Ma petit vie

 az első fázis a nászutas szakasz. Ez azt jelenti, hogy mindent jónak tartunk és szépnek. Nos mivel én ezt tudtam előre, már mindenben a hibákat keresem J . nem kéne.

Amúgy meg: kiderült, hogy a németek nem bírnak minket, de hogy miért azt nem tudom. (Van egy jó barátom aki erre azt mondná: „kérdezd meg!” meg is fogok valakit :P )
De én szeretem őket, amúgy, csak azt nem bírom, hogy koszosak, és rendetlenek. De ez sem olyan nagy baj, mert én legalább rászoktam arra, hogy rendet tartsak, mondjuk muszáj a 40 kilónyi cuccom között… (Már alig várom, hogy kipakolhassak Brestben.)
Ja és van még egy probléma:  képtelen vagyok szocializálódni. Németül nem tudok vicces lenni és így senkit nem érdeklek J Meg mondjuk már a magyarokat sem bírom elviselni. Szeretem őket meg minden, de valahogy hiányzik a megszokott magány, amikor senki nincs körülöttem, senkit nem zavarok, nem kell megfelelni senkinek, és a magam ura vagyok.
Most mindenki beszélget lent, én meg éppen örülök, hogy nincs itt a szobatársam és, hogy akár éjjel kettőig is hallgathatom a kis zenémet( Metaform), mert holnap 11-kor lesz kaja. És visszajött a szakácsbácsi is és ma nem tészta volt, hanem saláta, husival. Nagyon szeretem ezt a szakácsbácsit, ha lenne pálinkám biztos, hogy vele innék, ja meg a szakácsnénivel :D  Megérdemelnék.
Amúgy azt sem mondom, hogy szarul érzem magam itt, mert azért mindig történik valami, mondjuk nekem minden érdekes, és jó. Még az is ha esik az eső. „Mert azt szeretem” /Székely és a fia/ Az mondjuk kicsit para, hogy anyuval beszéltem kétszer 10 percet és eltelefonáltam 15 eurót… De szükségem volt rá, és nagyon örültem, hogy tudtam vele beszélni. Fura amikor azt mondja, hogy „Annácskám, nagyon hiányzol”. Vannak emberek akiktől már megszoktam, hogy ezt mondják, meg én is megszoktam azoknak az embereknek a hiányát, de anyu soha nem mondta, akkor sem amikor 6 hétig nem voltam otthon. És azért az nagyon szar, hogy én itt takarítom nagy önkéntesen a patakot, merthogy Európáért teszek valamit(bár szerintem semmit, és nem érdekel európa…) , mert inkább anyusnak kéne segíteni, vagy küldeni kéne hozzá is önkénteseket? /hoppá van egy ötletem./
Szóval kicsit fura, hogy most nem is a saját hazámban segítek, hanem itt Franciaországban. Még nem tudtam eldönteni, hogy jó-e. Az alga kiszedést határozottan hasztalan munkának találom. És miért nem önkénteskedtem eddig otthon? Mert nem működik mindenhol úgy a rendszer mint itt?
Azt hiszem kényelmes utat választottam: hiába nem vagyok otthon egy évig, ez nem nehézség, maximum magamnak. De a szociális rendszert átlátni és segíteni itt, Franciaországban sokkal könnyebb mint otthon. Otthon nekem kell(ene) megcsinálni azt amit egy ápolónak, és nem is vennének emberszámba. Itt kicsit más a helyzet, talán mondhatom azt is jobb. De az baromira idegesít(igen az igazságérzetemet idegesíti…), hogy én ezek után tudni fogom, hogy mit kéne otthon csinálni, de hogy az egyik önkéntestársamat idézzem:”ketten vagyunk, én meg a világmegváltó terveim”.
Az itteni fogyatékosotthonokat az állam finanszírozza. Nem úgy mint otthon, hogy ha fogyatékos a gyereked és nem bírsz vele, akkor neked kell fizetned, hogy megfelelő ellátást kapjon…(és akkor sme kap.)
Hogy mi van itt? Csak egy példa:  egy olyan otthon ami egy faluhoz hasonlít: falu a faluban. 10 épületből áll, van iskola, van templom, és lakóépületek, kórház. Mivel nagy a terület a sérülteknek is közlekedniük kell valamivel: nem tolókocsi… Biciklis tolókocsi, vagy 2 személyes bicikli, nem olyan székek vannak amikről leesnek, hanem magasított támlás, aminek állítható a támlája. Van fényterápia, hydroterápia, lovasterápia, zeneterápia.
Igen, az igaz, hogy lehet, hogy ez éppen egy minta hely, de nálunk ilyen még a Pethő Int.-ben sincs. 
Nem mondom azt, hogy itt minden tökéletes, mert még keveset láttam, de eléggé tudnék örülni, ha legalább ebben az országban ilyen jó lenne a helyzetük a kis fogyiknak.
Ami innen hiányzik: a biciklim, az ágyam, a nyugalom, az otthoni hegyek, Budapest, a barátok, a TESÓIM.
István köszönöm az ikont, remélem lefényképezted, és mire ezt a bejegyzést feltöltöm, kapok képet J
Amúgy nagyon sokminden eszembe jut, hogy mit csináltam egy éve, és kicsit örülnék, ha most visszamehetnék egy évet, de amúgy akkor is itt lennék, csak már tudnám, hogy kiknek a társaságát kell keresni. Valahogy nincs kedvem új barátokat keresni. Az para?
Viszont szeretnék vonatozni, vagy biciklizni, vagy buszozni, akkor megnyugodna a lelkem.
Amúgy hétfőtől francia: napi 6 óra. Szeretem, de azért a szótár a barátom J
És még nem tudom 28-ig hol fogok csövezni, de nem itt az tuti, mert itt dolgozni kéne, szóval ha valakinek van valami jófej ismerőse, itt Fro.-ban akkor légyszí küldjétek el a címét. J Nem is értem miért van vakáció Brestben…tárt karokkal kéne várniuk engem…:D De szeptember elsejétől dolgozok, ha esik, ha fúj, vagy ha harangoznak akkor is. 
Most nagyon elkezdett esni, megfog emelkedni a patak szintje és nem tudunk algát szedni. Jaaaa holnap már, sőt már soha többet nem kell algát szednem, dejóóó J
Na ez egy házidogának is elmenne már-már… Persze, hogy letöröltem azt amit nem kellett volna, Sudááár annyi eszed van mint egy marék molylepkének… zene kell.