Ma petit vie

 Nos egy napot bolyongtam. Kicsit olyan érzésem volt, mintha mindnehonnan figyelnének, ez a hadi kikötő kicsit borzongató volt. Minden olyan nagy volt, én meg kicsi… Nagyon sokat gyalogoltam, kiszámoltam, kb 6 km-t, és mindennel akkora szerencsém volt, hogy belebotlottam, a dolgokba: a turista irodába, a hadikikötőbe, a vitorláskikötőbe, a bevásárló központokba, a kínais kajás utcába, a LIDL-be, és a buszmegállóba ahonnan haza tudtam jönni. Ez valószínüleg a jó tájékozóképességemnek köszönhető :D

Amit nem találtam, az az internetcafé… Ez nagyon bosszant, mert ez már a második blogbejegyzésem amit közzétennék…:D

Nagyon sokminden van Brestben ami érdekel, és külön-külön, egy napot rászánnék.
Szeretnék elmenni a hajózási egyetemre, és egy órára beülni, aztán megnézni a hajózási múzeumot, aztán elmenni moziba, aztán elmenni Plogonvelinbe a világítoronyhoz, aztán Morlaixba az erődöt (Taureau, szerintem itt forgatták azt az Erőd sorozatot, amiben volt az a bazi nagy gong, és mindig voltak idióta találóskérdések… asszem csiga kettőn ment ;) megnézni, aztán Roscoffba. nem is lesz ennyi szabadnapom…:D

De ma kegyetlenül elfáradtam. 17-kor értem haza, és kb bedőltem az ágyba, és 20-ig aludtam mint a zsák. Tele van már megint a fejem tervekkel, és a terveknek is kell csinálnom tervet :D

És így a végére egy történet, hogy miért fontosak az igeidők:D
Múltkor kérdeztem valakitől, hogy Brestben van-e villamos és azt mondta, hogy majd lesz. Ma meg mentem be az Office de Touristba, hogy helo, adna egy térképet a villamoshálózatról? a villamoshálózatról? igen! Arról ami most épül? :D ehh.

Amúgy mindneki azt mondta, hogy Brest ronda, hát ja kicsit modern, de szerintem nem ronda, csak nagyon zajos volt a villamosépítés miatt, meg nagyon úgy éreztem magam, mintha még nem lenne vége a második vh utáni újraépítésnek, szóval még mindig építkeznek…  Pontosan át tudtam élni azt az érzést amit mondjuk a középkorban egy nagy tűzvész után éreztek az emberek, az élet megy tovább, de mindnet újra kell építeni. Nagyon fura feelingje van annak a városnak…

De az emberek itt is kedvesek: az autósok megállnak a zebráknál(PEDIG NAGYVÁROS…), a buszmegállóban a nénik itt is beszélgetni kezdenek velem(haha tényleg ez pont olyan mint otthon, ott mindig az esőt szidják nekem, itt meg a szelet, hát ez nagyon jó ;), aztán amikor térképpel kóvályogtam, akkor volt egy pasas aki leszólított, hogy segíthet-e, pont mint Barcelonában.  Az emberek segítőkészek, nekem senki ne mondja többet, hogy a franciák bunkók.
A büdösek sztereotípia igaz… Többször utazok büdös emberrel, mint otthon :D De csövessel meg nem sokkal találkoztam. NA ennyit az emberekről, dióhéjban.

 5. hét

Nem, nem vagyok terhes, csak éppen ennyi ideje vagyok Franciaországban.
Honvágyam nincs, csak egy-két dolog hiányzik :D A fogyikkal 3 napja vagyok, de hullára kivagyok. Nem súlyosak, van akinek még mindig nem tudom mi a baja…
NA de azt hiszem a blogomon, nem róluk fogok beszélni, hanem arról, hogy hogyan élem ezt meg.
Először is szeretnék beszélni a régi-új körforgás elméletemről :D Ez annyiból áll, hogy én aki itt vagyok és nap, mint nap új emberekkel, új szokásokkal, új kajákkal, új kontinenssel és minden újjal találkozom, számomra ez szuper, mert mindig van valami új.  És nagyon nehéz belegondolni, hogy milyen szar azoknak akiknek hiányzom, mert én kb minden nap találok valami újat ami leköti a figyelmemet, és nem jut időm gondolkodni se.
Van még egy kétoldalú dolog: egyszerre szocializálódok és antiszocializálódok. A fogyikkal szocializálódok, de nem akarok megismerkedni az önkéntestársaimmal, idegesít, hogy ők a bazi nagy szupermarketet lerendezik 10 perc alatt, és sürgetnek, én meg minden dolognál, fél órákat gondolkodok, hogy melyik lenne jobb, és kell-e vajon nekem.  És erre szükségem van, nagyon hiányoznak a vasárnapi bevásárlások Lindussal… Mindent megtudtunk beszélni, és ő is úgy vásárolt ahogyan én. 
Nagyon rossz dolog az amikor felhívom anyust és mondja,, hogy néha sír, hogy nem vagyok otthon és ez nagyon rossz, mert én nem akartam rosszat, de reméltem, hogy van még rajtam kívül 4 testvérem, meg 3 unokaöcsém meg egy unokahúgom és , hogy talán velük kávézgathat, és lesheti a szomszédot…:D Szóval család, néha ugorjatok be anyuhoz egy kávéra, hogy ne hiányozzak neki, mert ez nem túl jó…
Aki még hiányzik, a magyar önkéntestársaim, meg a lengyel csaj(most már biztos vagyok benne, hogy ő is fogyatékos).
Ami nagyon szar az az, hogy mondanak egy új szót és nem tudom megjegyezni és megnézni a szótárban, és ez szörnyen rossz, kérnék egy olyan zsebszótárgépet.  2 fogyim van akiket, ha megértek örülök, mint majom a farkának, és az egyik egész nap beszél…
Nagyon nehéz kifejezni magam franciául, bár már azért kezd lenni francia önbizalmam(most már bátrabbban beszélek, de még mindig állandóan kijavítom magam  :D)
Ami hiányzik még: a fűszeres kaják, a felvágott reggelire, vacsira a pirítós, nagyon hiányzik a gyümölcsleves, és amikor én főzök akkor se lesz idő a gyümölcslevesre.
Továbbá nagyon hiányzik a földrajz szakos testvérem, aki ha itt lenne nagyon élvezné az életet… Még történelem is van…
kb ennyi.

 a régi önkéntesek elmennek, én meg sírok utánuk... eszembe jut, hogy nekem nem csak egy év múlva fognak hiányozni a mostaniak, hanem Brestben is... Orsi,Pati, Olivér, Andris... nagyon. 3 hét alatt megszerettem őket, a közös ellenség összehozza az embereket. 
Én meg messze leszek tőlük 2000 km-re otthontól, 1000 km-re az itteni barátaimtól. Már ez a 3. helyzet, hogy el kell húznom azoktól az emberektől akiket szeretek. 
És attól félek a legjobban, hogy most csak ketten leszünk: én meg a fogyik :D Mindig is féltem magamtól, soha nem szerettem ha nincsenek körülöttem emberek... És milyen lesz hazamenni egy év után? Visszaszocializálódni... 

És akkor már 10.szer hallom, hogy egy hét múlva engem is siratnak... jó az ha hiányzom valaki(k)nek, de az a baj, hogy ők is nekem... 

És az egy év alatt Brestben is megszeretem az embereket, majd, és majd  ők is hiányozni fognak, és az már a 4. elválás lesz. 

Na Sudár kapard össze magad keress egy esőkabátot aztán irány falat építeni! Aztán egy hét múlva sírás, hogy itthagyom a magyarokat, aztán örvendés Brestnek, ahol valszeg esni fog az eső :D

 az első fázis a nászutas szakasz. Ez azt jelenti, hogy mindent jónak tartunk és szépnek. Nos mivel én ezt tudtam előre, már mindenben a hibákat keresem J . nem kéne.

Amúgy meg: kiderült, hogy a németek nem bírnak minket, de hogy miért azt nem tudom. (Van egy jó barátom aki erre azt mondná: „kérdezd meg!” meg is fogok valakit :P )
De én szeretem őket, amúgy, csak azt nem bírom, hogy koszosak, és rendetlenek. De ez sem olyan nagy baj, mert én legalább rászoktam arra, hogy rendet tartsak, mondjuk muszáj a 40 kilónyi cuccom között… (Már alig várom, hogy kipakolhassak Brestben.)
Ja és van még egy probléma:  képtelen vagyok szocializálódni. Németül nem tudok vicces lenni és így senkit nem érdeklek J Meg mondjuk már a magyarokat sem bírom elviselni. Szeretem őket meg minden, de valahogy hiányzik a megszokott magány, amikor senki nincs körülöttem, senkit nem zavarok, nem kell megfelelni senkinek, és a magam ura vagyok.
Most mindenki beszélget lent, én meg éppen örülök, hogy nincs itt a szobatársam és, hogy akár éjjel kettőig is hallgathatom a kis zenémet( Metaform), mert holnap 11-kor lesz kaja. És visszajött a szakácsbácsi is és ma nem tészta volt, hanem saláta, husival. Nagyon szeretem ezt a szakácsbácsit, ha lenne pálinkám biztos, hogy vele innék, ja meg a szakácsnénivel :D  Megérdemelnék.
Amúgy azt sem mondom, hogy szarul érzem magam itt, mert azért mindig történik valami, mondjuk nekem minden érdekes, és jó. Még az is ha esik az eső. „Mert azt szeretem” /Székely és a fia/ Az mondjuk kicsit para, hogy anyuval beszéltem kétszer 10 percet és eltelefonáltam 15 eurót… De szükségem volt rá, és nagyon örültem, hogy tudtam vele beszélni. Fura amikor azt mondja, hogy „Annácskám, nagyon hiányzol”. Vannak emberek akiktől már megszoktam, hogy ezt mondják, meg én is megszoktam azoknak az embereknek a hiányát, de anyu soha nem mondta, akkor sem amikor 6 hétig nem voltam otthon. És azért az nagyon szar, hogy én itt takarítom nagy önkéntesen a patakot, merthogy Európáért teszek valamit(bár szerintem semmit, és nem érdekel európa…) , mert inkább anyusnak kéne segíteni, vagy küldeni kéne hozzá is önkénteseket? /hoppá van egy ötletem./
Szóval kicsit fura, hogy most nem is a saját hazámban segítek, hanem itt Franciaországban. Még nem tudtam eldönteni, hogy jó-e. Az alga kiszedést határozottan hasztalan munkának találom. És miért nem önkénteskedtem eddig otthon? Mert nem működik mindenhol úgy a rendszer mint itt?
Azt hiszem kényelmes utat választottam: hiába nem vagyok otthon egy évig, ez nem nehézség, maximum magamnak. De a szociális rendszert átlátni és segíteni itt, Franciaországban sokkal könnyebb mint otthon. Otthon nekem kell(ene) megcsinálni azt amit egy ápolónak, és nem is vennének emberszámba. Itt kicsit más a helyzet, talán mondhatom azt is jobb. De az baromira idegesít(igen az igazságérzetemet idegesíti…), hogy én ezek után tudni fogom, hogy mit kéne otthon csinálni, de hogy az egyik önkéntestársamat idézzem:”ketten vagyunk, én meg a világmegváltó terveim”.
Az itteni fogyatékosotthonokat az állam finanszírozza. Nem úgy mint otthon, hogy ha fogyatékos a gyereked és nem bírsz vele, akkor neked kell fizetned, hogy megfelelő ellátást kapjon…(és akkor sme kap.)
Hogy mi van itt? Csak egy példa:  egy olyan otthon ami egy faluhoz hasonlít: falu a faluban. 10 épületből áll, van iskola, van templom, és lakóépületek, kórház. Mivel nagy a terület a sérülteknek is közlekedniük kell valamivel: nem tolókocsi… Biciklis tolókocsi, vagy 2 személyes bicikli, nem olyan székek vannak amikről leesnek, hanem magasított támlás, aminek állítható a támlája. Van fényterápia, hydroterápia, lovasterápia, zeneterápia.
Igen, az igaz, hogy lehet, hogy ez éppen egy minta hely, de nálunk ilyen még a Pethő Int.-ben sincs. 
Nem mondom azt, hogy itt minden tökéletes, mert még keveset láttam, de eléggé tudnék örülni, ha legalább ebben az országban ilyen jó lenne a helyzetük a kis fogyiknak.
Ami innen hiányzik: a biciklim, az ágyam, a nyugalom, az otthoni hegyek, Budapest, a barátok, a TESÓIM.
István köszönöm az ikont, remélem lefényképezted, és mire ezt a bejegyzést feltöltöm, kapok képet J
Amúgy nagyon sokminden eszembe jut, hogy mit csináltam egy éve, és kicsit örülnék, ha most visszamehetnék egy évet, de amúgy akkor is itt lennék, csak már tudnám, hogy kiknek a társaságát kell keresni. Valahogy nincs kedvem új barátokat keresni. Az para?
Viszont szeretnék vonatozni, vagy biciklizni, vagy buszozni, akkor megnyugodna a lelkem.
Amúgy hétfőtől francia: napi 6 óra. Szeretem, de azért a szótár a barátom J
És még nem tudom 28-ig hol fogok csövezni, de nem itt az tuti, mert itt dolgozni kéne, szóval ha valakinek van valami jófej ismerőse, itt Fro.-ban akkor légyszí küldjétek el a címét. J Nem is értem miért van vakáció Brestben…tárt karokkal kéne várniuk engem…:D De szeptember elsejétől dolgozok, ha esik, ha fúj, vagy ha harangoznak akkor is. 
Most nagyon elkezdett esni, megfog emelkedni a patak szintje és nem tudunk algát szedni. Jaaaa holnap már, sőt már soha többet nem kell algát szednem, dejóóó J
Na ez egy házidogának is elmenne már-már… Persze, hogy letöröltem azt amit nem kellett volna, Sudááár annyi eszed van mint egy marék molylepkének… zene kell.

