a történetet ott kell kezdenem, hogy milyen érdekes, hogy az emberek akkor sem merik kimondani a véleményüket, amikor azt mondom, hogy nem fogok megsértődni, mondd nyugodtan: tegnap bolondlánynak öltöztem be, és egy csomó embert megkérdeztem, hogy hogy nézek ki: ovis? nem. harisnyás Pippi? nem. ÚGY NÉZEK KI MINT EGY BOLONDLÁNY, NEM? de, csak nem akartam mondani. na ez az amit nem bírok.
ja szóval fél 3-ig bírtam, 3 napja alváshiánnyal küzdök, de ma reggel csakazértis felkeltem és elmentem erre az előadásra(úgy, hogy szocpedesként nem kellett volna ottlennem, és akár délig is alhattam volna) szóval elmentem és nagyon sok okosságot hallottam, és ismét feltámadt bennem a világmegváltó-Anna. és tanító szeretnék lenni. nem kell aggódni, nem leszek az. vagy nem tudom. aztán egy unalmas előadás, de nem tudtam kisétálni, aztán még egy, szünet és rohantam haza. :D
és amivel teljesen egyet tudok érteni, az John Dewey mondata:
"egyetlen gramm tapasztalat többet ér egy tonna teóriánál"
örülök neki, hogy azért jó tanáraim is vannak, nem csak rosszak.
Izland meg nagyon relax hely.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.