minden érzésemnek ami kavarog most bennem-béccsel kapcsolatban-annak az a májusi, moszkvateres kiruccanás az alapja amit Lucával tettem. bliccelni a villamoson, le-föl nyugodtan a Mariahilferen, meg mindenhol, még az elmegyógyintézetben is nyugodtan, úgy, hogy senki nem zavart és nem érdekeltek minket.
most nem ez volt. csütörtökön hajnali 6:10kor indult a buszom Mannersdorfról, és 8-ra már bécsben is voltam, úgy, hogy átszálltam.( közlekedésszervezésből tudnak valamit srága nyugati szomszédaink...). aztán jött apu, és kezdődhetett a munka: a gps-t megtanultam kezelni, meg azt a kis pda-hoz hasonló kütyüt is amin jönnek az adatok meg minden munkával kapcsolatos dolog. nagyon hasznos. mindenhova be kellett mennem, mert apukám szentül meg van róla győződve, hogy én nyáron felcsapok biciklisfutárnak("milyen szép vékony lennék nyár végére"-sóhajtott fel Malacka :P) na de kérem szépen ez kb annyira harakiri dolog, mint az Ágival elmenni Prágába...egy egész nyarat Bécsben? vaterral? zéro élet akkor nyáron? pro kontra listát kell csinálnom, de egyébként megtanulhatnék rendesen németül most fél év alatt, és akkor akár talán oberpullendorfra felvennének pénztárosnak.
amúgy hogy mit láttam? mindent és semmit: a városból mindent az emberekből semmit, csak egy-egy bájvigyort, és sok sznob álarcot. hiányoznak a soproniak. meg a budapestiek is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.