 csigát még nem ettem. most épp a városházán netezek mert itt van dugó is meg wifi is. mi kell még? :D (a húson kívül, ja: szabadság kéne, meg egy jéghideg soproni amit soproniakkal sopronban ihatnék :D :P)

de amúgy: algát szedtem a patakból, mert az ott nem jó, belestem a patakba, koszos és büdös voltam, ma főztem 45 főre. ma beszélgettem egy francia rendőrrel, aki imádja magyarországot, de megbüntették a parkolásért. nagyon jófejek amúgy a franciák(itt :)
láttam biciklit úgy hogy hozzá volt hegesztve a tolókocsi, de ez direkt erre a célra lett gyártva, a fogyaékosoknak speckó székek vannak az intézményben. nagyon fel van szerelve, az ápolók mosolyognak... ja és az állam fizeti, nem pedig a fogyik szülei az ellátást...csak kicsit jó...
a kaja szar, vagyis finom csak már unom a tésztát meg a rizst: rántotthúst szeretnék enni pörkölttel és főzelékkel :) 
a németek meg viccesek, szeretem őket, ja és itt minden kaja olcsó amit szeretek: muszáj lesz vagy úsznom, vagy futnom, vagy kajakoznom vagy valami sportot mert hordó(bb)ként megyek haza.
Anna a koordinátor kedves: az egyik önkéntes szerint: a város a férje és az ICE a gyereke. de nagyon kedves, nem látszik rajta, hogy vénlány.
sokat tanultam: franciát, németet, pár dolgot a németekről, ezt-azt a franciákról, meg Lettországról :D
voltam Bitches-ben(ejtsd: BICCS :D) ahol volt egy vár, a várban meg volt egy ilyen folytatásos film, amit mindnekki fejhallgatóval hallgatott: francia, német vagy angol nyelven. nagyon jó volt, a biccset meg is értettem :P 
amúgy felmérték, hogy mennyire tudok franciául, meg jövő héttől lesz a tanulás, vasárnap meg a szabadnap. meg is nézem hogyan megy vonat strasbourgba :D 
a busz amúgy bírható volt de én soha többet nem akarok 15 órát utazni. ennyi.
alig várom hogy brestbe vonatozhassak, meg azt is nagyon várom már, hogy nagyon tudjak franciául meg németül. 

ah 15 euróból megúsznám oda vissza strasborgot. kircsó. menni szeretnék. de lehet várnom kéne jövő szombatig, mert szombaton nyitva vannak a boltok...:D 

ezaz szeretem ezt az országot, szeretek vonatozni mert attól megnyugszom. és most megyek mosogatni meg vacsit csinálni  a sok kedves némettel :D 

jelszó: Jan est le Don, et tout le monde faut TRABAHAAAA :D 

amúgy szeretem a németeket, csak nem olyan okosak mint a magyarok, de nem baj egy év alatt még okosodhatnak :d

 francia rádió, francia film, francia könyv, francia jutub lejátszási lista. remélem bírni fogom az egész napos franciát. :)

 van egy alapszabály: egy táskába mindig annyi cucc fér amennyinek bele kell férnie.

de az az igazság, hogy így egy évre pakolva kurvára nem fognak elférni a cuccaim, még úgy sem hogy bazi utazó plusz bazi hátizsák.

cipő, kabát, fülbevalók, zoknik, sálak annyi minden van hogy csak na. lehet még a kézipoggyászom is meglesz 10kg, plussz a két utazó és lehet hogy télleg 50kilóval megyek ki? :D

 még mindig örülök, hogy mehetek, de azért már honvágyam van, és most már nem azt tervezem, mint eddig, hogy hogyan fogok kimenni, hanemm, hogy hogyan jövök haza. Pedig még össze sem pakoltam. Kell venni hátizsákot is. nagyot.

amúgy ma reggel hatkor arra ébredek, hogy apu telefonja németül mondja, hogy 6 óra van kelj fel, közben hallom a hajszárítót, aztán érzem, hogy nem tudom kinyújtani a lábam, mert franciaszótárakkal alszom... és ennek tetejébe apu bejön és megkérdezi, hogy te itthon vagy? hát elég sok jel arra utal...:D 

amúgy sírás, hát tegnap a vonaton meg a buszon bőgtem mint egy gyerek... és kicsit azt éreztem, hogy ahogy ott leszarta mindneki, hogy bőgök, valószínű ez lesz kint is.

szóval az a meglátásom, hogy ez most éppen a way back home címért jó. már nagyon várom, hogy elmehessek, de azért az kevésbbé jó, hogy az elkövetkezendő 12 napban, minden napra jut valaki akitől el kell köszönni. és tudom, hogy nagyon sokan fognak hiányozni.  azt még mindig nem fogtam fel, hogy egy évre megyek. csak olyan mintha egy nagy utazásra mennék. utazás önmagamba. ajjj de szép :) szóval az a lényeg, hogy jó lesz, hogy másik ország más nyelvű emberek, meg minden de még mindig félek...

 kezdek ráállni a franciára mert baromi sokat felejtettem, naponta 2 francia filmet nézek, néha még jók is :D (na majd kint  a DVD autómatákat is kipróbálom :D)

tegnap a Bienvenue chez les cht'is-t néztem. Arról szól, hogy délről elköltözik északra  a postás. Északon nem azt mondják hogy Szien hanem azt hogy Sien (így lesz az övéből kutyáé :D) amikor utazik a pasi megállítja a rendőr: 
-Uram, ön 50nel ment!
-150-nel?
-Nem! 50nel! ez autópálya itt büntetik a lassúhajtást!
-Ó uram, északra megyek, oda senki nem siet...
-Szerencsétlen! akkor nem büntetem meg... már megvan :)

remélem Brestben nem chitimiül fognak beszélni mert akkor megőrülök.

ez az egyik aggodalmam. a másik meg az időjárás. tegnap 98 %os pára volt, és 17 fok. szóval annyira nem kell irigyelni, hogy óceánpart...:D

meg mégegy félelmem van: hogy fogom megérteni az olyan fogyikat akiknek a beszédét még magyarul sem értem...

na mind1. peace and love. ennyi.

 vigyázat csöpögős lesz... :D

nos, kezdek rádöbbeni, hogy már csak 15 napot vagyok itthon.

ez a nyár így nézett ki: tanulás helyett barnulás. unatkozás helyett ivás :D csak, hogy rímeljen ;)

rengeteget bicikliztem, voltam Budapesten, Balatonon, Bakonyban.

úsztam a Dunában, ami a belgák szerint koszos, szerintem tiszta és simogat a vize. 

ettem lángost, néztem az utcán gusztustalan nagy hassal és mégis meztelen felsőtesttel közlekedő bácsikat. 

voltam Krakkóban, a magyaros felsőmben :D hallgattam folkrádiót és Csík zenekart, ettem túrós tésztát lecsóval.

tele van a fejem képekkel: ahogy a piroskáról meglátom a Kőszegi-hegységet, vagy a Bakony ahogy körbevesz, vagy Budapest, ahogy elsuhan. eszembe jut Sopron, az Ateszék, meg a tanszék ;) eszembe jut a kőfejtő Fertőrákoson. eszembe jut az a Budapest Bár koncert, ami olyan jó volt.

és eszembe jutnak azok az emberek akiket itthon kell hagynom...: a családom, volt patronások, a soproniak, a német önkéntesek :D 

és közben azon töröm már a fejem, hogy mit viszek el ebből? hogy fog az a 40kg-ba beleférni? mibe? hogy jutok el Győrbe? :D kérdezték a németesek, hogy én mit viszek: hát mondom lekvárt. uhh te még azt is viszel? hát mondom én inkább nem viszek ruhát, de amikor honvágyam van, akkor arra a legjobb az itthoni lekvár, abban benne van minden: apu szedte, én magoztam/hámoztam/csumáztam, anyu főzte. tökéletes gyógyszer honvágyra ;) továbbá vinném a biciklimet is, de félek hogy lekopna a festék a sok dobálástól. :D 

kivételesen jó elmenni, mert nem akarok elmenni annyira, és így nem lesz olyan könnyű feladat :) furcsa elmenni úgy hogy a fejemben a van, hogy na majd jövök, ja. majd. lehet hogy egy év múlva. tele van a fejem, hogy mit fogok csinálni hova fogok menni, mi lesz akkor ha a motivációs görbém alján vagyok, már mindenre van terv mégis tudom, hogy lehet, hogy egy pillanat alatt minden összedől. kicsit félek. de szerencsére kiváncsi is vagyok. :) még mindig. 

és végül: azt mondják, hogy köcsög, hát nem is tudom... ezek szerint annyira nem :)

annyi minden kavarog a fejemben, hogy egy nagy vegyes lekvárnak érzem az agyam.

vizsga elött teljes nyugalommal elalszom. 

de utazás elött egyszerűen képtelen vagyok aludni. ez tragédia.

holnap Pest. szombat Krakkó. szerda Pest. péntek Leányfalu. 4 álmatlan éjszaka. jah és akkor hol van még Karlsruhe.(mondjuk ott jó ha elötte 3 napig nem is alszom, mert akkor végig szundítom az utat ;)

 azért ez fájt. ha olyan emberek szólnak be akiknek nem adok a véleményére az nem érdekel. de ha olyan valaki szól be akiére adok, akkor azt magamra veszem, és nem tudom lepergetni. 

na mind1. 

esik az eső. éljen.

 tanuljatok a hibámból: attól, hogy kicsi a szobám és rend van, attól még barromi sok kacatom van. eddig a napig.

amikor anyu lomtalanít, én mindig megnyugtatom magam, hogy milyen jó, hogy kicsi szobám van és nem fér el benne sok kacat(szemét). 7 év kolesz után kell rádöbbennem: nekem két szobám=kétszer annyi kacatom van. eddig az volt hogy volt 2 db koleszos doboz, azt nyár elején elraktam, szeptemberben meg vittem. de most nem viszem, és el kéne tüntetni a kacatosdobozokat...(amiből már inkább 4 van...) 

mit csináljak a konyhás dobozommal? zsákba bele, és spejzba be. 

íróasztalommal? ki kell ürítenem mert azt mondtam anyusnak nekiadom. ---> bazzi sok(k) szemét

és akkor a koleszból hazahozott kacatokról még nem esett szó.

kiraktam egy banánosláda ruhát megpúpozva. most kb még ennyi szemetet kell(ene) kiszórnom.

teljes agyhalál van. zene kell.

 eLL kettővel mert egy l-lel ő a kis göndör :D 

 sikerült addig addig tökölődni míg a 9000 Ftos jegyből 20 000 ftos lett. gratulálok. 

problémák: 2 hónapja írtam Zsófinak, hogy gyorsan le kell foglalni, nem nézte meg. mert minek is. ha megnézte volna most lenne jegyünk. olcsó.

másik: az emberek egész nap a fb elött ülnek mert visszaigazolni 2 perc alatt visszaigazolnak de egy kva emailre nem lehet válaszolni. 

jó jó jó. miből lesz kifizetve  abuszjegy, a tábor, a bahnkarte, a seminar, a biciklim? a felére megvan, a másik felére cserkót szedek. ja és még krakkó is. azt hiszem keresek valami hitelforrást.

 ma ez nem tudom már hányadik bejegyzésem. na mind1.

miért van az, hogy a pasik akkor nyilnak meg amikor én álmos vagy? éjfélkor. vámpírok :D

 tudtam, hogy a megfelelő alkalomra kell várni. 

