most ami eszembe jutott az egy spanyol szó: volver(élni). rájöttem, hogy akkor is tudom szeretni az életemet, amikor baromi szar a kedvem, mert valami nem sikerült, valaki felhúzott, vagy csak úgy szimplán idegesítenek a hülye emberek, akkor mindig belegondolok abba, hogy mi lenne ha minden simán menne. ekkor eszembe jut, hogy rohadtul unatkoznék, aztán rájövök arra amikor huzamos ideig hülyék vesznek körül, hogy ez így mégsem olyan tuti, és ekkor mint mMicimackó elgondolkodok azon, hogy akkor vajon meddig fogom bírni?
tök fura, mert most valahogy eszembe jutott az az érzés ami 6 évesen ilyenkor(az első iskolai napom elött) is bennem volt, jó nem kell infantilis baromnak nézni, akkor is várom, hogy vajon milyen lesz holnaptól az iskola, végre valami új dolog, már úgyis untam a gimit, de azért annyira nem akarok jogon szívni...:D
majd mostantól aktívabban írok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.