Ma petit vie

nos van a srác,a kit korrepetálok,a neve: Z. Z apja M. a második kölyöka nyukája legyen A.
Történt, hogy egyik reggel M. felhív, hogy lenne még egy korrepetálandó gyerek, oh mondom pompás, küldte is azonnal az anyuka telefonszámát, én meg tárcsáztam is, hogy hol és mikor találkozzunk.
A nő megadta a címet, de amikor kértem, hogy magyarázza el mondta, hogy odaadja M.-nek a telefont majd ő elmagyarázza.
M. mondja, hogy menjek majd oda hozzá, és akkor együtt mehetünk. El is indultunk sebtiben A.hoz, út közben azonban Annácska feltette ártatlanul a kérdését, hogy A. ugye az a nő, akivel múltkor M hazajött, a szőke.
Erre a válasza z volt, hogy NEM, őt inkább ne említsem meg, ez egy kissé bonyolult...
Nos ezután odaértünk A.hoz, kérdezte kérek-e kávét,igenleges válaszom után, kérte meg M-et, hogy ő már úgyis otthon van, csinálja meg nekem...
Nos nekem itt állt össze a kép, hogy M.nek két nője van, a fiának azt mondja, hogy dolgozni megy, az egyik nő jár hozzá, a másikhoz jár ő. 
Furcsa látni, hogy mit jelentenek neki a nők. 
A szőke aki hozzá jár, kb egy pótanya a fiának, legalábbis azt gondolja, ugyanis a fia utálja a szőkét, ahogy az apját is, mivel soha nem foglalkozik vele. Az apja azért nem szereti a fiát mert attóla  nőtől van akitől elvált, ezt a fiú nagyonis érzi.... Ez a szőke továbbá jó társ lehet az éjszakákra(ő szebb mint  a barna...) De nem egy házitündér, ő csak úgy van unaloműzésből, szerintem ő lesz az, aki hamarosan röpülni fog, mert már megvan a pasinak  a bemelegített hely a barnánál.
Mielött a barnát néznénk, eszembe jut, amit az egyik órámon a tanárnő mondott, hogy "a legtöbb férfi mielött elhagy egy nőt, már bemelegített ágya van egy másiknál, sőt az új asszony már ismeri is a kedvenc kajáját..."
Nos a barna az a nő, akivel a pasi elfelejti az otthoni problémáit, sokkal vidámabb arcot ölt, kedvesebb az új nő fiával is, jobban elhiszi róla, hogy a gyerek jóképességű. A nő megadja neki az otthont, ahol a férfi lehet az úr, a nő meg főzhet, szeretgetheti, de valójában neki is csak annyi kell a férfiból, hogy megcsináljon ezt-azt ne kelljen egyedül aludnia, és ne unatkozzon otthon.

és akkor jövök én. a korrepetítor aki látja az apa viselkedését, jövök én, mint szociálpedagógus, és jövök én, mint Anna, aki fel van háborodva, mert Z.-vel nem tudok elérni eredményt, ha az apja nem ad egy kis önbizalmat a gyereknek, én összetörhetem magam, ha az apa nem hiszi el a gyerekéről, hogy jóképességű. Ha értem az oviban anyám nem áll ki, hogy de igenis az ő lánya nem buta, és nem kell évet ismételnie az oviban, akkor lehet, hogy most én is súlyos önbizalomhiányban szenvednék, ami pedig meggátol a tanulásban.

a megoldás: ha beszélnék Z apjával, hogy üljön le a fiával és magyarázza el neki, hogy nem buta, és, hogy meg tudja csinálni azt ami vár rá... 

a kérdés: vajon bele kell-e avatkoznom ebbe a történetbe, vagy én csak csináljam a dolgom eredménytelenül? vajon van jogom hozzá, hogy 20 évesen elmagyarázzam valakinek, hogy hogyan nevelje a fiát? vagy azt mondja majd, hogy elég volt az okoskodásomból, inkább keres más tanárt, aki nem okoskodik ennyit? 

azt hiszem, hogy ahogy eddig is, most is amíg még tehetem és nem a minimálbéres állásom függ a számtól, a szívemre hallgatok, és elbeszélgetek az apukával.