Ma petit vie

 mint látja a világ ez itt az első félévem, ma rájöttem, hogy nyugodtan mehettem volna közgázra akkor talán meg is élnék, na mindegy majd elkezdek valami faja kis matekos dolgot tanulni. úgyis csak itt butulok. :D

annyira furán érzem magam, hogy itt mindenki próbál jófej lenni, és senki nem adja önmagát, pedig itt is vannak jó nagy bunkók(nem csak én) és nem vállalják fel, mert ez egy családias légkör és itt segítünk egymásnak. na mindegy, az mondjuk jó, hogy ahol tudnak segítenek.

az emberek, tegnap voltunk hatan a Csehóban, bazi jó hely, mondjuk a WC-nél csoda, hogy nincs sor(én elkezdtem olvasni a képregényt, ami a falon van...:D) de van pár szocpedes, akiken megdöbbenek, hogy mennyire hangoztatják az elszántságukat, és mindenki annyira bízik benne, hogy milyen faja kis állása lesz,nem ezért vagy azért de én azt hogy munkanélkülinek fogok tanulni már akkor tudtam amikor bejelöltem. és tök fura, hogy ami nekem evidens az másnak nem.

pl nem vagyok akkora tahó, hogy a zenémet úgy hallgassam, hogy mindenki azt hallgassa. most őszintén mit csináljak? nekem jönnek, szóval nem lehet rájuk hatni. parasztok ennyi. ebből  afajtából baromi sok van itt. ki fogom én ezt bírni? vagy én is paraszt leszek egy idő után? fura nekem még ez az egyetem, még mindig azért bennem van, hogy sehova sem tartozom, vége a giminek, de még nem jutott el az agyamig, hogy egyetem. olyan mintha kamasz lennék :D amúgy tegnap voltam 18 és fél éves, tudom, tudom, milyen fiatal vagyok... de amúgy ennél jobban semmit nem utálok ha valaki ezt mondja...mondjuk azt sem szerettem amikor 25-nek néztek. amúgy van egy szocpedes csaj V aki nagyon komoly, mert idősebb nálam egy picivel, de egyszerűen olyan, mintha 14 éves lenne, akiknél csak a pasikról lehet beszélni. Mondjuk amíg nincs szó ruhákról, addig para sincs, de az már kiverné a biztosítékot.(mint a zene a szomszédban, már remegek az idegességtől, lehet hogy 3 és fél év múlva idegbeteg leszek, hogy akarok-e róla beszélni? igen. csak beszélnék.)