18án hegyi buli Boriszéknál, autóval mehetnék is Ateszékkal. és másnap(na nem úúúgy :D) meg mehetnék Pestre a biciklimért. ez nagyon tökéletes lenne. 

más: a Milán, vajon hogyan talált rá a blogomra(mert a kebab senki más nem lehet...)

 MOST EZ ILYEN GONDOLATFUTTATÓS BEJEGYZÉS, AKI NEM SZERETI NE OLVASSA EL :)

itthon vagyok, rendet rakok a szobámban. már mindent úgy pakolok, hogy ezt viszem majd Franciaországba, meg ezt is. lehet, hogy csak egy hátizsákkal kéne mennem. Spanyolországba is elég volt annyi. Eszembe jutott a kő amit kaptunk az út végén, rajta egy sárga nyíllal. Lassan egy éve volt, amikor azt mondtam, hogy én biztos nem fogom még egyszer megcsinálni. Kizárt. Most mégis azt mondom, hogy alig várom, hogy dolgozhassak, hogy gyűjtögethessem a pénzem, és még egyszer elmehessek. Elmennék 1000 helyre a világon, el is kezdtem a listát írni. de valahogy mégis annyira erős bennem a késztetés, hogy még egyszer, de most még egyszerűbben. Talán az északi út jobb lenne. óceánparton nincs az a sok "caminoturista". és most indulhatnék Franciaországból. de meg kéne tanulnom spanyolul. 

tavaly is már úgy jöttem haza, hogy kb 1 hétig hálálkodtam Flórának, meg a mai napig akárhányszor találkozok vele, hogy elvitt magával. persze nem volt mindig könnyű vele, de jó volt. 

azt hinné az ember, hogy persze jó buli, meg gondtalan élet, csak gyalogolni kell. nem. ez nem igaz. ott ugyanolyan problémák vannak mint itthon, csak tudja mindenki azt, hogy hiába fáj a lábad, hiába van 5 vízhólyagod, hiába van hely a szálláson: MENNED KELL TOVÁBB. és soha nem azt néztük, hogy hány km van még összesen. mára még 6, az másfél óra kb. utána fürdés, evés, mosás, alvás. reggel meg újra felkelsz veszed a botod, a cipőd és a hátizsákod, és nem hagyhatod abba. 
sokan mondták, hogy irigyelnek a kitartásomért. és azt mondom, ha nem lenne hitem, nem lenne kitartásom sem. 
a napokban tűnődtem el azon, hogy marha nagy mázlista vagyok. lehet, hogy sznob iskolába jártam, lehet, hogy nem volt az sem tökéletes, de olyan tulajdonságaimat fedezték fel, amire én lehet hogy csak 60 évesen ismertem volna rá. az általános iskolámnak is sokat köszönhettem. szerettek  a tanáraim(a többség). :P 

szóval a lényeg, hogy annyi mindenért lehetünk hálásak az életben, és mégis állandóan csak siránkozunk, hogy ez nem jó az nem jó, így néztek rám, úgy néztek rám. az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy mindenki ÉRTÉK, és mivel magukról sem tudják a másik emberről meg nem hiszik el. és nem tartják tiszteletben.

szóval Vivát Camino :) 

ők azok és az előzmények:innen: www.mr2.hu/index.php

 először szidom mert eláznak a ruhák, aztán rájövök, hogy te kis buta csak ne szidd az esőt, nem kell öntözni. de első körben csak a port mosta le. de most már attól félek átázik az ablakom.

ma 6 évesnek érzem magam, mert:

cicás bögréből ittam, rosszullétig ettem cseresznyét, fáramásztam mint egy majom, és félek a vihartól.

 kint ülök a teraszon miután leöntöttem magamat kávéval. süt a nap. teljesen úgy érzem magam mintha nyaralnék. egy kicsit kell takarítani meg nincsen tenger, de amúgy a feeling. meg még net is van.

kérdezem én: kell ennél több? 

nem, de most megyek kérdőívezni a kis kölkökhöz.

 na ha fb-ra nem írhatok, mert megtiltottam magamnak kiírom ide, hogy el ne felejtsem:

végre írtak a franciááák :) köszi franciák(és nem is kell nekik az egészségügyis kiskönyvem) :D

jajjdejó sálálálá

 régen blogoltam. az élet zajlik. hol itthon hol Sopronban. most már én is igazi egyetemista vagyok, mert ugyebár addig  amíg valaki csak javítózni jár, az nem élet, de most megbuktam etikából(minő meglepő...) szóval nekem is lesz UV-m. haha. de amúgy végeztem, most kérdőívezek. 

rájöttem egy-két dologra, de már nincs kedvem leírni sem. 

mostanában az optimizmusom határtalan, kicsit fiúsan gondolkodom(kevés dologgal foglalkozok, és érzem, hogy élek) 

nagyon várom Krakkót, aztán meg Franciaországot ;) aztán azt fogom várni hogy hazajöhessek, közben 1000 dologtól félek. de most habituálom a félelmeimet. 

a sok napozástól, sok bennem a D-vitamin, erősnek érzem magam :D 

még egy valamit szeretnék: békatalpat venni és tengeren flesselni. meg elmenni valami ugrálós koncertre. ez kettő, de az első a lényeg.

 újabb így utazom: Lövőnél elalszom és Salköveskút-Vassurányban(Szhely elött) felébredek.
ma az volt, hogy egyedül ültem egy fél vagonban, és így aludtam el, amikor meg felébredtem, és hangosan, megjegyeztem hogy basszus(arra vonatkozóan, hogy már minnyá Szhelyen vunk) akkor vettem észre, hogy időközben elég sokan odaültek a közelembe :D

aztán hazajöttem, ettem, mostam, teregettem, epret csumáztam, pincét pakoltam/takarítottam, holnap meg fahordás. a szobámban meg ól van. disznóól. 

 komolyan mondom ennyit imádkozni, mint mostanában...:) 

de ez a jog... 3 órát azért aludtam este bekészítettem a kávét az ágyam mellé hogyha csörög az ébresztőm vissza ne aludjak, és még át tudjam nézni... csörög a telefon levertem az ágyamról ez annyira megijesztett, hogy nagyonis felébredtem, de azért a hideg kávét megittam, jog. eldőltem, elaludtam, 10 percre. 

én megtettem amit meglehetett, de nem csodálkoznék ha kettest kapnék, jobban parázok mint múltkor. (most már tudom, hogy nem babra megy  a játék...)

Nina! ha meglesz a 3as vagy 4es, nem leszek kicsinyhitű: esetleg az 5ös, akkor ma én fizetem a strandot :) ;)

na felöltözök gyors biciklizek egyet, aztán irány. :/

 hogy miért tanulok éjszaka? 

1. napközben meleg van
2. napközben mindenki beszélgetni akar. én is.
3. nyár van, és baromira strandra kell menni.

ennyi. ezért ma megtanítottam magam fájlt átkonvertálni :) nem is tudtam, hogy ilyen okos programom van. szőkéknek találták ki. 
aztán tanulgattam. beszélgettem. pólót rendeltem volna, ha nem lenne ilyen drága a postaköltség. elküldtem a Ninát fürdőruhát venni, aztán elmentünk strandra mert miért ne? :D 5kor mentünk, nagyon kevesen voltak, elmesélem, hogy is nézett ez ki:

Linda és Anna. kezdjünk a kismedencében. hmmm dejó meleg a víz. 2szer orra estem mert lépcső van abban a köcsög medencében. jó, inkább menjünk csúszdázni. menjünk. szívárvány. kék. narancssárga.(itt jegyezném meg, hogy fáj a fencsim :) nagyon-nagyon-nagyon sokat csúszdáztunk. már éppen abbahagytuk volna amikor(gondolom fogadásból) az úszómester srác(Istenem, kérlek adj egy nyarat amikor úszómester lehetek...) aztán csúsztunk párat 4en: Linda, Lajos, a hurkás kisfiú, meg hurkás én :) de baromi vicces volt.

aztán napoztam a medencében, persze színemet az továbbra is a bálna zsírjához tudnám hasonlítani. odajön Lajos: "ne nézz hülyének, meg bunkónak, de a barátommal fogadtunk, hogy hány évesek vagytok?"

mennyiben fogadtatok? pénzben vagy piában? pénzen. és te mire tippelsz?

Lajos: te 16, barátnőd 17.

én: aha. és a haverod mennyire tippelt? 20, 21.

hát akkor buktad a fogadást, a Linda 20, én 19 vagyok. 

mától fogva minden 2. nap ők dolgoznak. kár, hogy nem tudom a vezetéknevét, vagyis lenyomoztam, de nem találom a srácot se faceookon se sehol, de műtős szóval ...:D de az egy valag pénz ha annyit járunk strandra. ár egyszer élünk. több ilyen nyaram úgysem lesz. :D

 baszki. azt a kurva. nemérdekel, hogy hogy írok, de ez nem maradhat leírás nélkül. 

bazmeg. 

 egyetlen egy dologtól félek frogal kapcsolatban. félek, hogy túlságosan megszeretem. eddig minden országot megszerettem és visszavágyok, ahol voltam. el kell határoznom, hogy hazajövök. 

azért érdemes sétálni... az emberkét ráhúzni oda ahol a pont van :)

http://maps.google.hu/maps?hl=hu&q=88+Boulevard+Clemenceau,+29480+Le+Relecq-Kerhuon,+Franciaorsz%C3%A1g&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.&um=1&ie=UTF-8&hq=&hnear=0x4816b0ad38418d33:0x284309b92e6bb34b,88+Boulevard+Clemenceau,+29480+Le+Relecq-Kerhuon,+Franciaorsz%C3%A1g&gl=hu&ei=gufYTdn9JcqQswaG7cT3Ag&sa=X&oi=geocode_result&ct=title&resnum=1&ved=0CCMQ8gEwAA

 rájöttem hol rontottam el. kezdem érteni a hülyeségeimet. és ez most megnyugtató. nagyon is. igaz, hogy pszichóból(is) repeta lesz. de megcsinálom. 

most már mindent értek.

 rettenetesen alulmotivált vagyok. 

vagyis van motiváció, de valahogy nem tud érdekelni az ami itt és most van. 

jobban foglalkoztat a mi lesz majd kérdés. 

 Édes Istenem!

azt hiszem arra a pontra jutottam, ahol tényleg csak az ima segít. 

meg az, hogy tanulok. bár inkább végigimádkoznám ezt az éjszakát, mint jogot tanulnék.

sudár. menj már tanulni. (ez még nem tudathasadás, nem kell aggódni)

 kiábrándítóak.

főleg a csajok. az intrikák. a bunkóságok. a ahh. mindenki elmehet...

 épp eszembe jutott, hogy egyetem helyett munka. mondjuk bringásfutár. azt leszámítva, hogy nem bírnám, jó lenne. erre olvasom az e-mailjeim: az egyik bringás csaj írt, hogy nem nyomunk-e egy Fertő kört hétvégén. 120 km. de, miért is ne. ja. eljegyzés. shit. következő héten meg valami más bringás program lesz.

tanulás helyett biciklizni. biciklizve tanulni. tavasz van bakker nem akarok tanulni. jó jó nem hisztizek. go back.

 ma koncentráltan fogok tanulni. kikapcsolom a wifit. aztán ebéd. punnyadás. tanulás. biciklizés :) tanulás. holnap vizsga. tanulás. jog. pszichó. csütörtök Nagyfröccs. pénteken haza. szombaton eljegyzés(na nem az enyém, azért az para lenne...) asszem szombat este már visszajövök. vasárnap ? jövő hét tanulás. 

amúgy tök jó találtam az egyik ismerősöm ismerősét aki Beauvaisban van, ott ahová az Oli megy majd, és írtam neki, hogy nem tudja-e kik vannak Brestben, és kaptam 4 nevet akiket faggathatok. de majd csak hét végén. 

na és akkor most mának elég a maga baja, kezdődjék a móka. egy kis Pretty Lights. (még mindig roppant mód hálás vagyok ezért a zenéért.)

