nem filmajánló. de behalok komolyan mondom, aki ezt a filmet kiagyalta az egy zseni, csak a film vége nagyon elkapkodott lett. túlságosan pörögtek a képkockák és az események a végén. pl Leonardokám, hogy jön ki a vízből? a Koreai/kinai/vietnami/japáni pasi akkor hogyan jön fel a valóságba? az mondjuk jó, hogy nem teljes hepi end a vége és nem csöpög a nyál, hogy Leoka beleszeret a csajsziba, de azért egy átkozott köszönömöt elmondhatna neki, mert megmentette az életét meg a gyerekeiét is. nagyon érdekes, és külön jó, hogy Edith Piaf je ne regrette rien-jére(nem ígérek semmit---> azért ez beltartozik végig a pakliba.) ébrednek fel.
remélem éjjel nem másznak bele az agyamba, míg álmodok. :) bár azt hiszem jól megszívná aki belemenne, megzavarodna.
és most épp arra jöttem rá, hogy milyen jó, hogy a gondolataimat egyedül ÉN tudom irányítani és más, bármennyire igyekszik nem tudja, megváltoztatni semmiképp, max módosítani. :)
szóval jó film volt. valóságalap nem sok, de elmés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.