Ma petit vie

 felismerni a sajat hibainkat nem konnyu, javitani rajtuk meg nehezebb.

hanyszor utottem meg a bokam azert mert nagy a pofam, es hogy nem ugy  beszelek az emberekkel ahogyan kene... de mindenki csak azt latjua, hogy nagy a pofam es hogy beolvasok mindenkinek, de azt senki nem veszi eszre hogy azert mert nem csak engem bosszant egyes emberek viselkedese, amivel a halal ... tudnanak kergetni...
 

tudom, hogy sokszor be kene fognom, de mit csinaljak, ha zart terben vagyunk a szekemrol nem ugorhatok fel a falnak nem mehetek, hat akkor beszolok. elhiheti mindenki hogy ehelyett szivesen elmennek biciklizni es lenyugodva visszajonnek... vagy megharapnam a konyokemet, de azt meg nem erem el es akkor az fog bosszantani...

es nem akarok allandoan mindenkivel veszekedni, de vannak emberek akik keptelenek eszrevenni, hogy tenyleg problema van, vagy vannak emberek akik keptelenekvaltozni... 
jot udom, nem valtoztathatunk meg mindenkit, es en sem valtoztatni akarok, inkabb csak javitani, es azt nem tudom elfogadni, hogy velem szemben is mindenki ezt teszi, es en ennek orulok is, mert vannak olyan hibaim amiket en eszre sem veszek, ezert is vannak olyan barataim akik neha a fejemre koppintanak ha hulye vagyok.

mondjuk most igy leirva en azoknak szolok be erosen akik em is a baratim... de akkor meg ne puncsoljanak, vagy baratok vagyunk puncs nelkul, vagy nem vagyunk baratok. 

tehat a vegen dulore jutok magammal, hogy az energiamat amit mindenki kiosztasaval toltok fordithatnek hasznosabb dolgokra. es, hogy ne hagyjam felhuzni magam olyanok altal akiket inkabb utalok mint szeretek... szoval ez a kepessegem fejlesztesre var. 

hajra kisanna, lassuk mi lesz ebbol... 
de nincsen motivaciom... 
majd talalok...