Nevelés és oktatás elmélete ruleeeez. :D

 amit a ház elnyel azt vissza is adja. hallottam ezt már párszor. most pl egy tök jó pulcsi került elő. csak sima zipzáras és szürke kapucnis jó nagy. de nagyon pihe-puha, asszem az óceánparton szeretni fogom. 

amúgy jó most itthon lenni, igaz, hogy Sopronban is szívesen lennék...;) de azért jó, hogy 9 és fél órát tudtam aludni. nyugodtan. 

nincs stressz(mert senki nem feszül körülöttem), sütött a nap. fújt a szél. meleg volt. most csöpörög. éppen alkalmas idő a tanulásra. 

és még valami ami jó volt a héten. annak ellenére, hogy a saját hülyeségem miatt kicsit húzós volt... 

szóval az volt, hogy szerdán elmentem a Gergőékkel tanszékre. Nagyfröccs tanszékre...:D és azt ugyan nekik is elmondtam(háromszor is...), hogy alkoholista népség, de valahol mégis más az egész. mert úgy isznak, hogy nem cigiznek és nem üvölt a zene. ha valaki beszél a többi kussol. mindenkit elfogadnak olyannak amilyen. ha hülye akkor annak. 
az mondjuk nagy szerencse, hogy nem kaptam semmi büntetést a nagy számért, mert egy-két csípős megjegyzést nem hagyhattam ki...:D szóval az a bizonyos dac-és védszövetség létezik.  szóval Vivát Nagyfröccs! :) röviden ennyi.

like Sopron. 

remélem tovább nem megy a számozás.

kurva szarul érzem magam(tudom undorító a nyomdafestéket nem tűrő kifejezés, de ez kikívánkozott) 

meg kéne csinálnom a pszichót, a kutatásban segíteni Timinek, beadandót írni intézménylátogatásra, önismeretre, szocpolra. 

tanulnom kéne jogot, nevelés oktatást, pszichót.

el kéne mennem hepatitis oltásra. meg kéne látogatnom a nővéremet(hátha koszorúslánynak kell lennem ;) szeretném meglátogatni a bátyuskámat is 3 napra. szeretnék fürödni a Balatonban és a Fertő-tóban. várom Krakkót és Lucát. meg a biciklimet. 

mindjárt mehetek futni, ami jó, mert most tényleg jólesne... 

rendet is kéne raknom, zenét is akarok hallgatni, kéne az mp3am, amit tönkretettem, mert olyan béna vagyok.

és haza is akarok menni, és 9 órát aludni a saját ágyamban. 

szeretnék füvet is nyírni, igaz hogy múltkor majdnem kinyírtam a fűnyírót :P(belesült a hosszabbító...:P) és szeretnék takarítani is. 

megint egyszerre kétmillió dolgot akarok. 

üssetek agyon. 

ja úszni is szeretnék, azt nagyon. az megnyugtat. ma el is mennék, ha nem ma lenne a szakest az én befogadásomra(hogy a Gergőnek honnan jött ez az ötlete, a mai napig nem tudom....:D) 

na mindegy, túlélem. sok szart túléltem már. és legalább az allergiám nem jött még elő.

 mindig azt hittem, hogy okos vagyok és tanulok a hibáimból. a nagy szart...

megint mindent utolsó pillanatra hagytam. hülye Sudár. meg fogok halni jövő héten meg ezen. mindegy hazamegyek alszok egyet aztán meglátogatom a Pirit, aztán tanulok, füvet nyírok, közben napozok, tanulok, kiganalyozom a szobámat, tanulok. beadagolom anyusnak, hogy elmegyek Krakkóba a Lucával :P visszajövök, biciklizek egyet, tanulok. vizsgázok, tanulok, vizsgázok, tanulok. aztán tanulok. oh shit de rühellem én ezt. 

nem baj, holnap megyünk Atti bá'-val futni :P meg aztán este egyet inni. oh gád. mi lesz itt. és csütörtökön jééé bakker. nem akarooom. 

holnap nagyon kreatívnak kell lennem és ébernek. 

SUDÁR KAPARD MÁR ÖSSZE MAGAD! olyan nincs hogy a tanulás nyírjon ki. engem? ugyan. kissé olyan érzésem van, mint amikor a nyelvtan meg irodalom tételeket egy éjszaka alatt vágtam be...:D

 a sajttól lesznek ragyáim. mi lesz velem Fro.-ban? én imádom a sajtot...

meg amúgy hiányzik anyu lekvárja. 

és ha 3at kívánhatnék, akkor is csak egyet kívánnék, hogy néha legyen olyan idő amikor csak azzal kell foglalkoznom amivel éppen én akarok. 

 nos az van, hogy talán azért mert már nagyívben nem érdekel semmi. mondjuk ilyenkor mindig ez van, a legnagyobb hajtáskor megfutamodok, aztán valami miatt mégis nekiugrok mindennek de az utolsó utáni pillanatban. nem tudom miért van ez. 

na mindenesetre már várom, hogy csütörtök legyen, aztán meg várom az egy hét múlva csütörtököt, onnan már peace lesz. 

addig is zenét hallgatok és motiválom magam a tanulásra. és a biciklim is hamarosan elkészül. (most már tényleg :) 

arra is gondoltam, hogy ezt az éjszakát a beadandóknak kéne szentelnem és akkor okéba lennék magammal, de még ez az éjjel is kevés lenne... a holnap éjszaka is kéne. de nekem 9óra alvásra van szükségem, ez így sehogy sem jó. oh shit. haza is akarok menni, meg el is akarok már menni innen. és maradni is akarok. jajj már megint ez a kamaszos ambivalencia. :/ 

ez az etika film(the Crying game) meg kikészített.

 valóban iszonyatosan diplomatikusan viselkedek. mindenkivel úgy ahogy velem viselkedik. aki velem bunkó azzal én is bunkó vagyok, aki velem kedves azzal én is kedves vagyok, és vannak emberek akik lenéznek azokkal meg vagy nem tőrődök, vagy bunkó vagyok velük. 

és legtöbbször szeretnék bunkó lenni, de nem tudok. ez lehetséges? jó tudom, van amikor meg olyannyira bunkó vagyok, hogy a bunkóság szobrát mintázhatnák rólam. 

viszont a másik véglet meg az ha valaki kedves nem tud lenni. 

van itt igazság? létezik az a bizonyos aurea mediocritas, melyet drága Horatius vallott? :D majd talán ha Szent Péter fenyeget, oldalán Erzsébet nővérrel, hogy miért nem tanultam latint, na akkor talán ezt is majd megtudom. (ezt a legutolsó 3 sort a szívem csücskei patronások érthetik meg L akinek előadtuk a Mandival :)

na ennyit mára, megnézem miből élünk.

 hát ami itt folyik az több mint szappanopera.

a frontvonalak beálltak. van a jó és van a rossz oldal. persze nézőpont kérdése.

én független akarok maradni mert van amiben a jóknak van igaza, van amiben a rosszaknak. de könyörgöm mi a fészkes fenének kell szivatni egymást erre a maradék egy hónapra. könyörgöm ne már.

jólesz, hogy mindjárt vizsgaidőszak nem leszünk annyit egybezárva. 

de nem értem mi hat évig kb 40en folyamatosan egybe voltunk zárva a legnagyobb kamaszkori válságokban, és mégsem voltak ilyenek, meg tudtuk beszélni ha valaki balf... volt. és ennyi. jó Lucával egyszer pofozkodtunk, de azóta a legjobb barátnők vagyunk, mert lerendeztük normális emberek módjára, nem pedig fészbukon kommenteltünk, hogy ki a hülye. 

ha az emberek nem lennének ennyire korlátoltak, és szűklátókörűek, akkor észrevennék, hogy nem egy ember a hülye, hanem több. 

és reggel még az ujjamat is elvágtam. a zuhanyzó hőfokszabályozójával...

és még a jog ZH is elmaradt. hát mi jöhet még?

a Gábor is oltogatta a népet... hogy milyen jogon merte kinyitni a száját azt nem tudom, jó oké szólás szabadsága, de neki akkor is kuss lenne a mi csoportunkban. vagy a véleményét normálisan is elmondhatná.

de jó hogy esik az eső, legalább lemossa a vasárnapi sarat a biciklimről. talán most fel kéne fordítanom, hogy az alját is lemossa az eső :D biztos nagyot néznének, hogy én miért fejtetőn tárolom a biciklimet :D (vagy milyen állapotban voltam, hogy úgy raktam le :P)

inkább tanulok németet.

és még egy alap dolog: Nagy az Isten állatkertje és én azt hiszem itt már kerítés sincs...(nemcsak alacsony...)

nem baj, egyszer ez is múlt idő lesz.

 minél később visz rá a lélek a tanulás annál álmosabb vagyok. 

de most csakazértis megtanulom azt a tetves jogot. és még a németet is.

Szandra alszik 11 lesz 7 perc múlva. irigylem.

 komoly szervezési feladatokat igényel majd ez az elkövetkezendő 1 hónap... 

görcsben van a gyomorom is. 

 nos. ma volt a bringázz sopron és a eures-t szervezésében egy bringatúra. 55 km eltévedéssel együtt. 

valaki megjegyezte, hogy egy kis technika módosítással versenyezhetnék is... WTF? :D 

amúgy az első 10km-en nem esett az eső, dekkoltunk 2 órát(ebédszünet stb stb...) aztán elindultunk. szakadt. egy ideig nem zavart a víz, de amikor már arra asszociáltam, hogy a cipőmből akvárium lett, na az para volt. 

de jó volt...;) megérte. nem bántam meg. szeretem az esőt. és szeretem a bringásokat.

világbéke hangulatom van ma. csak indulna már el az a tetves reki CD... shit. azaz hogy scheisse.

nos vonatra pattantam és elmentem Bécsbe. 

annyira írnék egy összehasonlító bejegyzést de tök fölösleges. 

viszont ami jó: utaztam emeletes vonaton, ami turisztikai szempontból is kitűnő :D sokkal többet látni, csak azt sajnálom, hogy csak odafelé vonatoztam mert így csak az egyik  oldalt csodáltam meg :D meg egy kicsit a másikat. ami külön jó: bemondják, hogy milyen megálló jön, és ki is vannak írva a vasútállomások nevei(jó ez nem újdonság...:D) 

Bécs, ugyanolyan, mint eddig. szép, nem érzem magam úgy, hogy hu nem tudok németül, mert bécsben SENKI nem tud németül :P csak osztrákul(esetleg).

délelött apuval dolgoztam, 10 projektor a wirtschaftsuninak...na ja.

délután meg bolyongtam. és elfáradtam, de azért benéztem az egyetemre de akkor már senki nem volt bent. de én az osztrák rendszert még mindig nem értem, meg néztem ahogy izzadnak zh-közben :D 

ja és este meg megálltunk Eisenstadtnál megálltunk a Hundertwasser által épített háznál, egy parkolóban van. elképesztően jó, nagyon imádom ezeket a Hundertwasser házikókat. még ha nem lenne színes még akkor is jól néznének ki. mert formabontó formájuk van. mondjuk tudott valamit az a pasi...

 nos már egy hete mozog a fejemben a gondolat, hogy vonatozni szeretnék, kicsit más irányba, mint Kőszeg-Szombathely-Sopron. Sopron-Szombathely-Kőszeg.

úgyhogy holnap elmegyek Bécsbe, apuhoz. vinni akartam a biciklimet, de az 5 euró, és haza is kellene vinni Kőszegre, onnan meg vissza Sopronba. apu okos: bérelek Bécsben, ennek még utána kell járni, de ha drágább, mint a tömegközlekedés akkor maradunk a tömegközlekedésnél.  kell vennem gatyát, most remélem még vannak akciók :D 

vasárnap meg biciklizünk az európai állásokért. bár ez egy érdekes dolog... erről külön írhatnék, de itt inkább nem osztom az észt.

ma meg álláskeresési előadásokat hallgattunk :D Edit nénié jó volt, de az a csávó, aki zsebretettkézzel dumált, na én azt a gyereket ha HR-es lennék, úgy kiosztanám, hogy megnyikkanni se tudna... idióta.

amúgy mostanában arra jöttem rá, hogy azok az okos emberek akiktől úgy lehet okosságot tanulni, hogy csak x idő múlva veszed észre, hogy tanultál tőlük valamit. szeretem az ilyen embereket. nagyon is.

