egyre több dolog jut eszembe ami hiányozni fog, és egyre jobban rájövök, hogy nagyon sok szép hely van a világon, de ilyen szép nincs még egy, mint Magyarország.
két néni ült a padon.
A: elnézést tudnának segíteni, hogy merre van a Sörházdombi-kilátó?
N: aranyoskám, én nem itt lakom. külföldön, Franciaországban.
A: a fene megette. de milyen szépen tetszik tudni magyarul...
N: hát drágaságom, az anyanyelvemet csak nem felejtem el. 45 éve élek kint.
nekem elég sok dolog végigfutott az agyamon, leültem volna és kifaggattam volna, hogy mégis ugyan miért ezen a padon ül? hazajött meglátogatni a barátnőjét? vajon nekem lenne ilyen barátnőm, aki 45 év után is az? vannak gyerekei? kint házasodott meg? vagy a férjével ment?
én azt hiszem szeretek beszélgetni az idősekkel, talán a Mária néni miatt, mindig jól megértettük egymást, ő mesélt én hallgattam, aztán kérdeztem, ő meg örült, hogy minden kérdésemre válaszolhat.
ma nagyon pozitív napom van, csupa szép dolgot láttam, csak pozitív emberekkel találkoztam, és még a tegnapi óváriak is emlékeztek, hogy: "óóó itt a csokis lány!!!" (anélkül, hogy csokit kaptak volna tőlem :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.