Nos. az van, hogy néha elcsüggedek, mert olyan érzésem van, mintha minden ellenem fordulna, és olyankor már tényleg csak a hit marad, a hitem Istenben és önmagamban, hogy képes vagyok rá. Akkor elmegyek misére, és nem azt mondom, hogy okosabb leszek és könnyebben megy a tanulás, de ilyenkor jönnek olyan dolgok amik megerősítenek, abban, hogy jó úton járok.
szenvedek a joggal és néha már nem látom értelmét, és csak nyomni kell és nyomni kell, és akkor baing jön az email hogy anna örülök, hogy gondolkodik, baszki Szabitól, akitől félek már 3 éve, és ez kb olyan mintha egy agykutató dicsérne meg hogy gondolkodik, és ettől újra szárnyakra kapok, és újra kedvem van küzdeni, mert tudom, hogy érdemes, és nem azzal vívtam ki a tiszteletét, hogy állandóan egy véleményen voltam a tanárokkal, hanem azzal, hogy van önálló véleményem, vannak kérdéseim és érdeklődök, annyira jó. tudom is kinek kell ezt megköszönnöm.
pont jókor jött ez a mondat. Istenem, köszönöm ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.