és utálom az önismeretet XY atyával. borzalmas.

röviden ennyi.

ja és GG: odavagyok a 19. részért. meg kell tanulnom angolul. komolyan. 

 reggel:

7:30: ébresztő, 10 perc szundi, kipattanás, reggeli, jog. Katesz jön: kaptam 2 cipőt Írországból. nagyon cukik. egyenesen imádom őket. :D

10:00: elindulok órára, elötte nyomtatni, fénymásolni kell. esik az eső, persze én nekem bringával kell mennem, mert akkor kevesebb időt ázok, és valóban(áldom az eszemet, hogy a zöld dzsekimet hoztam vissza...). jó suli melletti nyomtatós persze zárva van, anyádat, mindig akkor amikor legjobban szükség lenne rá, na mindegy. bicikli, okos dolog, jó akkor elmegyek felpumpálni  a kerekét, benzinkút, mindig szembe kell mennem a forgalommal... innen elmentem az EMK-ra a lővér printbe, ők mindig nyitva vannak. az önkiszolgálós nyomtatós-fánymásolós. de Annának: "Pettiiii segíts a zöld kabátos csajnak", heló én bénázok, (már megint,) de Peti szocpedes türelemmel segített. pedig nem szocpedes. 
eztán futás  etikára, még mindig esőben, etikán tanulás(jogot, amit sikerült kinyomtatni), majd etika után jött a nap híre: elmarad az a tetves jog ZH. érdemes volt tanulni és imádkozni egyben :D

jó ezután: kupaktanács Linda szülinap: Katesz, Timi receptet néz, addig én elmegyek DM-be, persze még mindig esik. aztán akkor postára is beugrottam... aztán SPAR. bevásároltunk, vagyis Katesz: Annus te majd viheted a kormányon a cuccaimat... ááá Kateeeesz. esik az eső. Annus felülhetek a csomagtartódra?(kár volt leszednem a kosarat hátulról...:D) aztán hazatekertünk baromi sok cuccal, plussz Katesszal.

kereszteződéseknél mondtam, hogy leszarom kinek van elsőbbsége én megyek, biztos, hogy nem állok meg :D így is volt.

aztán sütöttünk. kicsit sokat beszéltem és kifelejtettük a tojást az alapból, aztán mégis belekerült az is. aztán megint sokat beszéltünk, habot kevertünk, lekvárt is kifelejtettük, de az is belekerült. jó. Lindát is leráztuk, csak kicsit sejtette.

aztán 5kor Katesz kitalálta, hogy menjünk röpizni. én voltam a legbénább röpis, de elmentem. most mondjam azt, hogy fél órát bírtak velem játszani, aztán mindenki kiállt? :D aztán Katesszal adogattunk, akkor már nagyon ügyes voltam.

aztán hazajöttünk: menjünk el úszni. menjünk. Linda is jöjjön, persze jöjjön, Katinka megtanítja úszni mert ő olyan hajj de jól tud. (aztán kiderült, hogy mégsem.) én jót úsztam, fejlesztem a technikát én is, Katesz is. Linda tanulja, és ügyesen halad. 

pillangózni is elkezdtem, kandikamerás műsorba illő...

hazamenetel: én bicajjal őket Eleonóra néni viszi autóval. hamarabb haza kell érnem mint Lindának.

hát 3 szabályt szegtem meg: nem volt lámpám,piroson átmentem, és azt hiszem az 50et is elhagytam, bár montival elég nehéz...:/ 

aztán egy kis kalamajka az ajándékkal amit már le se írok, mert már én is elunom az életemet mire ezt a sok szart leírom :D

a lényeg: esős, de szeretem az esőt. morcis, de nagyon jó volt Lindusnak meglepit csinálni. biciklizős,röpizős,úszós nap. és este: halálra nevetős. és még a jog zh is elmaradt. 

és még a bátyám sem felejtett el visszahívni. :D

éjjel eszembe jutott, hogy mi a legfontosabb dolog: a bizalom. bizalom nélkül mindenki megsütheti a maga pecsenyéjét.

amúgy meg úgy döntöttem jog ide, jog oda, ha sikerül, ha nem, elmegyek Bécsbe. hiányzik a tömegközlekedés. 

és következő hétvégén meg Pestre, mert virrasztás lesz :D

 tudom, hogy nem blogolnom kéne most, de muszáj leírnom.

azt hiszem blokkolta az agyamat a rettegés a holnapi jog ZH-tól.

mondjuk ez a zene kegyetlenül jó. hála Annuskának!

https://www.youtube.com/watch?v=ABLTmtQkjf4

igen ez sokszor eszembe jutott, hogy ez a két dolog kell egy gyereknek: szeretet és kötődés. hihhetetlenül jó, és mennyire igaza van a pasinak, hogy havi 4000 egy képviselőtől. 

nem kell ide szociálpedagógusi diploma... csak egy kis lélek.

 az lesz, hogy június elsején levizsgázok nemtudom miből, aztán hazabiciklizek. és kitör a nyár. egy hónapig. aztán elmegyek táborba 10 napra, aztán hazajövök táborba, és ez így lesz jó.  aztán július 28-n elrepülök. 

és az lesz, hogy ez fog éltetni a tanulásban, ez fog motiválni, hogy Sudááár addig tanulj míg csak 20 fok van, hogy 30ban már ne kelljen. ez lesz. 

 eszembe jutott a camino, gondoltam megnézem a képeket. újra és újra eszembe jut, hogy mennyire elmennék megint, nem azt mondom, hogy még egyszer, hanem megint és megint. 

van egy olyan képem ahol a szociálpolitikai minisztérium elött pózolok :D 
tényleg meg fogok tanulni spanyolul. a nyelvtanja ugyanolyan, najó, hasonló, mint  a franciának. :D le pijama(pihháma) a kedvenc szavam. :D

MAdrid is jó volt, és Barcelona is, Barcelonában nagy kár, hogy nem fürödtünk... dehát választani kellett: tenger, vagy Sagrada Familia... 

 57 perce ugat, megállás nélkül, ritmusosan, és kiba....baromi idegesítően. leütöm. nekirontok nagykéssel és elvágom a  torkát. megmérgezem. megverem. rálépek a farkára. nekidobok egy sünit. erős pistát teszek a vízébe. ennyi jut eszembe.

 egy darabig érdekes, aztán egy idő után a pszichológia is unalmas lesz. ettől frusztrált leszek. a frusztráció a haragot előzi meg, a pszichológia szerint. és most akkor magamra haragszom.

inkább megyek krumplithámozni.

ennyi szart megtanulni... emberekkel meg soha nem fogunk találkozni... még mindig utálom a magyar oktatást. de azért még mindig Magyarország az én hazám Budapest a fővároskám, csak ott érzem jól magam ahol kitörhetem a nyakam :D 

 hát még egy hét szünetnek nagyon tudnék örülni, akkor napozhatnék még, olvashatnék még, takaríthatnék, tanulhatnék, találkozhatnék emberekkel. 

annyi baj legyen. egyszer már csak lesz nyári szünet :D

 heh megkaptam a hivatalos levelet, hogy mehetek en France, je je je :D

10 napos tábor itthon aztán július végén go. 

azért a jó tanulást! ottvan a levélke végén...:D

 nos, ma az volt, hogy a postán adtam fel a csekket, visszakaptam egy 500ast meg 2 db 200ast. az egyiket leejtettem, és azt hittem, hogy az elöttem álló pasi ejtette le. lehajoltam, felvettem, odaadtam neki, mire ő széles vigyorral nézett rám, hogy köszöni szépen, én meg magamban nyugtáztam, hogy na most már ő is tudja, hogy Kőszeg világvárosban ilyen becsületesek az emberek, aztán amikor rám került ismét a sor, látom, hogy csak 700 ft van a kezemben, ó hogy a jó édes anyját, annak a köcsögnek, hát ezért mosolygott, mert ő tudta, hogy nem az övé, hanem az enyém az a 200as, és egy büdös ..... szót nem szólt volna... hát ennyit az emberekről. i love everyone. 

aztán ezelött meg az volt, hogy be kellett ugranom a pont boltba, beszélgettem a nénivel, meg a lányával, nagyon sokmindent megtudtam abban a fél órában. igazán kedvesek voltak.

majd lementem szombathelyre, ahol kiderült hogy 7000 ftért fordítanák le az anyakönyvi kivonatomat. szidtam az ő felmenőiket is...:D a buszon, mint mindig most is olvasni akartam, ebből lett megint a nagy gondolkodás: eszembe jutott spanyolország, és az, hogy legközelebb olyan helyre megyek ahol érteni fogom az embereket, és hogy ez mennyire jó is, amikor mindenkivel a saját anyanyelvén tudsz beszélni. aztán erről az jutott eszembe, hogy én nem arra vagyok kiváncsi, hogy valahol milyen épületek vannak, vagy milyen virágok, vagy milyen a tenger. arra is. de inkább arra, hogy hogyan élnek az emberek, mit tartanak fontosnak és mit nem. és ehhez elengedhetetlen az, hogy beszéljek a nyelvükön, ilyen lesz most Franciaország, és így hogy már biztos, hogy passzív évem lesz, szent elhatározás, hogy megtanulok angolul és spanyolul. hazajövök, egy őszi félév, aztán tavasszal irány Barcelona. és ha lediplomáztam, elmegyek Erdélybe egy nyárra mondjuk. és caminozni is elmennék mégegyszer... de csak ha már tudok spanyolul, és kiosztanám a tehenes-palacsintás nénit :D

de egyenlőre jogot tanulok :D

ilyen nincs. a szocped vonzza a hülyéket és én is. 

fb-on,(baaaz fészbukon.... ez már gyász.) rámír a srác, hogy szép vagyok, lenne-e kedvem megismerni? ember az egy fotosoppos kép...  megfogom kérdezni hány csaj mondott már igent neki... bár rajtam kívül tudok egyet aki leoltotta. de hogy lehet valakinek akkora önbizalma, hogy továbbra is próbálkozzon...

de miért nem megy el bulizni és szed fel egy csajt? ül a fb elött. gratulálok. tapsvihar.

amúgy ma napoztam kb 3 órát és úgy leégtem, hogy huh. :D

 Kamilla 6 éves, és kint laknak a mezőn egy kis aranyos házikóban, egy egész mező van a tulajdonukban. 

Nagyon örült amikor meglátta, hogy nemcsak anyu ment, hanem én is. Rögtön megtudtam a fontosabb infókat, szeptemberben suli, ahová nem akar menni, mert ott nem lehet játszani. Igen ez elég nagy veszteség, én is emlékszem. 

Aztán bementünk a házba, rettenetesen utálok barbizni és természetesen barbiznom kellett, és amit még jobban utálok, hogy nekem kellett lennem a fiú barbival. egy szerencse: Kamilla olyan mint én, a barbizást 3 perc alatt megunja. jó akkor ő megmutatja nekem, hogy mi az a 21 betű amit már ismer és olvas. ez is megvolt. akkor elolvastam neki a Hamupipőkét(mint kiderült én csak azt tudom kimondani, hogy Hamupüpőke.) aztán kimentünk az udvarra. végigrohantunk a mezőn, itt éreztem, hogy nem 19, hanem 6 éves játszópajtás lett belőlem. 

megmutatta a várát amit egy Kristóf nevű sráccal épített, csak azt kellett mondanom, hogy most olyan mintha ő lenne a királylány, már jött is a sztori: nézd ez a tégla a  lábtörlő, ez itt a tévé, itt pedig nézheted ezen a résen az ellenséget ha jön. egyébként én azt szeretném, hogy a Kristóf legyen a királyfi, és akkor engem majd feleségül vesz. innen föntről belátni a birodalmat. de most menjünk biciklizni.

mentünk én most nem bicikliztem viszont futottam(szerencsére tudtam gyorsabban futni, vagyis az elején ugye hagytam hogy legyőzzön, de Kamilla okos 6 éves: Anna ne színlelj, tudom, hogy hagytál nyerni. hoppá.) visszafelé nem hagytam. :D aztán még egyet kellett versenyt futni, aztán fociztunk, mert miért ne.

