valóban iszonyatosan diplomatikusan viselkedek. mindenkivel úgy ahogy velem viselkedik. aki velem bunkó azzal én is bunkó vagyok, aki velem kedves azzal én is kedves vagyok, és vannak emberek akik lenéznek azokkal meg vagy nem tőrődök, vagy bunkó vagyok velük.
és legtöbbször szeretnék bunkó lenni, de nem tudok. ez lehetséges? jó tudom, van amikor meg olyannyira bunkó vagyok, hogy a bunkóság szobrát mintázhatnák rólam.
viszont a másik véglet meg az ha valaki kedves nem tud lenni.
van itt igazság? létezik az a bizonyos aurea mediocritas, melyet drága Horatius vallott? :D majd talán ha Szent Péter fenyeget, oldalán Erzsébet nővérrel, hogy miért nem tanultam latint, na akkor talán ezt is majd megtudom. (ezt a legutolsó 3 sort a szívem csücskei patronások érthetik meg L akinek előadtuk a Mandival :)
na ennyit mára, megnézem miből élünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.