hát megint megfogalmazódott bennem valami, amit megint le kell írnom, mert megpukkanok különben. aki nem ismeri Böjte Csabát az inkább ne olvassa tovább ezt a bejegyzést.
nos hazajöttünk az "éjféli miséről"(ami 9kor kezdődött...) és bekapcsoltuk a TV-t: M1: Böjte Csaba...(na jó aki mégis továbbolvasta,annak ellenére, hogy nem ismeri a fent említett embert: ferences testvér, Erdélyben lényegében összeszedi: az árva, nem tud iskolába járni, és mindenféle gyerekeket, iszonyat mi mindent megtesz nem is tudom elmondani...)
szóval már régebben kitaláltam, amikor Bori néni mesélte, hogy volt kint egy évet, (ez olyan 10.ben lehetett) akkor elhatároztam, hogy oda egyszer nekem is el kell mennem.
és ma látva ezt a filmet: az embereknek nincs munkájuk, a gyerekek nem tudnak iskolába járni( a MAGYAR gyerekek...) elgondolkodtató volt. és valahol itt értettem meg, hogy miért jelöltem be a szocpedet. mert hiszek abban, hogy ha egy ember megtud menteni 400 gyereket, akkor én ha már csak kettőt fogok is "megmenteni", bár szerintem inkább én kapnék tőlük valamit(gyengébbek kedvéért: szeretetet...), akkor már tudom, hogy továbbadtam azt, amit kaptam: itthon, az általános iskolában, a gimiben és talán még amit tanulok az is hasznosítható lenne...
és mi a másik? azoknak az embereknek(magyaroknak...) havi átlag 15 000-ből(FORINTBÓL!) kell megélniük és van 6 gyerekük... szebbnél szebbek, és szeretik őket! itthon meg sír mindenki, hogy ó de hát még nincsen autóm, kacsalábonforgó palotám,stb. persze gyerek ugyan minek? csak sírnak és bepisilnek... és akkor ez az értelmiség? a magyar értelmiség?
ma döbbentem rá, igen karácsony a szeretet ünnepe, meg hasonló nyálak, de ma jutottam el oda, hogy micsoda szerencsés ember vagyok: van egy nagy családom( szinte persze mindenki hülye ebből a családból:) de mégis mindig ott állunk egymás mellett, és rájöttem hogy a gimis osztályom is ilyen volt: klikkek voltak és voltak akik utálták egymást de mindig össze tudtuk szedni magunkat, és azt hiszem egy kis szünet után már újra szeretjük egymást. igen, lehet, hogy az idő megszépíti a dolgokat, sőt biztos. de valahogy mázlistának érzem magam hogy ilyen emberek vesznek körül, na és ez az ami miatt úgy érzem minden embernek joga van ahhoz, először is, hogy ÉLJEN, másodszor pedig ami jogban ugyan nincs leírva, csak egy másfajta "törvényben", hogy szeressék.
nem bántam meg ezt a büfé szocpedet, legalább talán valami olyat fogok csinálni amihez talán értek és amire szükség van. nem akarok aktakukac lenni. segíteni akarok, és igen, szeretem Teréz anyát :P neki is maxi respect... és most idevág az elszánt diplomatából: "de őket, itt, most megmenthetjük".
ez most lehet, hogy úgyhangzott, hogy nem vagyok normális: ez azt gondolja, aki nem ismer. aki azt gondolja, hogy ez milyen szép és jó, de úgyse fog összejönni, az csak figyeljen! aki meg azt gondolja, hogy van benne valami az csatlakozzon hozzám.
egyébként továbbra sem akarom megmenteni az egész világot. csak azt a felét amelyikben élek. :P
Ezt üzenem az embereknek, kár, hogy nem jut el hozzájuk...ja és ha 1 millió ember adna 100 Ft-ot azzal baromi sok gyereket megmentene, elgondolkodtató...
nyugodtan mehetnek a 100 Ft-ok, a gyerekeknek(ne aggódjatok ez nem az én bankszámlaszámom...) itt a link is... http://www.devaigyerekek.hu/
Bankszámlaszámunk: 10300002-20145639-00003285
Adószámunk: 18106802-1-41
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.