És a legtanulságosabb dolog, hogy mire emlékszik egy hatéves: egy rémálmára, amikor a szülei és a tesója meghalt. És ez egy ovistársa miatt történt aki folyton piszkálta. 
Azt is megtudtam, hogy a lányok folyton ármánykodnak, óó igen ez ismerős...
És egy fontos dolog a buta szülőkről: Kamilla anyukája engedi iskolába menni a lányát, hogy egy osztályba kerüljön a barátnőivel, egy ikerpárral. És akkor a buta szülő: Kamilla meséli, hogy tanakodnak a lányokkal, mert Éva, az ikrek anyukája külön iskolába akarja őket iratni... tanakodnak, Kamilla szavával. De miért nem járhatnak egy suliba??? 

őrület... na megyek kávét inni, mert reggel felkeltett a Lenke néni... és még aludtam volna. most meg emgyek az unokaöcsémékhez na és ugye Milla, Milán plussz a kutya= totális lefáradás agyilag.

 jajjj tiszta hulla vagyok a karjaimat alig érzem és mindjárt 4 óra, de annyira jó ez a hétvége...

itt az IVM, az Elly holnap hazavisz autóval, úszónap van, és egy rakás embert megismertem: a lottós srácot, egy FMk-s srácot, meg a soproni CM szervezőjét, hoppá hoppá, továbbá ugyanolyan gyorsan úsztam mint egy vízilabdás. aztán elfáradtam pihentem, rengeteget bicikliztem, ja és újra tudok nullakezezni, segítettem Orsinak, megismertem egy fogyi srácot is, ma minden volt, olyan mintha egy nap alatt bejártam volna a földet, és minden jó dolgot megtettem volna. 

ja és ennek tetejébe még a bringám is készül. bár nekem már akkor is azt mondtam, hogy készül, amikor még csak elméletben készült. 

szóval ez egy ***** jó nap/hétvége.

 egyszer írtam arról, hogy az tök jó lenne, ha a pesti barátaim itt lennének Sopronban, mert Sopron jó, Sopron szép, Sopron barátságos, se nem nagy se nem kicsi. 

nos, ma részben teljesült ez a nagy ötletem, mondjuk a mag a patronás mag hiányzott...Kati,Luca, Manu...

mondjuk az vicces volt, hogy bicikliztem és egyszercsak nagy fékezés: JÉÉÉÉ szia Zsiráf, hátte hogy kerülsz ide, Sopronba? (valami TDK-t csinálnak...) és te? ööö én itt tanulok :P
na igen, amikor eljöttem Pestről ahol ugye akárhol vagy patronásokba botlassz, nem kell aggódni itt is úgy kezdődött, hogy az egyik tanáromról kiderült, hogy patronás volt... aztán Mandi is itt van... egy városban ennyi elég is belőlünk :P 

de ez a hétvége megint tetszik, új emberek, meg a régiekkel találkozni... mondjuk nem is gondoltam volna, hogy ennyire fognak nekem örülni :) márpedig de. 

a másik meg, hogy 24 óra múlva én úszok, mint hal a vízben. igen éjjel :) meg holnap délben is úszok... szóval akkor kb 10 óra múlva, meg kb 22 óra múlva :) szipi-szupi lesz :P

vasárnap meg go home beesek ebédre hullafáradtan, jó lesz már hazamenni. hiányzik az otthoni ágyam. meg jó lesz tanulni. kint a kertben. 

 előre szólok, hogy ezen a hétvégén nagyon sok Anna rájön bejegyzés fog születni...

az első amire inkább rádöbbentem: a kiváncsiságom kiterjedt a házak belsejére. ezért jók a mediterrán országok, mert ott mindig nyitva az ajtó. és senkit nem zavar ha bebambulok. de pl a villasor villái nagyon érdekelnének belülről... 

na megyek szép rendetrakni.

rendrakás megvolt, most apokalipszis mostot nézek franciául, és aminek külön örülök, hogy érthető, és találtam hozzá francia feliratot. ami megint külön öröm. szar film, nem nézem végig...

elveszett a szemüvegem, aztán meglett, a nagy ágyáthúzásban beesett az ágy mögé...

egyre jobban szeretnék menni Bp.-re... Luca miatt meg a bátyám miatt, gondolom nem jön haza húsvétkor...

 nem hittem volna, hogy az első szakmai készségfejlesztésnél lehet valami rosszabb: de lehet.

kutatásmódszertan, a semmit ragozzák órákon át. és ma ez a hogyan idézzünk másoktól dolog... kedvem lett volna beszólni... és ennyire unalmas, hát nem térek magamhoz...

a másik ijesztő dolog, hogy 3-an lakunk a szobában, most, hogy ketten hazamentek full rend van, persze nálam nincs. huh ez fura lesz...

 hát ez kivételesen nagyon nagy ötlet szerintem.

szocpol: A magyar társadalom kulturális tükörképe, ezen belül ugye tömegkultúra, és azon belül:

A BICIKLIZÉS TÖMEGKULTÚRÁJA 

hát eszem megáll ez annyira jó ötlet :) és a diám hátterét is tudom már. ez nagyon stílusos lesz...

 az a nagy baj, hogy nem tudom eldönteni mi legyen. megcsinálok pár tárgyamat, de akkor is tuti csúszok az egyetemmel, vagy halál nyugalommal passziváltassam ezt az évet, és akkor még az államilag támogatott éveimből sem fogy el feleslegesen két félév, és akkor mehetek ingyen MA-ra.

megcsinálok pár tárgyat pro: kevesebb lesz az utána levő években, megmarad a kapcsolat a többbiekkel, de utálni fognak, hogy én zéró órárajárással az ő mindneükből élek.

contra: új évfolyam, új emberek, új hülyeségek. és plussz egy év Sopiban. az azt jelenti, hogy 23 évesen fogok lediplomázni itt. ha Szabi nem húz meg jogból... végülis az nem is gázos. 

na akkor higgadtan még egyszer, eddig féltem a változásoktól, és utáltam az új közösségeket, mert új emberek új hülyeségek amiket meg kell szokni. oké oké, hogy most ezt leküzdve cselekedhetnék, de akkor meg igaza lesz Iminek, hogy ez a kiscsoport egy év múlva nem az a kiscsoport lesz, de honnan tudom én ezt? (vagy ő honnan tudja...)

és mondjuk ha passziváltatnék, az azért is lenne jó, mert egy év alatt megtanulhatnék frankón angolul, vagy spanyolul és tényleg elmehetnék egy fél évre Barcelonába, mert ugye a szakmai fél évem meg is lenne. hm elgondolkodtató. 

na most örülnék ha okosabb lennék, vagy bátrabb, vagy vakmerőbb.

ohh merdre, je déteste ca, j'en ai marre... 

jó alszom egyet.

 nagyon örülök ennek a virágos cipőnek. komolyan mondom nagyon jó. szar a kedvem?ránézek és máris jó lesz :) meg, amúgy is, olyan, mintha mezítláb sétálnék, és ez vicces.

ahogy kezd tavaszodni, kezdem megszeretni Sopron hangulatát, az embereket eddig is szerettem, mert ha én mosolygok ők is mosolyognak, és ez jó. de most úgy minden sokkal jobb, sok a biciklis, a fák gyönyörűek, a bokrok is: például olyan szép lila színt még életemben nem láttam mint ma... 

a hajam is nől, de le akarom vágatni, vagyis nem tudom vágassam-e vagy ne. mert hosszú hajú jó frizurám még nem volt, kivéve amikor göndör volt, de az szenvedés, hogy normálisan álljon, viszont rövid jó séróm már volt. ez a hét dilemmája.

 miért van az, hogy én még 8 óra alvás után is képtelen vagyok felkelni? visszafejlődök? 

 ma ez egy ilyen vidám nap ismét. nincs itt senki. most tök jó ez a nyugi. reggel 8:24  kor magamtól felébredtem, mozdulni nem igazán tudtam. azt hiszem a vérnyomásom ekkor a nullához konvergált :) aztán nagy nehezen kimásztam felöltöztem, és a hajammal 10 percet szarakodtam, hogy valahogy kinézzen( tegnap nem volt energiám és kedvem sem hajat szárítani, és ma szénaboglya-effekt volt. na aztán 8:55kor pislantottam az órára, hoppá, rohanás, bicikli, tekerés, és csak 2-3 percet késtem. :)

eztán elmentem teszkóba, ami azt jelenti 10-kor indultam, és olyan dél körül értem vissza :)

na a lényeg az, hogy már múltkor is ültem a cipők elött és sóhajtoztam, hogy de szeretném megvenni. múltkor lemondtam róla. ma viszont felpróbáltam. kis futkosós, vékonytalpú, és virágos, és olcsó. teljesen megőrülök ezekért a virágmintákért... (lehet, hogy ez a sok cukiság-mánia a Mancitól ragadt rám? :D) 

szóval most van egy szép, virágos, futkosós cipellőm. 

egyre több dolog jut eszembe ami hiányozni fog, és egyre jobban rájövök, hogy nagyon sok szép hely van a világon, de ilyen szép nincs még egy, mint Magyarország. 

két néni ült a padon.

A: elnézést tudnának segíteni, hogy merre van a Sörházdombi-kilátó?
N: aranyoskám, én nem itt lakom. külföldön, Franciaországban.
A: a fene megette. de milyen szépen tetszik tudni magyarul...
N: hát drágaságom, az anyanyelvemet csak nem felejtem el. 45 éve élek kint.
 

nekem elég sok dolog végigfutott az agyamon, leültem volna és kifaggattam volna, hogy mégis ugyan miért ezen a padon ül? hazajött meglátogatni a barátnőjét? vajon nekem lenne ilyen barátnőm, aki 45 év után is az? vannak gyerekei? kint házasodott meg? vagy a férjével ment? 

én azt hiszem szeretek beszélgetni az idősekkel, talán a Mária néni miatt, mindig jól megértettük egymást, ő mesélt én hallgattam, aztán kérdeztem, ő meg örült, hogy minden kérdésemre válaszolhat. 

ma nagyon pozitív napom van, csupa szép dolgot láttam, csak pozitív emberekkel találkoztam, és még a tegnapi óváriak is emlékeztek, hogy: "óóó itt a csokis lány!!!" (anélkül, hogy csokit kaptak volna tőlem :)

 nos 7:40kor startoltunk, és 16:10-kor érkeztünk. 42 km. átlagsebesség: 5 km/h.
az első kör nagyon rossz volt, idegesítettek a kerülők(a szándékos kerülők is és a sajátjaink is) ezt nagyon lassan nyomtuk le. a második kör visszafelé az jó volt, de nagyon mászós. a harmadik kör meg már erőnk végén volt, de ezt nagyon gyorsan lenyomtuk. Biusnak el kellett érnie a vonatot :) (elérte 17:00-kor)

a kedvencem a Villasor volt: olyan fullos villák vannak ott és olyan csodaszépek, nem ezek  a modern szarok... meg volt egy nagyon szép kápolna is, sípályán is átmentünk, elláttunk a Fertő-tóig, és a Panoráma körúton alámerültünk a panorámába. Felmentünk a Gloriette- kilátóba, ahol asszem voltam kiskoromban, vagy nem. Károly-kilátónál is voltunk. meg a Sörházdombi-kilátónál is. meg a cserkészkápolnánál is. ezek a nevezetesebb pontok. ja meg a Dalos-kő. ez a Sopron egy olyan hely, ahová eljönnék nyaralni, egy hétre és szép lassan fedezném fel a várost, minden kis zeg-zugot, ugyanis olyan zerge ösvényeken jöttünk, hogy csak na, nagyon sok kutya megugatott, de amint szépen megkértem őket, hogy ne ugassanak rám, bekussoltak :) ja és Taródi-vár, ennek utána kell néznem, mert nem hiszem hogy vár, de asszem holnap felbicajozok oda.

ami külön említést érdemel: leégtem egy csíkban, a nyakamnál, de csak a nyakam fele. :)

 elfáradtam, a karszalag meg lassan lerohad a kezemről. :) de ez a kalandpark esssznéletlenül jó volt, mondjuk elég sokszor volt, hogy majdnem leestem a nagy röhögéstől...:) amúgy tök olyan volt, mint kiskoromban a fáramászás, csak itt ki voltam biztosítva és köteleken futkostam, de büszke vagyok magamra, hogy mindent végigcsináltam! :) (volt aki a nehezebb feladatokat megoldotta úgy, hogy beakasztotta a csigáját aztán végighúzta magát) , de iszonyú jó volt.

