ kapjak erre a kérdésre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.