rájöttem mi bajom van, túlságosan is jóvilágom van... és mégis annyit sopánkodok, rimánkodok(ez 2 tök jó szó :D) szóval azt hittem, hogy az állítólagos optimizmusommal sikerül elkerülnöm, a legcsodásabb magyar "betegséget" miszerint folyton panaszkodunk, hogy ez sem jó az sem jó.
nos mától fogva minden ismét jó lesz és nincs panaszkodás.
"az élet szép, csak a világ nagybeteg, megfertőzte valami az embereket..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.