meg amúgy a csapatversenyek is jók voltak, azért jó, hogy mindenki piásan jött, mert így akkorákat borultak, hogy öröm volt nézni, és ők is jól szórakoztak...:) 
a feladatokat úgy kellett pontoznunk, hogy 1-10 ig, nos nekem mindig könyörögtek, hogy naaa 10 pontot adjál, aztán hamar rájöttem, hogy miért ne adhatnék bónuszpontokat, és akkor mindenkinek megvan a maxpont :) a maxplusszpontot azért az átlószomszéd szoba csapat kapta, hogy továbbra is jó szomszédi viszony legyen, és hallgathassuk a HELLLOW-t és az UFOPORNÓT, ők 15 pontot kaptak :) aztán 13 volt a Mandiéknak(Patrona, közös múlt :) a többi meg 10, 11 és 12, meg Julcsi adott egy 7,5-et :) nehéz ilyenkor keményszívűnek lenni... főleg amikor olyan jót röhögök :) (volt egy mosonmagyaróvári csapat, akiktől konkrétan fél órán keresztül szakadtam a röhögéstől...)

jó volt, de hulla vagyok. megyek fürcsizni.

 nos tegnap kezdődött Dombóvárival. ingyen sör kupon. meghallgattuk, kikértük a sörünket, majd felmentünk a VUK tetőre, nagy eszmecserék közben meginni. majd elmentem gyúrtam a Biusnak sógyurmát, (remélem jó lett, és nem ég be vele az ovisoknál :), aztán Katesszal úgy döntöttünk elmegyünk greenbe, de miért is lenne ott bármi... jó akkor vissza dozóban(vagy mirage), igen , igen és betettem a lábam, ismét. bementünk és már megint csak 10 ember volt(8 csávó és 2 ronda lány). leültünk néztük a műsort, aztán egyszercsak felpattantunk, mert az ajjajjajj ment. aztán onnantól kezdett el szállingózni befelé a nép. jöttek a kispajtások :) egy darabig a zene is jó volt, az a táncolható zene, még a "ha az életben nincs már több móka" is volt. meg egy tankcsapda is, de amikor elkezdett sárga fény villogni és fluor mizu, na az tegnap is kivágta a biztosítékot nálam... aztán elmentem Katesszal összepakolni, és aludtam, ma meg Kalandpark, holnap 42km panorámamaraton. vasárnap meg sunshine és pszichó(ezt tudatosítanom kell :)

amúgy még valami, ami hiányozni fog: azok a greenes kis bulik, és az életben nincs már több móka telitorokból éneklése. (ja az egy év fro alatt. :) 

az egyetemekkel sok baj van. és a legnagyobb az, hogy senkit nem érdekel a mi véleményünk, azoknak a véleménye akik odajárnak.

ma éppen az jutott eszembe, hogy miért nincsenek jó szakemberek. a tanáraink többsége, azt sem tudja mi az a szociálpedagógia, egész pontosan én sem tudom. de nem is ez a fő probléma, hanem az, hogy tanítanak bizonyos tárgyakat, valójában meg mégsem.Mert azt nem mondják el, hogy na ezt a tárgyat itt és itt fogod használni, a kis buta meg hajlamos arra, hogy minek tanuljam én ezt meg úgysem fog kelleni. Igaza volt a Gábornak, még az anatómia is fontos, és az ápolás és gondozás is. és a családpedagógiának is van értelme, hogy mi is a családnak a feladata. na igen. én arra gondoltam, hogy miért nem olyan az oktatás, hogy vagy az, hogy bekerülünk, egy családgondozó mellé, és akkor megtanítja nekünk az elméletet is, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor miért nem olyan tanáraink vannak, akik ezt csinálják is gyakorlatban.

megmondom mi a megoldás: tanítsanak nyugdíjas szocmunkások, de legyenek kiképezve oktatásra, ne a történeteket mondják el, hanem kapjunk egy komplex képet, a fiatalok meg menjenek el egy idős mellé, aztán dolgozzanak, a legalja munkától elkezdve mindent, aztán ők is csinálhatnak amit akarnak, aztán x év múlva lehetnek intézményvezetők, akkor kapjanak maguk mellé gyakornokokat, tanítsák meg őket, aztán nyugdíjaskorban egyetemi tanárrá kiképezni, ennyi. vagyis nyugdíjas korban, ha van kedve és át akarja adni a tudását a fiataloknak, akkor dolgozzon. hiányzik a motiváció, és a tanárok meg azt látják, hogy óó micsoda szép szakma érdemes ebben dolgozni, meg milyen jó hogy szakvizsgáznak az emberkék, hát elmondanám én hogy miért szakvizsgáznak: mert az magasabb fizetéssel jár, ennyi. itt minden érdek, de akkor az érdekeket használják ki. mert vanakinek az az érdeke, hogy legyen  utódja. akkor vegyen maga mellé. 

a másik rádöbbenés: aki emberekkel foglalkozik, elfelejtheti a magánéletét. mint egy orvos, itt is van ügyelet, bármikor felhívhat, hogy a gyerekem azzal fenyegetőzik, hogy megöli magát. akkor nem mondhatom neki, azt, hogy bocs, az enyém meg sír, hogy éhes. szóval az orvosoknak is egy iiszonyú toleráns feleség/férj kell és aki pedig a szociális szférában dolgozik dettó ugyanez a helyzet. vagy ne legyen családja. de akkor meg nem lesz hiteles, mert milyen alapon mondja meg egy másik családnak, hogy a gyereknek nem jó az ha nem foglalkoznak vele, mert akkor a fejemhez vágja, hogy nekem nincs. hát igen. 

és ezek után a nagy rádöbbenések után felmentünk a tetőre napozni, és minden szart elfelejteni, csak élveztük, ahogy simogat a szél, és melegít a nap. ilyenkor elfelejtek minden szart, és rámtör a nihil, amikor nem gondolkodok, csak úgy vagyok. és ez jó. ez kell. nagyon sajnálom azokat az embereket, akik nem tudnak megállni pihenni, és folyton csak a darálóban vannak. és egy idő után megszokják, azt hiszik ez a normális, és aztán egyszercsak robbannnak. nem, ez nem jó. pihenni kell. még akkor is, ha sok a feladat. 
most elmegyek egyet biciklizni még, aztán egy kicsit tanulok, aztán Stand Up. 

 hát. én eddig is utáltam a dózót. sorry, már mirage...
1. éjfélkor még senki
2. egykor nem minősítendő emberek
3. amikor megszólalt a fluor Mizu, na ott pattant a fonál. 
én sokmindent kibírok, és sokmindenhez tudok jópofit vágni, de ehhez képtelen voltam. 
ez a hely az egyetem alja. 
nem, ide soha többet, ehhez még ha halálra iszom magam sem lesz vidám, és "jól érzem magam" fejem. 
egyszerűen s z a r . ennyi.
én a greent favorizálom.

az nem létezik, hogy lenyomjon ez a sok szar. meg az emberek, hánemá, hogy én mások miatt legyek kiakadva...

akkor is vidám leszek. és ma akkora életbölcsességekre jöttem rá, többek között arra is hogy ezeket felesleges leírni. 

a lényeg az, én a hülyékkel továbbra sem fogok foglalkozni, és engem senki ne idegeljen azzal, hogy "úgy felhúztam magam XY-on"(Nina, te mondhatod, tőled elviselem, de mástól nem). most komolyan, minek idegesítsem magam mások miatt? hülye? hülye. megtudom változtatni? nem. akkormeg???? levan ejtve magasról. habituálom a hülyéket is.

ez a romológia azért volt jó mert véleménykifejtés volt kulturált formában. hihetetlen. :)

még 116ot kell aludnom Fro-ig. tavaly a tanítási napokat számoltam. és ami hiányozni fog: 
a barátaim, és a pöttyös guru. a többit túlélem. na mindegy. végülis azt mondják, hogy a fogyiktól nagyon sok szeretetet kap az ember. :) 

és végül zene, mert 12. közös bőgések, és mert menni kéne(most épp aludni)

honvágyam van az alma mater iránt :) egy-két liba hiányzik onnan :)

 tegnap éjjel 2ig nem tudtam elaludni(ez nálam elég meglepő...) olvastam, osztottam, szoroztam, nagyon járt az agyam, hogy mi lesz. na gondoltam nem baj reggel felkelek 7kor, elbiciklizek a teszkóba, bevásárolok, aztán elmegyek a telekis órára, aztán hazajövök takarítok.

na ebből az lett, hogy: 7kor csörög a telefonom, a fene kel fel, túl szépen süt a napa. fél 9kor hív a Linda, hogy fél 11re lesz itt. na jó akkor elmegyek bevásárolni, és hazajövök takarítok, aztán kimegyek elé. ebből meg az lett, hogy sokat nézelődtem, és egyenesen a vasútra mentem. ott megreggeliztem :) aztán jött Nina.

olyan 11körül elkezdtem takarítani: kezdtem a hűtővel. ezt inkább nem részletezem. háromnegyed óra. aztán kiporszívóztam, felmostam, a kukát lemostam, az ágyneműtartókat kiporszívóztam, azt asztalomat lesikáltam, a szekrényemben rendet raktam, csináltam helyet a cipőimnek, ebédeltünk, 1 liter tejet megittunk ketten. ja és még el is mosogattam. és a sok sok kacatomat most szép rendbe raktam, az asztalomon van hely! 

úgyhogy mától tanulásterápia. :(

 ma csodás szépre lemostam a kerti székeket, közben tiszta víz lettem, de  a legszebb az egészben, hogy nem fáztam(pedig hideg víz volt...).

na ami viszont őrület, hogy csak pár dolog kell, de mindenért fizetni kell: erkölcsi bizonyítvány,születési anyakönyvi kivonat hivatalos fordítással, jogsi, érettségi, nyelvvizsga, oltási kiskönyv, fényképek, és kb 20 oldalt ki kell tölteni, meg egy csomó mindent leírni...

haza kéne ugranom a héten...(ilyenkor azért roppant boldog vagyok, hogy közel lakok.ja nem: lakik, akkor lakoM :D)

és még tanárok után futkosás, hogy ugyanmár engedje meg, hogy nem járok be órára csak levizsgázok... én megőrülök, ha csúszok egy évet... na jó arra az esetre is van tervem, nem aggódok, de azért már mégis...

ooohh a fene Katának meg kell írni egy kérvényt ohh neee. 

na jó: a héten nincs fészbuk. ennyi, meg egy bambi.

 nos hála az égnek, hogy a nővérem nem olvassa  blogomat. :) szóval ma 7 órát voltam náluk, csak azért hogy kiderítsem hányas jegygyűrű kell neki. (52es) de felpróbáltattam vele a ma vett gyűrűmet, merthogy a Lindának vettem akinek akkora a keze, mint neki. (szerintem átlátott rajtam, mint a szitán, mert rögtön rávágta, hogy neki a legkisebb gyűrű kell, azaz 52es, ő sem hülye. :)
na mindegy aztán elmentünk fagyizni aztán a srácok kosaraztak, addig mi angoloztunk, majd franciát tanultunk, eztán hazamentünk vacsizni, majd elmentünk borozni.
az egészhez hozzá kell tenni, hogy a kis baba cipőmben mentem ami persze új lévén feltörte a lábamat rettenetesen, na mindegy.
de hazafelé amikor a busz lerakott(szerencsére az utcánk alján megállt ) és hátranéztem senki nem jött, előre néztem senki nem jött, lekaptam a cipellőmet és szaladtam hazáig. utoljára azt hiszem ovis koromban mentem az utcán mezítláb, és ezt már régóta meg akartam tenni. :) igaz, hogy meleg az nincs, de nem baj, ja de valamikor a nyáron meg mezítláb bicikliztem haza, mert papucsban utálok tekerni :D és csak egy kavicsra léptem rá nagyon-nagyon... de most már okosabb vagyok angolból, franciából, és rajtam már nem múlik az sem, hogy lesz-e gyűrűje a nővérkémnek. :)

 hogy nyomorgassam bele 10 percbe a lényeget? és miért ilyenkor kell a tesómnak nem telefonközelben lennie, hogy a manó vinné el. 

jójó egész nap ezen szenvedtem most már megcsinálom ripsz-ropsz nincs mese, de tejet hozhatna valaki. :D zárva a bolt. a fene.

 hűha. csak el ne szóljam magam... 

 minden szar után jön valami jó és minden jó után jön valami szar. :) 

vagy: egyszer fent, másszor lent.

mennék már el innen.

