nem, nem a schengeniek...
hanem mondjuk a bunkóságé. nem elég, hogy tegnap egész délelött futkostam a nővéremnek, reggel 8-tól délután 1-ig és aztán felhúzta az agyamat a makacsságával(és még azt hittem én vagyok önfejű, öntörvényű,erőszakos, bunkó...). megmondtam neki, hogy ma reggel vagy ma délután visszamegyek Sopronba.(nem véletlenül). erre ma reggel 8kor ki hív fel? csak nem a kis tündérke, hogy jajj Anna, nincs kedved autózni? nincs! tegnap megmondtam, hogy ma nem élek számodra már! jó, azért köszi.
most 12 óra van, hív, hogy egyre manikűröshöz kéne mennie és esik az eső...leszarom tegnap is mehetett volna manikűröshöz elvittem volna, nem fogok neki ugrálni mindne nap, mégis mit képzelsz magadról drága nővérkém? attól még, hogy el van törve a lábad még nyugodtan gondolkodhatnál előre. nemcsak neked vannak programjaid hanem nekem is meg mindenki másnak és nem mindenki miattad él. szóval a bunkóságnak vannak határai, neked meg van útleveled.
szögezzük le, hogy most a nagyobbik nővéremről van szó. a kisebbik nem ilyen, ő egy tündérke.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.