Ma petit vie

nos, ez az a szó,a mit már elég régen nem mondtam, és azt hiszem már soha nem is fogok mondani.
jelenleg ott tartok, hogy egy A/4-es oldalnyi listám van a hétvégére, amit meg kellene csinálni, persze úgy hogy hazamegyek ez csak úgy teljesülhet, hogyha odaragasztom a  seggemet az íróasztalomhoz, letiltom a fb-ot, a gmailemet, a blogomat, és mindent, és csak 20 wörd doksi lesz megnyitva, semmi más. azt el sem kezdem részletezni mennyi mindent meg kell csinálnom, de nem para meg lesz mind a 28 tantárgyam, még ebben a félévben! 
nem fogok idegösszeomlást sem kapni, jutni fog idő a barátomra, családomra, barátaimra, és a lakóotthonos gyerekekre is, sőt az idősekre is, sőt talán még a csövikre is. a fogyikat idén kihagyom, tavaly elég volt.
és aludni is fogok és nem fogok sokat kávézni, a biciklimet sem fogom elhanyagolni, mert rengeteg időt spórolok meg vele, úgyhogy most kedvesen is bánok vele, minden este felcipelem egy emeletet, nehogy megfázzon éjjel, sőt venni fogok neki új lámpákat is, olyan frankó szilikonosat, mert ma összetörtem az első lámpámat.

kéne egy e-book olvasó is, mert kb 20000 oldalnyi tananyagot kell elolvasnom. de nem hurcolásznám állandóan a laptopomat. 

ehhez meg jó lenne, ha lenne ösztöndíjam, ami decemberben derül ki, hogy kapok-e. ha nem akkor nem tudom mi lesz, dolgozni is jó lenne, de mikor?... 

ebben a félévben nagyon sokat akar a szarka és fel kell készülnöm rá, hogy nem fogom bírni, és összeroppanok, és mindenkit kikészítek, de ez nem valósulhat meg, mert ceep calm and cycle on, and pray a jelszó. 

szóval ez van, és a szakdogámról még nem is beszéltem. meg olyanokról, hogy tanulnék németet...:) 

nem vagyok sem stresszes sem parázós típus, de most azért megrettentett a vállalt feladat mérete, eddig nem így volt. de menni fog. motiválom magam. most meg uzsgyi aludni, mert holnap megyek haza. 

és még kötni is szeretnék. hahaha a ráérős nagymama. nos kb másfél hónap alatt ez lezajlik. annyit kibírok.