nos az a helyzet, hogy nemcsak a kémiával kell megküzdenem, de eme küzdelem során sokmindenre rájöttem.
némi tanári segítséggel, és egy kis pozitív gondolkodással, ma a szociálpedagógus helyett akár gépésznek is vagy akár villamosmérnöknek, vagy közlekedésmérnöknek is tanulhatnék...
újra elő kellett vennem ugye a kémiát, ami rémesen egyszerű, ha kellően odafigyeltem volna, és kétszer annyit tanulok. fizikával ugyanez a helyzet.
napról-napra mást kell tanulnom, és én is csak egy leckével járok a kisdiákom elött, mint az orosztanárok, de ő ezt tudja is.
a matekra meglepően jól emlékszek, még marhára tudom mikor szerkeszthető meg egy háromszög, stb.
már alig várom, hogy németeznünk kelljen és így újra előszedhessem a németet.
ezzel a sráccal is sokat tanulunk egymástól, ő tanul, én meg tanulok tanítani. ez az egymástól való tanulás ami nagyon hiányzik az egyetemről... de most megvan és kapok érte zsebpénzt is. bár nem annyit amennyi energiát én beleölök, de sebaj, örülök, hogy kevesebb idő jut facebookrra, hogy lesz pénzem barátokra, és, hogy újratanulhatok dolgokat, amik elég ciki, ha nem tudom őket.
kicsit azért félek is, mert most rajtam a világ szeme, a gyereknek én fogok mindent tanítani, és ugyanúgy kell mindent tudnia, mintha járna iskolába.szóval ha összehozzuk a sráccal közösen, hogy év végére a 2-esekből 3-asok lesznek vagy 4-esek, a 3-asból is 4-es 5-ös, akkor erre a tanévre is teljesítettem a sztahanovista tervemet. de azt hiszem ehhez is sok ima kell... több mint eddig, még jó, hogy katolikus szakkoliban vagyok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.