nos az van, hogy talán azért mert már nagyívben nem érdekel semmi. mondjuk ilyenkor mindig ez van, a legnagyobb hajtáskor megfutamodok, aztán valami miatt mégis nekiugrok mindennek de az utolsó utáni pillanatban. nem tudom miért van ez.
na mindenesetre már várom, hogy csütörtök legyen, aztán meg várom az egy hét múlva csütörtököt, onnan már peace lesz.
addig is zenét hallgatok és motiválom magam a tanulásra. és a biciklim is hamarosan elkészül. (most már tényleg :)
arra is gondoltam, hogy ezt az éjszakát a beadandóknak kéne szentelnem és akkor okéba lennék magammal, de még ez az éjjel is kevés lenne... a holnap éjszaka is kéne. de nekem 9óra alvásra van szükségem, ez így sehogy sem jó. oh shit. haza is akarok menni, meg el is akarok már menni innen. és maradni is akarok. jajj már megint ez a kamaszos ambivalencia. :/
ez az etika film(the Crying game) meg kikészített.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.