és ez ellen nem tehet senki. 

 azért vannak parás dolgok... néha olyan érzésem van, hogy a világ kifordult önmagából, és ilyenkor szólnék az embereknek, hogy hééé embereek!!! 

nem kellett volna egyházi iskolába járnom, akkor nem kaptam volna ilyen erkölcsi nevelést(ja de iccsanyám bepótolta volna otthon, azt amit az iskolában, nem kaptam volna meg, nos akkor jobb is volt ez így) és ha nem kaptam volna, és nem ilyen családba születtem volna akkor nem zavarna semmi olyan dolog, ami szerintem nincs rendben.  mindegy is holnap úgyis lesz etikánk.

de azért most kicsit nem mennék suliba, vagy megállhatna az idő. vagy ugorjunk és legyen augusztus. levegőváltozásra van szükségem. hiányoznak a pesti barátaim. a tesóim is. 

ilyenkor szeretnék újra ovisnak lenni... és akkor is az utolsó évet. az jó volt. 

najó és akkor legyen valami pozitív is: holnap sütni fog a nap, megyünk úszni tanulni :), lesz vicces németem, szipi-szupi romológiám. áhh megyek aludni meg meghallgatom mégegyszer EZT:

 július 5. : Santana koncert budapesten, menniiii szeretnéééék! :D

 írtam Katának, hogy audienciát kérjek tőle. kicsit parázok, hogy vajon engedik-e, hogy zéró óralátogatással hazajöhessek vizsgázni... 

mostanában pompás ötletek jutnak eszembe, hogy hogyan szabaduljak meg ettől az egyetemtől úgy hogy azért lediplomázzak, de azért valami hasznosat tanuljak is. 

és mostanában azt hiszem rettentő sokat várok e-mailekre..ismét. megkaptam egyet várom a következőt. meg várom a biciklim elkészülését is. meg a nyarat. 

ja és várom a jövő évet is. és angolul is meg kell tanulnom, vagy spanyolul. azért Barcelonába tényleg megpályáznék egy fél évet... na jólvan megyek aludni, hátha okosabb leszek az alvástól...

nem aludtam még el. elkezdtem nevfilóhoz keresgélni témát. mindig ez van. kitalálok egy számomra baromi érdekes dolgot, ami nem lesz uncsi és száraz. erre mi van? abból nem lehet kiselőadást csinálni, mert a lényegét össze tudnám foglalni 5 mondatban. amivel meg megfűszerezhetném(mert ugye büfészak...:) azt meg nem tudom, mert arról nem ír senki, hogy hogyan nevelik külföldön a kölyköket szociális érzékenységre. kutatónak kéne lennem, és közvéleménykutatónak és mindemellett filozófusnak és reformpedagógusnak., szocpedesnek és szocmunkásnak vagy Teréz anyának.

igazából az a legnagyobb baj, hogy én olyan problémákat akarok megoldani amit ember nem oldhat meg. tanulnom kéne Teréz anyától... egész Kalkuttát nem tudta ő sem kitakarítani, és a béke Nobel-díjából sme jutott az összes éhezőnek(mármint a vacsiból...) oh  most megint előtörtek a világmegváltó gondolataim, ez azt jelenti, hogy tényleg aludnom kell. 

de nem gond eszembe jutott még egy ötlet. talán a reformpedagógia legújabb vívmányai között lesz valami érdekes... vagy ez csak engem érdekel, megint csak? jajjjjj hüllyeee

ja és ha beírom googleba hogy a refped legújabb vívmányai a bátyám blogját dobja ki. ez a sorsom. o tempora! o mores! (ja és fészbukozni latinul roppant mókás...) :D

 hogy mindig találok valami tökéletes kifogást, hogy miért ne tanuljak...

tegnap takarítottam, mostam, vasaltam, utcát söpörtem, sőt még gazoltam is :D (meg ujjongtam, hogy mehetek Franciaországba)

ma meg "sajnos" jönnek a nővéremék, és hát mondhatok neki nemet? :) 

na de mivel ma egy kicsit borongós de mégis olyan jó hangulat van, álljon itt(is) ez:

és azt még hozzá kell tennem, hogy nagyon nincs kedvem ezt a beadandót írni... najó össze kell magam kaparni fél óra alatt megírom.(huha...) aztán csók a családnak.

 nicsak nicsak, csak nem Spanyolországba mehetnénk erasmussal? megtanulok egy év alatt spanyolul meg angolul hazajövök egy félév itthon és a tavaszi félévben elmegyek Barcelonába :D uhhhhh

 jó lenne már e-mailt kapni, hogy mehetek-e vagy nem. várakozásom mértéke, pontosan olyan, mint amekkora türelmetlenséggel vártam A nyuszit.  (a húsvétit...)

rendbe raktam a zenéimet. a könyvjelzőimet és mindent ami a gépemen van. mi lesz itt nap végére...talán még pár pszichó tételt is kidolgozok...:)

megkaptam a várva várt e-mailt. és meheteeeeeeeeeeek Franciaországba. hogy pontosan hová és mit csinálni azt még nem tudom de az már részletkérdés :D 

annyira boldog vagyok, hogy megyek is utcát söpörni a napos időbe, 20 fokba. :D

 ilyen még soha nem volt. úgy aludtam a vonaton, hogy semmire nem keltem fel. háromnegyed órán át. Sopron után elaludtam, és Acsádon keltem fel... és gyönyörűen sütött a nap. aztán ha ez még nem lett volna elég jó, hazasétáltam a vasútról. itthon enyém a ház. igazán jó, hogy most senki nem okoskodik bele, hogy ezt meg azt kell csinálni. :D és jelenleg pizsiben tévézek amit utoljára úgy 12 évesen tettem. és esti mesével kezdtem, egész konkrétán Fáncsi a kis kiváncsi elefáncsival. egy adag mosás is lassan kész lesz. :D

 ismét. na sötétben is szép és világosban is. ez egy annyira jó hely... minden út az erdő felé visz, és a legtöbb betonút egy erdei útban végződik, hihetetlenül jó kis házak vannak, nincsenek kutyák. egyszerűen tökéletes. :D

 szóval már egy ideje gondolkoztam, hogy a biciklimet úgy hozom vissza Sopronba, hogy azzal jövök. aztán itt a jó idő már két hete, persze most esett, de mivel ma úgy ébredtem, hogy sütött a nap, hát akkor ma biciklivel jövök. igaz, hogy fújt a szél, dehát szeretem a szelet.

anyu mondta, hogy nem fogom annyira szeretni ha szembefúj, de én megint keményfejű voltam, meg nem akartam következő hétig várni. hát elindultam.

á nem írom re részletesen. mégsem. azt aki akarná sem olvasná végig.
szóval kb 40 km!h-s totális szembeszél volt. végig. Groswarasdorfnál mentem le a főútról bicikliútra a B40esre. reméltem, hogy Horitschonban kötök ki, de azért megkérdeztem egy hapit, és mivel jó helyre kerültem, azt jelenti, hogy megis értettem :) aztán onnan para volt, mert nem voltak emberek és a sárga nyilat követtem ami egy mezőbe torkollott egyszercsak, akkor visszafordultam és egy másik bringaúton mentem az jó volt mert ismerős útra tévedtem ahonnan gyorsan le is mentem, és mentem Unterpetersdorfba innen földúton mentem, meg átmásztam a vasúti síneken, hogy Deutschkreutzba jussak, innen Kópháza, de onnan nem mehettem rá a 87esre, mert onnnan megintcsak kivannak tiltva a biciklisek, hát HArkán még sosenem voltam, hát mentem Harka felé, onnan ki, aztán megláttam a Sopron-Ödenburg táblát, és onnan már nagyon királyság volt. 

a széllel nem harcoltam és nem szidtam. béke volt. és kicsit camino feeling, mondjuk itt nem búza és puszta volt, hanem szőlő és dombok. :) és láttam 5 őzet, meg egy zsemleszínű nyuszit. 

ez volt a rövid verzió :)

mik elő nem kerülnek, épp most találtam meg a régi, kék nokiámat, ami szép citromsárga előlapot kapott miután egyszer mérgemben földhöz vágtam... és nagyon szerettem, hogy citromsárga, mert ilyenje senkinek nem volt :) 

(még lesz ide pár megtaláltam ezt-azt rész, mert lomtalanítok, most a szobámban. :)

ez a csengőhangom. ez keltett akkor amikor még nem akartam. számomra ismeretlen szám hívott:

Szia XY vagyok, lesz ma nálunk tanítás?( elég gyors volt az agyam, hogy felfogjam, hogy a március 15. miatt kéne lenni, nem pedig azért mert még gimiben vagyunk :D)

Nem, nem lesz.

Ja, mert a nővérem csodálkozott, hogy miért vagyok itthon és gondoltam megkérdezem, bár én is úgy tudtam, hogy nem lesz.

Ne aggódj mindenhol van, a benedeket kivéve...

Ja, és köszi, hogy múltkor segítettél kutatásmódszertanon...

Nincs mit, akkor szép napot.

6szor eltudtam volna küldeni, minden mondata után. vajon mi az ami megakadályozott abban, hogy ezt ne tegyem meg? mert ha így keltenek, hogy szombati tanítás, na az azért befigyel... mondjuk úgyis fel kellett volna kelnem, nem para, talán ennek köszönheti, hogy nem okoztam neki mély lelki fájdalmat...:)

megyek a kávémért. 

megyek kávézni. :)

  hogy én mennyire gyűlölöm a Nyugat- magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai karát azt csak csúnya szavakkal tudnám leírni. e legrosszabb átlag aki még kapott ösztöndíjat az 4,57. most egy kicsit szarcsi-foscsinak érzem magam, a 4,3-as átlagommal. esküszöm nem megyek be több órára, inkább elmegyek a teszkóba pénztárosnak. most ide megint egy nagy káromkodás jönne. és levegő és magam siratása. délután megyek a teszkóba.

hát azért azt hozzá kell tenni ez a nap úgy ahogy van egy rakás szar. de ami jó mégis az, hogy legalább nem minden nap szar valami, hanem tömbösítve. :D fő az optimizmus.

Linda tanul úszni. én nem tudom még biztos írok de most olyan spleen hangulatom van mint még soha.

legalább a puding szép sima lett :)

 na az van, hogy következő hétvégén már tényleg hozom a biciklimet, vagyis azzal jövök, úgyis csak a lapitopimat kell vinnem hoznom(azt sem feltétlenül :) és már meg is van az útvonalterv, úgy hogy ne kelljen főúton menni, ahol ugye elméletileg nem tekerhetek, dehát Harka felé  én tökre el fogok keveredni... :D

na mindegy, ez még várat magára. ohh talán holnap lesz infóm froról...:D

Chiemgau impressions from Mario Feil on Vimeo.

tegnap lemerült hála az égnek a telefonom, és nincs itthon töltőm. ma reggel felébredtem fél hétkor, majd visszaaludtam fél nyolcig ekkor felkeltem hupikék törpikéket néztem, és ismét elaludtam egy órára. 

tegnap helyreállt a lelki nyugalmam: Peti azt mondta ő engem biztos, hogy kiküldene :D hát ő már csak tudja, hogy kik mennek meg kik nem :P a kérdés hogy hova. na mindegy.(szerdán talán már erről is lesz infóm. jelenleg úgy várom az áprilist mint a felvételi ponthatárokat,annak ellenére, hogy abban biztos voltam, hogy Sopron lesz a vége...)

de tegnap még az is eszembe jutott, hogy milyen furcsa: kiskorunkban mindenkinek akit szeretünk elmondjuk, hogy "szeretlek". minden következmény nélkül. most meg képtelenek kimondani az emberek, hogy mit éreznek. nem őszinték, és nem bíznak meg senkiben. hiba.

 az vicces amikor anyu nekem szidja a vateromat és a vaterom meg nekem anyámat. én meg csak nevetek rajtuk. és vajon ők meg közösen szidnak engem? talán az lenne  a legjobb. de túl jógyerek vagyok és nem tudnak szidni. 

ma a bátyámék is felköszöntöttek(a nagyobbik) és mondta, hogy na hugi akkor ha '93-ban születtél akkor most vagy 18. de ne fiatalíts nekem szükségem van arra a plusz egy évre. meg még plussz 1-2-re :)

  kezdjük ott, hogy meglepő, hogy én magam bukkantam rá erre a remekre szabott műre.