Ma petit vie

szóval nem hiszem el, hogy hogy lehetett ennyire tökéletes a hétvége... mindenkivel találkoztam akivel szerettem volna, mindenkire jutott elég idő, halálosan jól ki tudtunk pletykálni mindenkit és mindent. És a legszebb az egészben az volt , hogy mindenki annyira örült nekem, hogy nem hittem el. ennyire szeretnének? tényleg felfoghatatlan, hogy azok az emberek akik 6 éve rohadtul utáltak, most macska szemekkel néztek rám, hogy későbbi vonattal jöjjek haza(sopiba :P)

és ráadásul még a bátyám barátait is megismertem, és az is vicces, hogy mindenkiről csak mocskos sztorikat tudtam, de az arcokat nem ismertem, na most összejött mindkettő...:D

ja és a kedvenc piás őszinteségi rohamos mondat: "tudod rohadtul utállak, mert egy kis köcsögnek mutatod magad, pedig jófej vagy, csak ezt mindig hangoztatod is, és most azért mondom azt, hogy nem vagy jófej." köszi te sem vagy jófej, de te alapból sem :D

a másik meg:"jajj hugi annyira imádlak"(ezt miért csak kellő (szeszes)italemnnyiség után lehet mindig elmondani :D ?(költői kérdés...)

amúgy erre a hétvégére az volt a jellemző, hogy az alvás mennyisége fordítottan arányos a beszélgetések mennyiségével. :D és rengeteget beszéltem de 3 nap alatt 15 órát aludtam...:D és tegnap este nagyon para volt amikor úgy éreztem magam mint a komfortosból a csaj, mert nem volt körülöttem senki a vonaton, és kihalt volt minden és sötét és ááá.

és betaknyosodtam tarkán(mert ugye egyszer ott is aludtam...)

ma meg mehetek Szombathelyre leszedetni az anyajegyemet :( utálom a dokikat(egyet kettőt kivéve) pont kettőt ismerek. :D

jajj de akkor is naggyon jó volt naggyon naggyon, és mondjuk most jó itt Sopronban is, bár itt mindig jó lesz. :D

ennyi.