Ma petit vie

ez az első magyar billentyűzetes bejegyzésem, de már automatikusan keresem az ékezet nélküli betűket...
szóval már hétfőn teljes utazási lázban égtem, de azért hasznosan elütöttem a szabadnapomat, hogy egy percem se maradjon gondolkozni. Este Claunál vacsiztunk: Laeti, Konrad, Romain, Clau Gabriel és én, ez ugye nagyon nagyon jo volt, de errol lehet irtam is már, szóval utána összepakoltam 13 kilos hátizsák, és kedden reggel felkeltem, felkeltettem a lányokat, és aztán reggeli, bevásárlás, főzés, gyógyszertár, bank, és aztán azon kaptam magam, hogy már 14 40 volt... Yvon jött is 15 00 ra akkor még nem találtam meg a télikabátomat, meg még a cím sem volt kinyomtatva ahová este kellett mennem, de azért kényelmesen elértem a vonatmat, ahol sokat olvastam a biciklis könyvemet, aztán Párizsban metroztam megtaláltam hol lakik Romain anyukája, beszélgettem vele, aztán éjjel egyig az öccsét szórakoztattam, másnap reggel megint vonatra szálltam elmentem Beauvaisba, ahol már Olivér várt, ő kivitt a repülőtérre és ott megebédeltem, becsekkoltam aztán vártam a soromra, ekkor jött Hóka a barátnőjével :D Aztán beszálltunk, felszálltunk, és 2 óra alatt beutaztam fél Európát: láttam az Alpokat és a tengert egyszerre, az Alpok fölött egy jó 3/4 órát repültünk aztán az Alpok lábainál már kerestem Kőszeget, aztán 10 perc után megláttam a Balatont, itt kicsordultak a könnyeim, megkérdeztem a mellettem ülő bácsit, hogy az ugye tényleg Az... aztán a velencei tó, aztán leszálltunk, kicsekkoltam jó gyorsan, aztán ott várt rám Manci, KAti, István meg a sopronim ;)
 

és innentől kezdve kezdődtek azok a pillanatok amikért, érdemes volt hazajönni, és amiért megköszönöm a barátaimat:.. Orsinak két emailt ha eleresztettem a 8 hónap alatt ennek ellenére olyan kedves volt velem, és olyan jót dumáltunk, hogy alig hittem el... Katiról, Manciról nem is beszélve, mondjuk őket tudtam, hogy nem felejtettek el ;) Voltak emberek akiktől nem vártam sokat és pozitívan csalódtam, és voltak akiktől kicsit többet vártam, de  apesti levegő nem tett jót nekik, annyyi baj legyen.
Visszamentem az Alma Materbe is, Anitával jól elbeszélgettünk, jó volt úgy visszamenni, hogy még köszönnek az emberek... Jó volt látni Rózsa nénit, aki nagyon örült nekünk, a védimet, és azt a hat éven át tartó filmet is jó volt látni ami lepergett elöttem. Szép volt, szép volt, nem kell sírni...
Jó volt találkozni Lucával, és mindenki mással is, de most csak a legjobbfej barátnőket emelem ki :D Ja még Fanny is idetartozik, bár vele nem sok időnk volt...
 

Aztán hazajönni, vonatozni... diákjeggyel diák nélkül. Tatabányáig nem volt baj, de utána elkérte a bácsi a diákomat én meg odaadtam a matrica nélkülit egy bájos mosollyal. Azt mondja nevetve, hát de kisasszony ezen nemhogy ezévi matrica nincs, még tavalyi sincs, hát mondom tudja, olyan rohadt egy dolog ez mert hogy a hallgatói jogviszonyom ugye megvan csak matrica nincs :D előadtam a szőke libát, okosan bólogattam amikor a 12 000 forintos büntetésről beszélt, és a végén annyit hallottam, hogy azt mondta, jó én most elengedem magát, és próbáljon meg ilyen szépen mosolyogni a GySev-es kalaúzra is, hátha neki is meglágyul a szíve :D Aztán ő meg látta, hogy le van kezelve  ajegyem és így Szombathelyig nyugodtan alhattam. Aztán hazajöttem a család is jött, jó volt, nem voltunk sokan lehetett beszélni, nézték okosan a képeket, azért az a Sudár okoskodás ott volt, amikor mindenki okoskodott jobbra balra a képekkel... tipikus volt. Vannak dolgok amik nem változtak 8 hónap alatt sem.
 

Mindenesetre most olyan boldog vagyok, hogy az leírhatatlan.  ez a lényeg. :D és most megyek rendetrakni.